- Ugye ez a „Beszéljük meg” műsor?
- Szép napot kívánok, igen ez, ön van vonalban!
- „Drága Magyar úr”, csak azt kérdezném magától, hogy mitől fog megváltozni?!
- Mi változzon, kedves uram?
- Maga kétségkívül tudja, mert hallgatom a műsorát, pedig nem értek én az internetes kütyühöz, de a gyerek segített, szóval „Drága Magyar úr”, hát a helyzet!
- Milyen helyzetre gondol, talán, ha konkrétabb lenne…
- Biztosan ismeri a verset, azt a „nemcsak a puskacsőben”-est, amiben egy többoldalas mondatot írt, amiben mindannyian benne vagyunk, tudja, az a nagy költőnk írta, na, mondja már, itt van a nyelvem végén, de öreg vagyok én már és lassú…
- Illyés Gyulára gondol?
- Hát persze, köszönöm, „Drága Magyar úr”, persze, hogy rá, ő írta abban a nagyszerű versében, hogy még „a száj elé kapott ujj „pszt”-jében” is ott van, a „halló”-ban is, „mindenekben”, az „óvodákban”, „az apai tanácsban, az anyamosolyában”, mindenben: mitől fog ez megváltozni?
- Azért ma ez nem így van már, azok az idők elmúltak, maga sem gondolhatja komolyan, hogy…
- „Drága Magyar úr”, ugyan, hagyja már, magunk között vagyunk, itt az interneten, itt csak beszélhetünk-írhatunk nyíltan, amit csak akarunk!
- Azt nem mondtam, de…
- „Drága Magyar úr”, hagyjon akkor engem beszélni, most olvastam, hogy a Hernádi gyerekei is beszálltak a bizniszbe, szálloda-tulajdonosok lettek, hogy a FŐNÖK úgy használja a közpénzt, mintha a sajátja lenne, meccsre jár a hadigéppel, még a gyerekét is cipeli magával, veszélyhelyzetben, abban az uniós parlamentből bilincsben viszik el az alelnökasszonyt, mert dugipénzt rakott a szoknyájába, nálunk meg a Völner és a Simóka vigyorog a pofánkba, arról a Farkas gyerekről ne is beszéljek, folytassam, „Drága Magyar úr”?
- Látom nagyon mérges és ideges!
- Dehogy vagyok ideges, csak magas a vérnyomásom, sok gyógyszert kellene ennem, dehát mást is kéne, az árak meg az égben, és akkor kiszúrja a szememet mielőtt elutazott Katarba vagy hova tizenöt százalékkal és közben ott a vigyor a szája szélén: mérges vagyok, „Drága Magyar úr”, mérges, mitől fog ez megváltozni?!
- Maga mire gondol, mitől?
- Na látja, „Drága Magyar úr”, ezt a kérdést tettem föl magának is néhány perccel ezelőtt és milyen jót beszélgettünk, nem is vitatkoztunk, pedig az milyen nagyszerű és demokratikus, dehát mit csináljunk: csak beszélünk, írunk, fázunk már az iskolákban, óvodákban, kórházakban is, mert hogyan is írta az a költő, tudja, akiről az elején beszélgettünk:
|
|
- 12. 13. kedd kétszáz-kilencvenegyedik nap