Ma megint verselemzéssel rontott a hangulaton az Ofő, mert a hangulat az teljesen a béka alatt volt, vagy még lejjebb is kúszott. Pedig tavasz van, és már csak az udvaron tornázunk meg rohangálunk nemcsak a tornaórákon, hanem azon kívül is, néha még tízórai és ebéd helyett is. De most a verselemzéssel kell foglalkoznunk, de mi nem irodalmilag akarjuk megérteni, hanem felfogásilag meg aktualitásilag, mert úgy a legérdekesebb és legizgalmasabb, bár egy vers az nem lehet izgalmas, mint a terminátor. Ráadásul egy olyan versről kellett beszélgetnünk, ami csak egy részvers volt, mert voltak benne nem is ismert részek, mert csak egy, alig olvasható noteszben maradtak fönn a TÖREDÉK sorai és ezért aztán ki kellett találnunk, hogy mit is akart valójában mondani a költő, a Radnóti Miklós, aki aztán meg is halt, a Vona szerint nem bírta a „túrát” és röhögött hozzá. A Vonával én már nem is beszélek, meg a Robi se, de sajnos egyre többen vannak, néha még a Lázár is, akikkel már beszélni sem érdemes, csak kell, mert mégiscsak egy osztály vagyunk, még ha szerintük mi csak ellenségileg is tartozunk az osztályba. „Oly korban éltem én e földön,/mikor az ember úgy elaljasult,/hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,/s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,/befonták életét vad kényszerképzetek.”- mondta az első versszakot az Ofő és körülnézett, hogy mit szólunk hozzá. A Robi szólalt meg legelőször is és azt mondta, hogy akkor ezt nem olyan régen írhatta a Miklós, mert most is nem régen úgy öltek meg cigányokat, hogy senki se nem parancsolta, hogy ezt tegyék, még gyerekeket is, és ugyan nem tudja, hogy mi az, hogy kényszerképzet, de néha már ő sem tud éjjel rendesen aludni. És ez tényleg aljasság a javából. Erre a Balog plébános miniszter fia, a Zoli azt mondta, hogy ezért is kell külön foglalkozni a cigányok gyerekeivel és elválasztani őket a becsületes tisztességes aranyszívű magyar gyerekektől, hogy megtanulják az együttélés szabályait, meg a megélhetést bűnözésség nélkül. Erre a Szanyi Tibi azt mondta, hogy „anyád, nem a cigányok öltek, hanem őket ölték”. Erre közbeszólt a Gabika, a szőke észkombájnos, hogy hogy beszél a Szanyi, miért olyan bunkó. De az Ofő folytatta a vers olvasását: „Oly korban éltem én e földön,/mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,/az áruló, a rabló volt a hős, -/s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,/már azt is gyűlölték, akár a pestisest.” És akkor megszólalt a hátsó padból valaki, de a zajban nem ismertem meg a hangját, hogy az apukáját kirúgták a munkahelyéről, mert nem ment el az egyik rezsizsúrra, ami kötelező volt, és azóta se nem talál munkahelyet magának se. A másik gyerek meg azt mondta, hogy az apja a háztömbbizalmi kisvállalkozásilag, mint régen a házmesterek, és most neki jelentenie kell mindig a rezsiből kifolyólag. És a Zuhschlag Jani is mondja, hogy most nekik milyen egy jó lett, mert apukája elárulta, amit kell, bár nem is tudja, hogy úgy volt-e vagy sem. És a Rogán Anti is mondta, hogy ma már másképpen kell értelmezni a rablást, mert törvényileg már az nem is rablás, hanem új középosztály-teremtés, és ezért amit ők csinálnak az nem rablás, csak hősiesség. Erre a Szanyi megint közbekiáltott, hogy elmész te a …- de nem tudta befejezni, mert a Kővér Laci elvette tőle a vajas kenyerét büntetésből. Az Ofő is a Szanyira ripakodott, majd folytatta: „Oly korban éltem én e földön,/mikor ki szót emelt, az bujhatott,/s rághatta szégyenében ökleit, -/az ország megvadult s egy rémes végzeten/vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.” És akkor mondta a Braun Robi, hogy tényleg ebben is lehet valami, mert most hallott egy új internetes rádióról, a Pacsirtáról, amit 84 kirúgott volt igazi rádiós működtet pénztelenül, még csak nem is közmunkailag, akiket nem alkalmaznak sehol, mert szabadon beszéltek az emberekkel, szót emelőileg, és ezért nem tűrték meg őket. És a Gulyás Gergő szélesen vigyorgott bele a szánkba, hogy törvényileg minden rendben van, mi csak ne liberalizáljunk itt, ebben a magyar osztályban. „Oly korban éltem én e földön,/mikor gyermeknek átok volt az anyja,/s az asszony boldog volt, ha elvetélt,/az élő írigylé a férges síri holtat,/míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.” És erre a Matolcsy Gyuri azt mondta, hogy nem is igaz, mert az apukája annyi mindent kitalált, hogy már nő is a pirospöttyös gyermekáldás, még ha ezt a statisztika nem is mutatja. És ma minden annyira jó nekik meg mindenkinek, akiknek jó, mert egyet értenek a viktoristákkal, hogy már nem is lehet mérget kapni a CBA-ban. „Oly korban éltem én e földön,/mikor a költő is csak hallgatott,/és várta, hogy talán megszólal ujra -/mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -/a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.” És akkor a Harrach Petya azt mormolta, hogy csak akkor jönne el az összeomlás, ha ezek a hiteltelen hitetlen baloldalon ülők a padban újra megnyernék a nótafaválasztást, és ezt nem szabad engedni, bármi áron meg kell akadályozni: legyen az alaptörvény, vagy külhoni magyarság, vagy láncszavazás, vagy a Rogán Antiék Pasa-Lakóparki lakása, vagy a felcsúti stadion.
És akkor a Robi azt mondta: ahogyan a költő, a próféta is elkerülhetetlennek látta Isten ítéletét, amely a nemzeti összeomlás formájában jön el a könnyelmű és hitetlen népre. És ezen nagyon elgondolkodtunk…
tanuló