CSAK EGY KÉP (5.)

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

(1975-ből)

 

Nézem a képet.

Az autókat, a végeláthatatlan kocsisort.

A Balatonról, talán a Velencei tótól, Győrből, Szombathelyről vagy máshonnan jönnek.

A kocsik világító „szemeit”.

A fényeket.

Amik nem az ostor-lámpákból jönnek.

Azok még nem világítanak.

Nagyon drága volt „korán” fölkapcsolni.

Már akkor is.

De a mi sztrádánk volt!

Amit már akkor is kinőttünk.

1975-ben.

 

De most nem is azt nézem.

Ma április 4-e van!

(Nekem) A felszabadulás napja!

Osztapenko szobrát látom.

Akkor még ott volt.

1951 óta.

Te is tudod: ki volt ő?

„Csak” egy egyszerű bányász.

Aki a II. Világháborúban lövész lett a Vörös Hadseregben.

Aztán 1944 december 29-én – Budaörs felől érkezve – parlamenter.

Aki megadásra akarta rábírni a német katonákat, akiknek Hitler utasításba adta, „Budapest erőd”, védeni kell.

Minden áron!

Osztapenko hősi halált halt, a szovjet aknatűzben.

(Ahogyan Vecsés felől érkezve Steinmetz is.)

A szobor ennek, a parlamenterégnek állított emléket.

Amit ’56-ban ledöntöttek, majd ’58-ban újraöntöttek és ugyanott kiállítottak.

Hogy aztán ’93-ban a Szoborparkba szállítsák…

 

Nézem a képet.

Az Osztapenko szobrot látom.

Április 4-e van…

 

  1. 04. 04. csütörtök

(Kép: múlt-kor)

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük