A magyar miniszterelnök megteremtette Avatar magyar világát. Ebben a világban orbánviktor az „ istenség földi megtestesülése, inkarnációja”, minden akarat, döntés eredője. :
• Azt hiszem, hogy szabadon gondolkodom. Pedig dehogy: arról és úgy gondolkodom, ahogyan ő akarja.
• Azt hiszem, hogy szabadon beszélek. Pedig dehogy: arról és úgy beszélek, ahogyan ő kötelezővé teszi.
• Azt hiszem, hogy szabadon cselekszem. Pedig dehogy: akkor és úgy cselekszem, ahogy ő előírja.
• Azt hiszem, hogy magam alakítom a világomat, tehát a magam ura vagyok. Pedig dehogy, csak addig és oly módon tudom befolyásolni a sorsomat, ahogyan ő engedi.
„El lehet menni Magyarországról, itt lehet hagyni…”, hallom az elhíresült mondatot. De ez nem orbánviktor mondata, mert ez nem is lehet az ő mondata. Hiszen ha elmennénk, akkor nem lenne kit a virtuális világba kényszeríteni! Akkor nem lehetne kitől elvenni, nem lenne kit megalázni, nem lenne kit közmunkássá lefokozni, folyamatos tapsolásra kényszeríteni. Szóval Magyarországról ne elmenjenek az emberek, hanem csak ereszkedjenek le az Avatar világába. Az való nekik, a „merjünk nagyot álmodni” képzeletvilága, a majd hófehér paripán eljövő herceg utáni vágyódás.
De miért van szüksége orbánviktornak erre a „való világ”-ra? Mert fél a valóságtól, mert ott ő sem istenség, csak halandó és esendő ember: vereségeivel, tévedéseivel, kicsinyes gonoszságaival. Egyszer egy „nagy” riporter azt kérdezte egy „kis” riportertől: miről fognak rád emlékezni, hogy „jó estét, jó szurkolást”? És ez elég neked?
Miről fogunk emlékezni rád, orbánviktor?

Hogy király lettél az Avatar világában?!
2014. június 7.