Kató követte elődeit.
Tudod kik voltak az elődei?
Már nem is emlékszel rájuk?
Nem csodálom.
Hát a plagizátor.
Meg a horgász.
Tőlük tanulta, hogyan kell: mindent aláírni.
Határozottan.
Lendületesen.
A „jövőbe vetett hitet” sugározva.
És persze: rezzenéstelen arccal.
Hát ő is így tett – persze ő mosolyogva, mert ez a ”cool”, a trendi mostanában.
Persze, hogy aláírta.
Ha WC papírra lett volna írva, akkor is.
Ha beteg lett volna, akkor is.
Ha kénköves ménkű csapott volna belé, akkor is.
Ha a tanárok és a diákok a fejük tetejére álltak volna, akkor is.
Ha lángban állt volna a „bűnös város”, akkor is.
Mert elé rakták.
„Megcselekedte, amit megkövetelt a haza”.
És a HAZA most Orbán Viktor.
Kató szerint.
Aki „kifejezi a nemzet egységét”.
Aki „őrködik”.
Aki „méltóságos”.
Aki – olykor-olykor – a kezét félmagasra emeli, amire a miniszterelnök úr, mintegy 45 fokos, mélynek számító, de nem túlzó meghajlással ráhajol és anélkül, hogy a szája megérintené hangtalanul rálehel.
Ez – Katónak – mindent megér!
Bármit aláír!
Még kegyelmi kérvényeket is.
Pedagógusok, tanárok, diákok és szülők?
Hogy jönnének ők ide?
Mi köze Katónak hozzájuk?
Hogy ők is magyarok, a nemzet részei?
Még kezet se tudnak rendesen csókolni vagy csókra-nyújtani!
Hát persze, hogy aláírta.
A Kató.
Hogyan is szólítsam?!
- 07. 06. csütörtök
(Kép: Népszava)