(104.)
Thesszát egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy új évben vagyunk, hogy már nem 2021-et, hanem 2022-t kell írni, ha dátumozni akarunk. Érdekes, nem is ígért meg semmit sem, hogy másképpen fogja csinálni: talán nem ugat majd annyit, amikor jön a „kutya-posta” vagy ha megjelenik a kerítés mellett egy-egy cica; nem lop el majd stikában valami ott felejtett kaját az asztalról; nem ugrál majd a vendégekre „szeretettel”.
A kutyák nem ígérgetnek, amikor megérzik a gazdit, a „falka-családi” meleget, a biztonságot, akkor mindig visszaadják, amit kapnak. Nem kell ehhez semmi ígérgetés. Fölösleges.
Mi emberek, vajon milyenek vagyunk?
Hogyan is írta a költő: „Ti jók vagytok mindannyian,/ Miért csinálnátok hát rosszat?” – igaz, ezt a versét 1923 tavaszán írta. Azóta sok víz folyt le a „zavaros, bölcs és nagy” Dunán! Hány újév, hány ígéret történt azóta! És – ennek ellenére, dacára – mennyi minden (másképpen) történt?! „Néha úgy vagytok a rosszal,/ Mint az ópiumot szívó a pipájával./ Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,/ Aztán pedig irtózik önnönmagától is./ Mert miért isztok pálinkát tej helyett?/ Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.” És mégis: az elmúlt száz évben inkább az ópium mámora töltötte el gyönyörűséggel a (magyar) embert; a pálinka fogyott a tej helyett, keveseket érdekelt, ha egyáltalán következett az utána jövő irtózat önmagától. Lehetne másképpen is értékelni az elmúlt száz évet, ha szembe néznénk vele, hát miért nem nézünk szembe vele? Hisz „Ti jók vagytok mindannyian,/ Hisz mindnyájan örültök a jónak/ S fontoljátok meg amit mondok:/ Nem sánta az, aki/ Együtt lelkendezik a csúszkálókkal”. Ma sántáknak hisszük magunk, inkább nem lelkendezünk a csúszkálókkal…
A lábamat fölrakom, jegelnem kell, Thessza nem érti: ugrál előttem, fölugrik az első két lábával a hasamra, nyalogatja a lábamat, azt hiszi: segítenie kell, hát nem is kérdi, segít, aggódva gyógyít.
Milyen lesz a következő száz év vajon? Olyan, mint az előző? Bár jók vagyunk, mégis rosszat teszünk majd? Kegyetlenek leszünk majd? Irgalmasok? A költő szerint ne legyünk sem az egyik, sem a másik, mert „Az irgalmasok irgalmasságra várnak,/ Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,/ Hogy ne legyen szükségtek irgalomra/ S ne legyen miért irgalmazni nektek.”
Nem erre halad (sajnos) a világ, de erre (is) haladhatna!
Thessza szerencsére ezt nem érti, őt most csak az izgatja: a gazdi lábán valami hideg izé van, az biztosan nem jót jelent, segíteni kell neki!
Sokunkon van ilyen hideg izé, kevés Thessza van…
- 01. 08. szombat