„OLY KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN”
írta 1944. május 19-én Radnóti, „s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,/ befonták életét vad kényszerképzetek”. Vajon mit írna ma? Vajon hova írna? Megjelenne és lenne visszhangja?
És Ady? Ha megszólalhatna, megint elátkozná „százszor Pusztaszer”? Mert az „új, az énekes” Vazuloknak ez lehet csak a sorsuk? Hiába döngetne „kaput, falat”?
És József Attila? Mit írna a Város pereméről? Vajon a guanóról írna, a keményen, vastagon lerakódóról? Ami ma is a lelkünkre ül? Vajon kikről írhatna, akik végre „meghallói a törvényeknek”, akikben az felbúg, „mint a mélyhegedű”?
Vajon mit írnának?
És ki olvasná? Meghallanák-e azok, akiknek írnák? Figyelne-e rájuk valaki? Hát a hatalom, mit tenne velük? Kiközösítenék őket, hogy nem magyarok? És lennének szövetségeseik?
Hisz ott van, megírták már! Ma is igaz minden szavuk!
Legalább olvassuk őket…
2022. 07. 31. vasárnap egyszáz-ötvenhetedik nap