Jönnek a hírek, Elolvasom. Aztán nem tudom eldönteni, szabad-e foglalkozni velük, írni róluk, vagy hagyni kell a francba az egészet: hisz, ha írok, akkor pörög a hír tovább, dagad a szenny, burjánzik és nem csitul soha.
Itt van az ifj. Jeszenszky-nevű megmondó-emberféle. Rárak még egy lapáttal a xa@ból, nincs elég büdös amúgy is. Új érvet nem ír, új szempontot nem dob be, csak ráfröccsent még egy adaggal. A követőinek, a közel hárommillióból „mittudoménmennyinek” ez kell. Zsoltit ezér’ „tarcsák”. Fizetik. Nem magánpénzből, dehogy: ki lenne olyan hülye rá pazarolni. Közpénzből! A tiedből meg az enyémből. Mert – hogyan is mondta a „zállamtitkár” – a szólásszabadság minden előtt! Kéne erről írni!
Szóval fröcsög, büdösödik a xa@ tovább.
Postafiókok, körzeti orvosi rendelők, iskolák szűnnek meg folyamatosan – mindeközben szalagcímek hirdetik, Magyarország egyedülállóan fejlődik! Átalakul az ügyeleti rendszer – értsd: összevonják az ügyeleteket, központosítják, azaz a beteg szívja meg megint, győzze kivárni, amíg ellátáshoz jut. Mindezt győzelemként, egyedülálló sikerként adják elő a közpénzből fönntartott médiában! Megy a győzelmi jelentés a nyugdíjakról, mennyivel nőtt, meg emelkedett, „bezzegh” a Gyurcsány alatt sehol sem volt, mert csak elvett, mi lenne itt, ha megint visszajönne, miközben tömény hazugság az egész, úgy „fake-news”, ahogy van. Erről is kéne írni!
Egy sorban, röviden, egy mondatban, viccesen nem lehet.
Úgy meg, hosszan kifejtve nem jut el oda, ahova kéne.
Hát fröcsög, büdösödik a xa@ tovább.
Itthon.
Magyarországon.
Mert a kormánynak ez a jó: mert őket csak az a „hárommillió” érdekli.
A „többi” nem.
A „többi” meg: hát a langyos sör is sör.
Szerintem nem…
Jönnek a hírek, Elolvasom. Aztán nem tudom eldönteni, szabad-e foglalkozni velük, írni róluk, vagy hagyni kell a francba az egészet: hisz, ha írok, akkor pörög a hír tovább, dagad a szenny, burjánzik és nem csitul soha.
- 11. 09. szerda kétszáz-ötvenhetedik nap