(151.)
„VAGYONNYILATKOZATOK” …
Mostanában nem írtam a sétáinkról. Pedig minden nap sétáltunk Thesszával: igaz, „csak” a megszokott útvonalunkon, amit már kívülről ismer, mint a verset is: „S ha néha lábamhoz térdepel/
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom…”. Marival messzebbre is elmennek, ahogy látom, az ismeretlent is szereti…
Én már kevésbé: összerándul a gyomrom a „levelektől”, az „ismeretlen” számokról érkező hívásoktól, a gyanús mailektől, sms-ekől.
Nincs mese: öregszem.
Néha-néha ugyan elkap a hév: olyankor azt kiírom magamból, olyankor „nagy” terveket is szövögetek, megnézem a semmeringi élő videót a lesikló-pályáról, a Hüttéről – oda még biztosan elmegyek egy nagyot síelni! Talán már a jövő héten!
Egyébként csöndesen mennek a napok egymás után. A pipa is egyre keserűbb a számban…
Ma, ahogyan minden évben ilyenkor, egy napig megint „robban” a sajtó: nyilvánossá váltak a képviselői vagyonnyilatkozatok.
Az enyém nincsen közöttük.
Nekem (már) nem kell ilyet készítenem.
Persze „ilyet” korábban sem írtam (még mindig ott vannak a fiókomban).
Lesült volna a pofámról a bőr.
Nekik nem sül le.
Semmi újdonság: itt röppen egy százmilliós megtakarítás, ott susog fél-Csopak a portfólióban, amott meg egy „nyomorgó”, megtakarításra képtelen miniszterelnök, aki vigyorogva fogadja a Nobel díjra jelölt haverját.
Minden a „régi”.
Thessza most kirohan a kertbe, hallott valamit, talán a postás jött, vagy az ugató-riadólánc jelzett valamit, én nem hallok semmit, nem értek semmit… Mindenesetre bekapom a déli gyógyszereimet, legalább azokon mára túljutottam…
Mindjárt esik: havazni fog vajon vagy eső lesz? Idén még itt nálunk nem is esett hó, még a kerti tavunk se fagyott be, a csobogóból a víz is vígan csurog a tóba – a szürke gémünk viszont elkerül bennünket. Lassan mi is elkerüljük magunkat…
Olvasom Pintér Béla tegnapi keserű beszédét, amit a Trafóban mondott a pedagógusoknak. Nekünk ez marad. Egy-egy beszéd, vers, film, színdarab. Meg a „magyar” Laidouni. EL van megint ez a nap is …
Most jön vissza Thessza, lefekszik a szőnyegre, aztán fölül és rám néz…
- 02. 01. szerda