hangzott el nagy (pofával) szájjal és röhögve azon a beszélgetésen, ami Kiszelly Zoltánnal, a, Századvég Politikai Elemzések Központja Igazgatójával készült a Mandiner Stratéga műsorában.

Éppen itt vagyok Németországban.

Este van, most nem sétálunk, mert megint esik, hát rákattanok az internetre, persze, hogy ilyen „marhaságba”, a Kiszellybe botlok, ilyen a szerencsém.

Határozottan, magabiztosan és harsogva mondja és mondja, hogy „Tavasz, Nyár, Ősz, Tél, nem az igazi, bezzeg odaát…”, csak most éppen fordítva van minden.

Már nem nyaralnak se annyit, már csak öt-nyolc évente cserélik az autójukat, nincs jövő sem, az euró sem az igazi – a német fociról nem is beszélve…

Hát nem tudom.

Én nem készítettem már nem tudom hány éve, mint a Századvég fölmérést, hogy hogyan éreznek a németek, csak sétálok a szabadságban, látom a nyugodt embereket, a harmincra csökkentő szép autókat, mert a tábla annyira korlátozza a sebességet éppen; az áruval tömött boltokat, a tele-kocsit tologató embereket, törököket, arcukat elfedő asszonyokat – a nyugalmat.

Magyarul beszélgetünk, várom, hogy irigykedve megszólítsanak, hogy nekem milyen jó, hogy magyar vagyok, az életszínvonalam is annyival, de annyival nő, hogy belesajdulnak a „zirigységtől”.

De nem.

Nem állítanak meg.

Még csak Szoboszlai nevét sem kiabálják nekem, mint Puskásét Argentínában.

Ki érti ezt?

Ja: ők nem néznek Kiszellyt…

2023. 08. 04. péntek