Szöllősi György nyilatkozott.
Tudjátok: ő a nemzeti sport jelenlegi főszerkesztője.
A nemzeti sport azonnal lehozta.
Mert ez az interjú nemzetstratégiai, mit nem írok: nemzeti-sportstratégiai kérdés.
Meg aztán: mégis csak ő a főnök!
Meg a zegyik legjobb barátja a…
Hát lehozták.
Hű de bátrak!
„Feleki László belebukott az 1954-es vb-döntő tudósításába”
Ez volt a headline!
Aki 1928-ban született.
Mint az apám is.
Aki a Magyar Televízió Sportosztályát létrehozta és 1989-ig vezette.
Őt nem rúgták ki.
Akkor már „nem olyan szelek” fújtak.
De akkor is.
Egyszer az Onyiscsenko – tudjátok, az a „szovjet” öttusázó – az olimpián megbuherálta a párbajtőrét.
Csalt.
Amikor kellett, a tőr találatot jelzett.
A riporter elmondta.
Benne volt a tévében.
Apámat hívták Pestről.
Az „illetékes elvtárs”.
„Azonnal küldd haza, a szovjetek nem csalnak!”
Apám válaszolt: „Akkor én is jövök”.
Akkoriban ő volt az Intervízió (a szocialista országok tévéinek a szövetsége) sportrészlegének a vezetője.
Ő volt a kapocs – vele tárgyaltak az Eurovíziótól (a gaz kapitalista tévék szövetsége).
Visszahívták.
„Jó, maradjon a riporter, de máskor…”.
Elképzelem.
A mai nemzeti sportot.
Meg az M4-et is.
Ahogy kiállnak.
Vállalják.
Ez így nem mehet tovább!
Irgalmatlanul sok pénz ömlik a sportba, de nem hasznosul megfelelően.
Elfolyik.
A pusztába.
Mondjuk a Szöllősi ilyet nyilatkozna.
Bátran.
De ő nem 1928-ban született.
Hát ilyet nem nyilatkozik.
Minden megy tovább ugyan úgy.
A pénz is.
Neki is.
Viszont, évek múlva, az akkori főszerkesztő, amikor nyilatkozik a sportrádiónak, nem kell majd mondania: Szöllősi belebukott…
- 03. 16. csütörtök