TAKARÍTÁS
Nagy-takarítás van a szobámban.
Minden „mozgásban”: innen is, onnan is előkerülnek a „kincseim”.
Egy-egy fénykép, egy teleírt noteszlap, billentyűzet, doboz, sakk-figurák, kütyük.
A múltam.
„Hisz’ azokkal a sakk-bábukkal játszottam apámmal” – súgom magamnak, „hány évesek is lehetnek, ötven, hatvan?!”.
„Ott meg Oszi magyaráz nekünk a Feneketlen tó partján, a Villányi úton a gimnáziumi osztályunkban, mikor is lehetett, 1970-ben vagy ’71-ben?” – nézek a képre mosolyogva.
Ránézek egy keményfedeles kiskönyvre, „Munkakönyv”, rajta a régi címer, kinyitom: „A Magyar Népköztársaság alkotmányából: A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék…” – olvasom, a kiállítás dátuma „Bpest, 1950. VIII. hó 25.; az 1913. július 12-én született nagyanyámé, Lilié volt…; „persze, hisz’ meg akartam írni a családunk történetét…”.
Ni-ni: „hol is voltunk akkor, mit is láttunk ott?” – morfondírozom tovább magamban, „persze, a tengeren, aztán kikötöttünk Haifán, már benn is vagyunk a Siratófalnál, ott van a kezem a falon, Mari Viktorral kívül vártak rám, az ott már Egyiptom, busszal mentünk végig, a Szuezi csatorna mentén, ott úsztak mellettünk a tengerjáró hajók…”.
Aztán egy lap kerül a kezembe: „Pista bá’ százéves születésnapi megemlékezésén olvastam föl, a családi ’bulin’, mennyien voltunk ott!”.
Ott meg a régi pipa-kellékek hevernek, kopottan, színtelenül – mégis élőn!
„És mennyi könyv?!” – versek, esszék, regények…
Visszapakolom „őket”, alig szórok ki valamit, majd az idő úgyis kidobja…
Nagy-takarítás van a szobámban.
- 01. 26. csütörtök