Szeretem a pörköltöt nokedlival.
Kovászos ubival.
És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.
Te is szereted?
Sokan vagyunk így.
Egyesek szerint azonban nem elegen.
Mindenkinek hoznia kéne magával valakit.
Hogy mi, „pörkölt-nokedlisek” nyerjünk.
A „Mi a legjobb kaja” szavazáson.
Te is szereted?
Látod, már is szimpatikus vagy nekem.
Már közösséget vállalok veled.
Majd lesz zászlónk, jelképünk, jelszavunk is.
Már meg is van/lesz a közös platformunk!
Ami alapján kimozdítjuk majd a helyéről a világot…
Akkor indulhatunk is együtt!
Gyerünk, vágjunk bele!
Hisz te is szereted a „pörköltöt nokedlival”.
Vagy csak mondod?
A kovászos ubit meg ki sem állhatod?
Csak úgy mondtad, hogy szereted?
De ezt mégsem mondhattad, mert…
Akkor egyél!
Lássuk!
Hisz’ te nem is szereted a „pörköltöt nokedlival”!
Még nincs itt az ebéd ideje.
Még nincs dél.
Most kávézol egy jót, aztán majd meglátod.
Addig nyugodtan higgyem csak el, hogy szereted.
És persze beszéljek is róla, hogy te szereted.
Pedig…
Úgyis kiderül.
Amikor a Néppártnak majd szavazni kell: te velük, vagy ellenük.
Amikor a Fővárosi Közgyűlésben meg kell nyomni a gombot: a „NER”-esekkel, vagy ellenük.
Amikor már nem lesz elegendő a „Beperelem, cáfolom, közzéteszem” ígéret-cunami.
A fehér cipő, a combhoz simuló és dudorodó fehér nadrág.
Akkor kiderül, mondtad csak: „én szeretem a pörköltöt nokedlival” …
Én tényleg szeretem a pörköltöt nokedlival.
Kovászos ubival.
És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.
- 07. 17. szerda