A BÁBA

Úgy12-13 évvel ezelőtt történhetett, még a NER megjelenése előtt, bár a szele már ott zúgott mindannyiunk fülében. Akkoriban a Garantiqa bankot, a vállalkozóknak garanciát nyújtó állami és banki tulajdonban lévő részvénytársaságot vezettem és azzal szembesültem: a világválság miatt már nem elegendő „csak” garanciát nyújtani, valami több, valami más kell, amit segíti a kisvállalkozókat a talpon maradásban. Úgy gondoltam: kellene egy kis, állami és banki tulajdonú „speciális” bank, ami segít a bajban. Konzultáltam az akkori állami vezetőkkel, azt az ígéretet kaptam: ha találok nemcsak banki hátterű befektetőt, akkor vágjunk bele. Megkerestem Demján Sándort, aki rögtön „beleszeretett” a tervbe, jelezte szándékát a beszállásba, azonnal az élére állt a kezdeményezésnek, rögtön szólt Bartha Ferinek is, úgyhogy a szakmai háttér is megolt, nagy lendülettel elindult a szervezés.

Nem részletezem, úgy egy év múlva „majdnem” a végére értünk: megvolt a megvásárlandó bank, az üzleti terv, a leendő management, Demján persze tárgyalt Orbánnal is a bankról, engem próbált összehozni Matolcsyval, még telefonon is hívta, majd átadta a mobilt nekem, Gyuri (akivel jól ismertük egymást, hisz még az átkosban együtt voltunk a Pénzügyminisztérium KISZ Bizottságában, én titkár, ő szervezőtitkár) csak elhalkulóan annyit nyögött a telefonba: „most parkolok, majd rögtön visszahívlak” és már le is tette, azóta hív… Szóval jött a NER, jöttek az új, fölkent titánok, Demján hiába próbált engem menteni, menthetetlen voltam. Úgyhogy megalakult a bank, azóta szépen gyarapodott, ugyan semmi köze az eredeti ötlethez, viszont „kedvenc házibank” lett.

Most olvasom: Tiborcz István (jogász?) „lámpakészítő kisiparos”, az ország veje megvásárolta a bank többségi részvényeit.

Ha Demján Sándor élne…

2021. 12. 30. csütörtök