(„Fecseg a felszín, hallgat a mély…”)
Még meg sem születtem, amikor Magyarország „felszabadult”!
Akkor sem éltem még, amikor bevezették a „milpengő” helyett a forintot.
Viszont csak néhány nappal a születésem után adták át a 70-es trolibuszvonalat, amivel újra indult Budapesten a trolibuszközlekedés.
Kicsikoromban a szobánkban a falról („az a”) egy kopasz ember (vigyorgott) mosolygott le ránk mindig.
Akkor még nem tudtam, hát nem is kérdeztem a felmenőimet: hogyan történt, ami történt Rajk Lászlóval?!
Már ugyan (lukas zoknikból összegombolyított „rongy-labdával”) fociztunk apámmal a lakásban, de még nem hallgattam és fogtam föl a jelentőségét a „londoni 6:3”-nak.
Most éppen vigasztalom anyámat, amikor sírva fakad, mert bemondja a rádió: meghalt Sztálin, de én rámutatok a bajuszos képére – Rákosié mellett – a falon, hisz ott van!
Közben sokat kirándulunk a hegyekbe, néhányszor lemegyünk a Balatonhoz pancsolni és apu sokat van külföldön, sok emberrel beszél furcsa, érthetetlen nyelveken.
„Mindjárt Nagy Imre beszél” – tette ki anyám a rádiónkat az ablakba a lakásunk Greguss utcai oldalán, aztán megérkezik apám, Bandi bácsi is és mi lemegyünk a pincébe, miközben a Gregus surcában rekedt „szovjet” tankra Molotov-koktélok zúdulnak a háztetőnkről és a tank lassan oldalra fordulva rommá lövi a sarok-lakást.
Érzem a hideget és mennyi hó esik, szerencsére nem kell suliba mennünk!
Miért olyan izgalmas azzal a kislánnyal beszélgetnem az utcasarkon, megfogni a kezét annyira bizsergető!
Mi az a „dialektikus és történelmi materializmus” – magyarázza apám Moszkva térre menet.
„A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának … Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, … szorgalmasan tanul és önmaga megismerésére törekszik.”
Mi a Forradalmi Ifjúsági Napok, a „forradalmi tavasz” katonái vagyunk!
Veled vagyunk Vietnam!
Hurrá: megverjük a brazilokat a VB-én 3:1-re, hömpölyög az utcán a tömeg, mindenki ragyog, kiabál!
Mennyi olvasni és néznivaló van a világon („Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok.”)!
Mégis kell a piac, jöjjön az új gazdasági mechanizmus, de Rákosi nem jöhet haza!
Vigyázó szemetek Prágára vessétek (valami eltörik hirtelen)!
Már kelet-nyugati (2-es piros) metrónk is van!
Már dolgozom a Pénzügyminisztériumban, megszületik az első fiam, minden csodaszép és csodajó, „mindennel megvagyok elégedve…”
A költségvetés előbb – utóbb kilukad, szól az elemzésünk, de magunk sem igazán értjük a jelentőségét.
Hogy milyen szép a világ Hegyeshalom túloldalán is: kertek nemcsak a kerítésen belül vannak!
A Vörös Brigádok szervezete elrabolja és megöli Aldo Moro olasz kereszténydemokrata politikust.
A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XI. Kongresszusa Titót örökös pártelnöknek választja.
Olaszország első szocialista miniszterelnökévé választják Bettino Craxit.
Már Gorbacsov…
A Magyar Televízióban Aczél György vitázik a francia kulturális miniszterrel.
Akkor népfelkelés…
Reformkörök …
Újra-temetés és „Ruszkik haza”.
Rendszerváltás és a szabadság mámora.
Hang, szövetség és ideológia-keresés, kinek csak a hatalom megízlelése.
Szabadság?
A szenny fölkavarodása.
Vissza a múltba.
És, akkor hogyan tovább?
- 04. 26. kedd hatvankettedik nap