Tegnap tagja voltam az egyik Szavazat Számláló Bizottságnak. A választott önkormányzati tagokon kívül 2 Fideszes, 2 Jobbikos és a Kormányváltók részéről én voltunk a résztvevők. 17 órára össze voltunk zárva, egymásra voltunk utalva. A kutyák ilyenkor rögtön lerendezik az erőviszonyokat, egy durva verekedés, marcangolás, majd kialakul köztük a sorrend: ki lesz a vezér, az első a kajánál, a nősténynél. Aztán persze lehet újra kezdeni a verekedést, de akkor már nem érdekes.
Itt is így volt. Az egyik két méteres Jobbikos megadta az alaphangot: mikor „kedvesen”, mikor erőszakosabban, mikor provokálóan, de jelezte, nála kell, legyen a „pecsét”. Egy kis vörös csillagozás, komcsizás, zsidózás, cigányozás, nosztalgiázás a csendőrség után, és már mindenki elhallgatott. Rend lett!
Nálunk 70% körül volt a részt vétel. A szavazók rendben, protest nélkül szavaztak: két ki nem töltött szavazat volt összesen. A Fidesz nyert, de messze 50% alatti szavazatokkal, és ettől nem sokkal maradtak el a kormányváltók szavazatai. A Jobbik alig kapott 10%-ot.
Nem történt semmi különleges: csak a Jobbikos káromkodása cseng még a fülemben…