„NOVÁK KATALIN DÖNTÉSE MIATT MEGBOMLOTT A NEMZETI EGYSÉG” (ORBÁN VIKTOR)

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

„Örökre látlak szépség-verte szemmel

– Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! –

Rád bámul hű szemem vak értelemmel,

Mindig Reád és bárhová mehetsz,

Mindig találkozol bolond szememmel,

A kapzsi koldus új nyomort szerez:

Szegényház óvná olcsó irgalomtul,

Mégis kiáll az útra s újra koldul.”

(József Attila)

 

Amit ő vert szét – és amit naponta, újból és újból szétver.

Amikor jobbra-balra osztja a társadalmat.

Amikor kirakja a plakátjait.

Amikor „köz-beszél”.

Amikor sorosoz, migránsoz, gyurcsányoz.

Amikor megmondja, ő megmondja, ki tartozik a nemzeti egységbe.

Amikor annyit érsz, „amennyid” az út szélére dobott pelenkában van.

Amikor kirekeszti, akit csak akar: mert megszólal, kérdez, megírja az igaz számokat, vihart jósol a tűzijáték idejére!

Amikor az inflációt inflációnak mondó ember se magyar már.

Amikor (neki) Ady se „elég jó-magyar” az ünneplésre.

Vajon ő, a koldus része a mai Magyarország nemzeti egységének?

Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós is?

 

„Novák Katalin döntése miatt megbomlott a nemzeti egység”.

Ezt mondta ma. Ő, aki még soha nem hazudott.

 

Nemzeti egység.

Mi az?

Nemzeti hitvallás?

Büszkeség?

 

Ady, József Attila, Radnóti részei?!

 

A „köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét…”.

Aki „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Akinek a jelöléséről előzetesen Andi férjének a paravánokkal elzárt, védett szállodájában tartott, zártkörű ülésen dönt egy frakció?

 

Igen: megbomlott az egység!

De nem akkor, amikor (véletlenül) kiderült a kegyelmi döntés, nem is akkor, amikor a fülbevalós, sminkszobás asszonyság meghozta a kegyelmi döntést; sokkal korábban…

 

„(INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…)

Indiában, hol éjjel a vadak

zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –

mikor dédapa is kicsi volt még,

élt egy nagy fejedelem.

 

Parancsot adott, büszkét, szigorút:

„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,

hol a lombzenére táncot lejt a hold,

épüljön hétszáz ékes palota!”

 

Hétszáz ékes palota közé

kincstárat vasból rakatott

s a napot akarta ráveretni,

mint óriás, tüzes lakatot.

 

Hiába szörnyedt el a nép

s kérlelték vének és papok:

„Ami égi, ne hozd a földre!”

A kapu pántja kérte a napot.

 

Feszült létra a felhő szélihez.

Megbillent az; a létra leszakadt.

Fogtak sasokat könnyü szekérbe.

A hámot szétszedték dalos madarak.

 

S míg sürgött irtózva, serénykedett

a dolgos népek megdöbbent zöme,

kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.

Állva száradt el a fejedelem.

S a hétszáz palota helyét elfoglalta

az őserdő egy hűvös éjjelen.”

1934-1935 [?] (József Attila)

 

  1. 02. 23. péntek

(Kép: Gondolat-csoport)

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük