Az emberek fázósan összehúzzák kabátjukat.
Sietnek dolgukra: fölszállnak-leszállnak az induló-érkező HÉV-ről.
Kesztyűt húzok.
Thessza sem találja gyík-társait, elbújtak a kövek közé-alá.
Csak ők ketten, egy fiú meg egy lány ülnek a pad támláján, lábuk a padon, kabátjuk mellettük és önfeledten csókolóznak.
„Nincs is hideg” – már én sem fázom.
- 04. 06. csütörtök