Beválasztották. Egyszerű tagnak. A paritás így adta. Még csak jelentősége sem volt. Semmit se befolyásolt. Ilyen a rendszer. Ez a „demokrácia”. Mindenkinek kell képviselet. Persze amikor megszólalt, azonnal csendre intették. Minek beszél a kisebbségi. Legyen ott, szavazzon. Az a jó, ha ellene.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
Fölvonultak. Szinesen. Vidáman, boldogságot, szabadságot mutatva. Két oldalról bezárva. Vaskorlátokkal bekerítve. Alig pár ezren. Ezér’, azér’ dühtől kísérve. Kisebbségben. Rohamosztagosokkal kísérve. Vonultak. Engedéllyel.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
Megtartotta. A sajtótájékoztatót. Fölvették. Leadták. Sokan megnézték. Többen dühöngtek is. Papírokat is mutogatott. Tényeket is sorolt. Összehasonlított. Konkrét volt. Tüntettek is ellene. Néhányan. Éppen arra jártak. Táblákkal. De mondhatta.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
A bíróság döntött. A hatalommal szemben. Neki adott igazat. Nyert. Visszakaphatta – volna. De nem kapta. Legközelebb a hatalom ugyanúgy döntött. A bíróság megint neki adott igazat…
Itt még ezt is lehet.
Úgysem történik semmi.
Akkor minek ezt?
Akkor miért így?!