A lánya (állítólag) a magyar „divat-cézár”. Körülötte annyi „stylist” ugrál, intézkedik, mint égen a csillag (bár most nappal van). Már többen szóltak neki (aztán megbánták). Legutóbb már photoshoppal próbálkoztak: eredménytelenül.
Égés.
Mint egy magyar parasztember, aki lánya szalagavatójára kiöltözött. Pontosabban beöltözött. Úgy áll rajta, mint a…
Hogyan is danolta Zorán:
„Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó”
Ez egy „vad mező”, „elvadult táj”, mindenütt giz-gazok, sehol egy virág. És persze csönd. Kussoló csönd. „A legfontosabb a magyar emberek védelme…”. Így néz ki a bot az üllők között. Mert az a fontos. Meg az, hogy a börtöntöltelékek is szavazzanak. Amikor kell. Hogy elsőre meglegyen a kétharmad. A pártpolitikus fülbevalósnak. A Matteo Salvinit ölelgetőnek.
Egy igazi magyar dzsentri. Rosszul írom: nem az. Hogyan is írta Heltai ’44-ben: „Holnap lóverseny, és nem lehet kimenni. Nagy támadások a zsidó képgyűjtemények ellen, szemére vetik a zsidóságnak, hogy annyi értékes képet vásárolt össze ahelyett, hogy a pénzt elkártyázta, ellóversenyezte, elitta, elcigányozta vagy kurvákra költötte volna, úgy, ahogy a magyar urak tették…”. Hát most teszik. Meg Hatvanpusztára, labdarúgó csapatokra költik.
Így néz ki (egy) a „MAGYAR ÚR”. A XXI. század elején.
„Ha nekünk így is jó”…
- 03. 11. péntek, tizenötödik nap
(Kép: Zámbori Gusztáv)