EGY TŐRŐL FAKAD
Kínainak nézték. Szegeden, a Belvárosi hídon. Megmondta: japán egyetemista. Orvosnak tanul „nálunk”. Ezt nem mondta. Erre „többször tarkón, szemen és fejbe” vágták. A három magyar férfi. A velük sétáló lány utóbb bocsánatot kért tőle. Nem ütött vissza: gyógyító lesz.
Hogy jutottunk ide?
Miért jutottunk ide?
Mi következik ezután?
Annyi bajunk van manapság. Ez a válaszunk? A gyűlölködés? A rasszizmus?
Mert ezt korbácsolták most belénk?
Vagy nem is kellett korbácsolni, mert bennünk van?
Nem lumpenek. Nem (ahogyan mondják a „műveltek”) „vidéki suttyók” voltak. Érettségiző diákok. Érted te ezt?
Soros, migráns, idegen.
Ők a hibásak. Ők a tettesek. „Kormányunk” szerint. Mint kilencven évvel ezelőtt. Akkor is elég volt megnevezni őket. Kiengedni a palackból a szellemet.
Robbant is.
Ezek ugyanazok…
- 06. 01. szerda kilencvenhetedik nap
(kép: Koki Tsubakihara)