Stirlitz tudta, ha nem találja ki azonnal, hogy a Köztársasági Elnök asszony mit mondjon és nem hívja föl azonnal Novák Katalint, akkor Katalin asszony nem fog megszólalni Zánkán, az Erzsébet-táborban.
De mit javasoljon neki, mit mondjon?!
Háború, aszály, gáz és üzemanyag válság, az erdők kellenek tűzifának, egyes gyógyszerárak már a többszörösükre emelkedtek, a Fradi is kikapott.
Megvan: ezekről egy szót se!
Viszont mondhatná: „Az Erzsébet-táborban az ezeréves nemzethez való tartozást lehet megtanulni, azt, hogy mit jelent magyarnak lenni az Alföldön, Zalában, Tolnában, a Dunántúlon vagy éppen Borsodban, Kárpát-medence-szerte, a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a diaszpórában”; beszélhet arról is, „az itt táborozók találkozhatnak azzal is, hogy mit jelent istenfélő, istenhívő embernek lenni”, mert az Erzsébet-tábor egy oázis.
Ez jó lesz – gondolta Stirlitz és a mobilja után nyúlt…
- 08. 15. hétfő egyszáz-hetvenkettedik nap
(A zIndex híre alapján, a kép a cikk reklámja, a Köztársasági Elnök asszony nem látható, mert éppen Zánkán van)