Ferenc Pápa Magyarországra látogatott.
Három napot töltött Budapesten.
Közben sok emberrel találkozott.
Karácsony Gergellyel is.
A Kossuth téren szentmisét is tartott.
Magyar miseruhában.
Teltház előtt.
„…erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára… legyetek nyitott kapuk… nyitottak és befogadóak egymás felé …”
Nem vagyok hívő.
Mégis: ezek a szavak, megérintettek.
Ilyen mondatokat szeretnék hallani.
Mindenhonnan.
Minden felől.
Nemcsak Ferenctől.
De nem ezt kapom.
Nem ezt kapjuk.
Nálunk: „Fájdalmas zárt kapukat látni idegenekkel, másokkal, menekültekkel és szegényekkel szemben…”.
Akiknek a zsebében a kulcs, ott is tartják.
Az „Istenért” sem veszik onnan ki.
Mélyebbre és még mélyebbre süllyesztik.
Nem értik a lényeget.
Azt hiszik: ha zárva tartják a kapukat, azok „maguktól” nem nyílnak majd ki.
Nemcsak nekünk kellene értenünk a nyolcvanhatéves embert.
A Pápát.
Nekik is: a kulcstartóknak, csörgetőknek is…
- 04. 30. vasárnap
(Kép: RTL)