(1.)
Thessza ugat, megszólal a kapucsengő. Kimegyünk. Két fiatalember áll a kapu előtt, az egyikük kezében papír, toll. Thessza elhallgat, abbahagyja az ugatást, mi lehet vele?
– Jó napot kívánok! – szólnak szinte egyszerre mindketten.
– Szép napot maguknak is, mi járatban?
– A FIDESZ-től jöttünk – feleli a kissé „idősebb” húszéves körüli határozottan, bár kicsit akadozva.
– Honnan? – kérdem krákogva és csodálkozva, engem keresnek a FIDESZ-től, nagy baj lehet akkor.
– A FIDESZ-től.
– Maguk pomáziak? – kérdezem halkan, miközben ők egyik lábukról a másikra állnak.
– Igen, ja, mi nem vagyunk pomáziak – felelnek zavartan, ízes tájszólással.
– Akkor miért itt gyűjtenek aláírást a jelöléshez? – folytatom tovább a faggatást.
– Hát mert ide vagyunk kirendelve – jön gyorsan a válasz.
Elhallgatok, hirtelen nem tudom, mit feleljek nekik, Thessza sem segít.
– Aztán kinek gyűjtenek? – veszem föl újra a beszélgetés fonalát.
– Hát, akinek köll, annak – jön a mosolygós válasz megint ugyanattól a fiatalembertől, nem is tűnik udvariatlannak.
– És pénzt, kapnak érte? – kockáztatom meg gyorsan a kérdést annyira nyíltnak (gyanútlannak) látszanak.
Most ők némulnak el egy pillanatra, de csak egy pillanatra.
– Igen – felel megint a fiatalember, a másik közben a cipőjét nézi, a papírt gyűrögeti.
– Sok sikert és esőmentes napot kívánok – köszönök el tőlük.
2018-ban visszaéltek a nevemmel, több, un. független jelöltet is állítólag én jelöltem, persze följelentést tettem. A Rendőrség engem beidézett, vagy négyszer vettek tőlem aláírás-mintát, miközben én mondtam: nem is az a címem, ami a jelölésen szerepel.
Azóta csönd. A nyomozás eredményéről nem kaptam hírt.
Csak a Bayertől: „fideszesek gyűjtsetek mindenkinek, csak annak ne, aki tényleg meg akarja buktatni a NER-t”.
Tőlem nem sikerült…
- 02. 17. csütörtök
(2.)
Thessza nem bírt magával, csak ugatta: menjünk már ki a kapuba. Hát kimentem vele.
Megint jöttek.
Ott álltak a kapuban.
Két csinos, fiatal lány. Most nem csöngettek. Csak mosolyogtak. Hűha, már házhoz is jönnek? Pedig nem is hívtam őket.
Mi járatban? – kérdeztem, szeretnénk, ha aláírna, jött a gyors válasz. Aztán honnan jöttek? Csak innen Szentendréről – megint gyorsan reagált az egyik, a másik kezében Ipaddal, fideszes szórólappal álldogál. Tegnap is voltak, csak akkor két fiatalember – felelem, de akkor nem voltak itthon, emeli föl a fejét az Ipados lány, azért jöttünk most is. Hm, „ezek” mindent nyilvántartanak, följegyeznek: „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor miért, kinek./ Aktákba irják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot,/ mely jogom sérti meg” – gondolom, de nem mondom. Maguk is kapnak pénzt érte? Nem, mi önkéntesek vagyunk! – feleli az egyik önérzetesen, de magának szép a szeme. Nocsak, nocsak: ez „olaj” – most meg Gálvölgyi ugrik be a Molnár darabból: a magáé is – rebegem gyorsan, köszönöm, jön a válasz. A másik lány csak pötyög tovább.
Thessza továbbra is néma, csak nem fideszes ez a kutya, súgom magamnak, dehogy: udvarias!
Aztán elköszönök a lányoktól, akik már megkapták az EMMI-től a kütyüjüket.
Holnap vajon megint meg kell írnom ezt a történetet?
- 02. 18. péntek