MEGINT EGY KÍNAI MESE
De ő a magyar angolna…
„A SZENT ANGOLNA
Kuaijiban a Dam kőpavilon mellett hatalmas juharfa állt. Törzse korhadásnak indult, jókora üreg keletkezett benne, s valahányszor eső esett, az üreg megtelt vízzel. Egy halkereskedő a fa mellett elhaladva a móka kedvéért betett egy angolnát a vízzel teli üregbe.
Minthogy angolnák nem szoktak fákban élni, a falu lakói meg voltak győződve róla, hogy szent állat telepedett a fába. Templomot emeltek a fa mellé, mindennap macskát áldoztak az oltáron, a templomot elnevezték Angolna Atya Templomának. Hittek benne, hogy aki az angolna előtt imádkozik, megtalálja a szerencséjét, aki viszont nem adja meg az istenségnek a tiszteletet, bajba jut.
Amikor a kereskedő visszatért útjáról, és látta, mi történt, fogta az angolnát, elvitte, hogy levest főzzön belőle. Ettől kezdve az angolna nem volt szent többé.”
- 04. 06. szerda negyvenkettedik nap