„AZ UTOLSÓ PILLANATBAN…”

Vajon ki írja meg és mikor?
Vagy többen lesznek?
Mint Ilf-Petrov?
Szatíra lesz?
Netán dráma vagy tragédia?
Novella nem lehet: talán regény?
Vagy színdarab?
Meg is filmesítik majd?

Vajon ki írja meg?

És ki lesz a főszereplő
Hős lesz-e a „végén”?
Vagy „csak egy” Osztap Bender?
Férfi lesz vagy nő?
Netán…?
Vagy olyan: „nő csak azér’ kell, hogy lebabázzon”?

Szerelmi szál biztosan lesz, ugye?
Természetesen természetes keresztényi?
Vagy „csak” olyan természetesen emberi?
Bármilyen két ember közötti?
A „karikát” ki kell-e majd írni, rakni?

Lesz zene is?
Fanfárok?
Wagner?
Mozart?
Erkel?
Netán Pataki Attila?

Hát a díszlet?
Piros-fehér-zöld lobogók a háttérben?
Fa-nélküli erdők?
Kihalt, porosodó, járda-nélküli falvak?
Vagy Felcsút és a Hattyú?
Hatvanpuszta vagy a Karmelita Kolostor?
Netán a Puskás Aréna?
Vagy a szögesdrót-kerítés a határon?

Idézetek lesznek-e?
Adytól, József Attilától vagy Radnótitól?
Kertésztől?
Netán a „büdös-szájú koszorús” költőtől?
Kocsis Mátétól?

Beszéd lesz-e?
Vagy arra nem is kell figyelni, hogy mit mond?
Akkor is hazudni fognak?
Te is magadnak?
Még abban a pillanatban is?

Imát majd mond valaki?
Csak keresztényeknek?
Rabbi lesz-e?
Hát a muszlimoknak coki lesz?
És a „fajkeveredőknek”?

Nézők?
Kötelezően, mint a kálomista-filmnél?
A TV2-ben orrvérzésig?
Karácsonykor is?
A „végén” fölállva kell tapsolni?
Vagy döbbent csöndben hallgatni?
El kell énekelni majd a himnuszt?

Te elmész majd megnézni?
És utána?!
Mert lesz utána is…

2022. 09. 03. szombat egyszáz-kilencvenegyedik nap

(Kép: Hadházy Ákos)