„CSAK” FEKETE-FEHÉR VOLT…

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

1964.

Éppen elkezdem a József Attila gimnáziumot.

Akkor még nem tudom: életem legszebb korszaka kezdődik.

A „Jóskában”!

A Feneketlen tó partján.

Ott, a templom mellett.

Kinyílt a világ!

Persze úgy, ahogy én akartam – látni.

Szépnek.

Egyszerűnek.

Vannak a jók.

Meg vannak a rosszak.

Persze, hogy én-mi a jó oldalon állunk.

Vannak barátok.

Meg van az ellenség.

 

Fekete-fehér.

 

A TV is.

Ott, Jászboldogházán.

1964-ben.

A falu egyik házában.

Ahol van TV készülék is.

Talán a szilveszteri kabaré megy.

A műsor.

Amit látni kell!

Meg a TV-t nézni.

Ami a horgolt terítővel borított asztalon van.

A TV-n is ott a horgolt „alátét”-terítő.

Az elengedhetetlen dísz-figura – gyertyával.

Az ablak előtt függöny.

Minden ragyog.

A tiszta szobában.

Már-már „polgári”.

Könyvek nincsenek.

Még.

Majd lesznek.

Fillérekért.

Jászboldogházán is.

1964-ben.

Mindenki eljött.

A gyerekek is.

Szépen felöltözve.

A férfiak zakóban.

Az asszonyok pulóverben.

Talán széket is hoztak magukkal.

A vendégségbe.

TV-t nézni.

Most a kabarét.

Máskor mást.

Ez (volt) akkoriban a természetes.

Mert nem volt – akkoriban – sok TV.

Hát – akkoriban – közösen nézték.

A meccseket.

A Gagarint.

Az Olimpiát.

A Táncdalfesztiválokat.

Mindegy mit.

1964-ben.

Ott, Jászboldogházán.

És máshol is.

Fekete fehérben…

  1. 03. 18. szombat

(Kép: MTI Fotó: Lajos György, Hadas János)

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük