dr. Radnai György bejegyzései

STAFÉTA (6) …

A tüntetésről …

Beszélgetni kell Velük. Nagyon sokat beszélgetni. Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk. Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, miért tüntetnek az emberek?
  • Amikor elégedetlen vagy, mert például spenótot kell enned, akkor Te mit csinálsz?
  • Mérges leszek és kiabálok meg toporzékolok!
  • Én szeretem a spenótot, megettem volna.
  • De én nem szeretem!
  • Miért nem beszélsz olyankor anyáddal, hogy nem kéred?
  • Először mindig mondom neki, de az nem használ, mert azt feleli, hogy az egészséges, de nekem nem ízlik.
  • Pedig anyád szeret téged, jót akar neked, azért főz spenótot is.
  • Deén akkor se szeretem, nem tudom megenni!
  • És olyankor már tehetetlennek érzed magad, mert tudod, hogy úgy sem tudod elérni, amit akarsz és meg kell enned a spenótot.
  • Pontosan.
  • És mit gondolsz, igazad van olyankor?
  • Az már mindegy, dühös vagyok!
  • Na, éppen ezt érzik az emberek is, amikor kimennek az utcára tüntetni.
  • És nekik sincs igazuk, csak dühösek?
  • Tehetetlennek érzik magukat. Nem látnak már kiutat, csak a tüntetést, az utcai elégedetlenkedést.
  • És először ők is beszéltek a … nekik kivel kell előbb beszélniük?
  • Attól függ.
  • Jó, ez olyan „nem mondok semmit” válasz volt Papa: most láttam a tévében, hogy már harmadik napja sok ember tüntet az utcákon: kiabálnak, fütyülnek, énekelnek, néhányan szánkóval dobálóznak is, ők kivel beszéltek előtte?
  • Most arról van szó, hogy a kormány azt akarja, hogy a diákok csak azt tanulják, csak arról halljanak, amit a kormány akar. Aztán meg hoztak egy olyan törvényt, hogy az emberek 400 órával többet dolgozzanak, ha a munkaadójuk úgy látja jónak, és majd 3 év múlva kifizetik a bérüket. És ez már nem tetszett se a diákoknak, sea munkásoknak, alkalmazottaknak. A parlamentben nem tudtak eredményt elérni, mert beléjük fojtották a szót, ezért mentek az utcára tüntetni.
  • És mi a céljuk ezzel?
  • Ez a jó kérdés, kis-unokám, ez a legfontosabb kérdés: Te tudtad, hogy mi a célod a spenót elleni lázadásodkor?
  • Nem akartam megenni a spenótot!
  • Pedig magadban azt is tudtad, hogy ezt a célt nem éred el, de azt viszont igen, hogy anyád látja, nem szereted a spenótot, ezért legközelebb majd sóskával fog próbálkozni. A tüntetőknek ugyanígy kell(ene) tudniuk, hogy mi a reális cél: például először a figyelem felhívása, maguk megszerveződése, majd a későbbiekben a tárgyalások kikényszerítése. Az öncélúvá váló balhénak nincs értelme, sőt visszaüt!
  • Értem, Papa. De mond, a mi kormányunk ugyanúgy szereti a népet, ahogy anyu szeret engem? Mert akkor nem lesz baj.
  • Meglátjuk, majd meglátjuk, kis-unokám ….

2018. 12. 16. vasárnap 2

RABSZOLGALÁZADÁS…

  • Árpikám, hogy állunk?
  • Minden a legnagyobb rendben, FŐNÖK: seregeink harcban állnak!
  • Az a jó, ezt harsogja minden tv és rádió!
  • Csak a látvány még kevés: nincs ott a Baló Skodája, nem gyújtották még föl a sorosisták!
  • Az baj: a látvány a legfontosabb, azt értik a mieink, akkor nem kell gondolkodni!
  • Meg a rendőreink sem félnek, mint az MTV-nél, amikor nem tojással, hanem kövekkel dobálták a Flóriék őket.
  • Kik vannak kint?
  • Sok fiatal, meg dühös munkás, alkalmazott.
  • Ne bomolj: olyanok lehetnek csak kint, akik Soros ügynökei, akiket lefizetett a Soros, kintről szervezi, biztos jöttek külföldről is áldott szép hazámba!
  • Ja, tényleg: ők vannak kinn!
  • Akkor rendben, értjük egymást, hol vannak most az Ultrák, B Közepek?
  • A Felcsútiak jöttek csak, hárman voltak, elvegyültek a tömegben: próbálkoztak, de még gyengék.
  • Majd megköszönöm Lölőnek, hogy elküldte őket, de meg kell tanítani nekik, hogy … de ezt te is tudod.
  • Ezt is értem.
  • Képek akkor csak olyanok legyenek, amik a károkat mutatják: a karácsonyfa még nem ég?
  • Nem.
  • Kár. No, semmi baj, de mondjátok, hogy Jézus…
  • Értem.
  • Meg sokan szólaljanak meg, hogy 400 órával többet szeretnének dolgozni, az se baj, ha nem kapnak érte fizetést.
  • Értettem!
  • De kellene valami nagyon ütős is még, nagyon kellene, valami nagyot szóló …

2018.12.15. szombat

MEGINT MECCS LESZ …

A FŐNÖK ott lesz.

A meccsen. 

Hiszen erről szól az egész élete.A küzdésről. A „bármi áron” nyerésről! A kisebbségi érzése leküzdéséről. A múltelfelejtéséről. Az elszenvedett sérelmek, vélt megalázástatásokmegbosszulásáról. 

Nagy meccs lesz. Reméli. Nyernikell, és akkor… Most (megint) minden megengedett. Most (megint) mindent szabad.Most (megint) semmi sem drága. Mert (megint) nyerni kell!

A Vidinek.

Persze ugyanakkor folyik majd egy másik meccs is. Ott a rabszolgák, az idegenek, az árulók,a libsik az ellenfél. Pontosabban: ELLENSÉG! Legalább is a FŐNÖK és sleppjeszerint. Hazaárulók! Pörsenések a nemzet testén! Idegen-szívűek! Puccsisták! Akiketéletre szólóan meg kell büntetni! Azok nem magyarok!

Na,ezen a meccsen nem lesz ott a FŐNÖK! Még nézőként sem! Minek. Ennek nincstétje, nem lehet megnyerni. Elveszteni sem. Ez egy sima visszavágónak is kevés.Ezt játszák le, vívják meg a talpasok. A csicskásai. A hír-harsonások megtagadják le a meccset. Csőcselékezzék, terroristázzák, randalírozó csürhézzék a„bagázst”. A FŐNÖK parancsa szerint! A többi a jogászok dolga: „Oszt jónapot”!

Tegnapvolt az első meccs. A kialakuló indulat meccse. A kinyilvánítás meccse. Aharagról szólt. A most már „ELÉG”-ről! A 2006-os elégedetlenkedéshez képest békésvolt. Nem vertek szét, nem gyújtogattak, nem félemlítettek meg senkit. Viszontkaptak paprika-sprayit.

AFŐNÖK és sleppje kiröhögte őket. Tudomást sem vett róluk. Elhallgatta övéik előttaz eseményeket. Naná, hogy nem tárgyalnak. Semmibe veszik a tüntetőket. Aszekér megy tovább. A szakadék fele.

Tegnap a tüntetés célja a kinyilvánítás volt. Megtörtént. A FŐNÖK, a kormány nem hátrál,nem tárgyal.

Mától ki kell kényszeríteni a tárgyalást!

Lehet erő nélkül?

Meglátjuk …

2018. 12. 13. csütörtök

Inkább csimpánzok …

„A gondolkodóknak a történelem folyamán újra meg újra szembe kellett nézniük a dilemmával: az igazságot szolgálják, vagy a hatalmat? Az emberek egyesítésére törekedjenek, és gondoskodjanak arról, hogy mindenki ugyanabban a történetben higgyen, vagy megismertessék az emberekkel az igazságot, még az egység felbomlásának az árán is? A legtöbb hatalommal bíró gondolkodói csoport – legyen szó keresztény papokról, konfuciánus mandarinokról vagy kommunista ideológusokról – fontosabbnak ítélte az egységet az igazságnál. Éppen ezért bírtak hatalommal.

Az ember mint faj, a hatalmat részesíti előnyben az igazsággal szemben. Sokkal több időt és energiát fordítunk arra, hogy irányítani próbáljuk a világot, mint arra, hogy megkíséreljük megérteni – és ha meg is próbáljuk megérteni, azt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy úgy könnyebb lesz irányítani. Aki tehát olyan társadalomról álmodik, amelyben az igazság uralkodik, és a mítoszokra nem figyelnek, az ne nagyon számítson a Homo sapiensre. Próbálkozzon meg inkább a csimpánzokkal.” (Yuval Noah Harari)

STAFÉTA (5) …

Az Európai Unióról …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, olyan jó volt veled kinn Párizsban, sokat gondolok rá.
  • Örülök, én is jól éreztem magam.
  • Emlékszel, amikor az Eiffel-toronyban jártunk és még ott is hallottunk magyar hangokat?
  • Persze, hogy emlékszem: hosszú ideig álltunk sorban, mert biztonsági kapukon kellett keresztül mennünk, ahol sok fegyveres katona járkált és mert sokan akarták megnézni, fölmenni a tetejére, hogy onnan Párizsra vessenek egy vigyázó pillantást.
  • És ott annyiféle embert láttunk: kínaiakat, fekete bőrűeket, meg olyanokat is, akiknek a bőrük színe kicsit volt csak sötétebb vagy világosabb; volt, aki gyorsan, hadarva beszélt, volt, aki lassabban, nem is értettem szinte semmit.
  • Igen, nagyon sokféle ember él Párizsban, meg sokan mennek oda turistaként is.
  • És elmentünk oda is, ahol Ady járt, egy verset is fölolvastál.
  • De jó, hogy emlékszel. Most miért jutott eszedbe mindez?
  • Mert néztem a tévében egy műsort, ahol négy ember beszélgetett arról, hogy az Európai Unió válságban van és meg kellene változtatni a politikáját, mert baj lesz, és Párizs is Európában van meg Budapest is, akkor ez minket is érinteni fog, de nem értem, hogy hogyan?
  • Mit mondtak a tévében?
  • Hogy például Németországba nagyon sok muszlim ember érkezik, és ők nem akarnak európaivá válni, azt se értem, mi az, hogy európai?
  • Pedig az előbb olyan szépen elmondtad.
  • Hisz nem is arról beszélgettünk eddig, hanem párizsi élményeinkről!
  • Ahol annyiféle ember szépen él egymással!
  • Igen, úgy láttam én is, de ez most, hogy jön ide?
  • Mert eddig „Európai értéknek” a mások tiszteletét, a szabadságot, meg azt tartották, hogy mindenkire egyformán vonatkoznak a törvények, nincs kivétel.
  • És ezt eddig be is tartottuk?
  • Hát, többé-kevésbé, de legalább hirdettük, próbáltuk ehhez tartani magunkat.
  • És ez most megváltozik majd, nem így lesz a jövőben?
  • Nem tudom, de nagy a veszély, hogy megváltoztunk.
  • De miért lett ez így?
  • Ez látod nagyon jó kérdés. Ezt kell mindig föltenni magunknak is, amikor nem tudjuk a választ, amikor új helyzetbe kerültünk, és a szokásos reakcióink már nem segítenek.
  • Te sem tudod a választ, Papa?
  • Én sem. Sokat gondolkodom rajta, de a „felelet” mindig kicsúszik a kezemből. Talán nem is lehet röviden megválaszolni, mert sokféle oka lehet: talán megint félnek az emberek; talán vannak sokan közöttünk olyanok, akik nem szeretnek „másféle” embereket látni maguk körül; talán vannak olyan hatalmasságok, akik csak akkor maradhatnak „hatalmasságok”, ha mások félnek; de az is lehet, hogy csak egyszerű butaságból.
  •  Akkor most mi lesz, Papa, ugye megtaláljuk a jó, az igaz megoldást?
  • Remélem, kisunokám, remélem …

2018. 12. 10. hétfő

„KIADTA A FELADATOT A FIDESZ, A KÉPVISELŐK MEGPRÓBÁLTÁK MEGOLDANI” … (444.hu alapján)

Megjött! A „Mi, magyarok, büszkén valljuk …”, a nagyon sokba kerül ez nekünk levél. A félkövér típusban ÁLTALA aláírt „szórólap” (Felelős kiadó Miniszterelnöki Kabinetiroda …). A tíz (ál)kérdésbe bújtatott 11 kérdés. Amire IGEN – t kell beikszelni.

Vágod?!

De mindez nem elég: a gatyánk is rámegy a „rásegítő” kampányra, a mindenhonnan csorgó nyálas klipekre, cukiság-marhaságokra, kis-színesekre, óriás-plakátokra.

De ez sem elég! Mert mindig győzni kell! Hányan küldik majd vissza, most még nem tudjuk: a Vezér még nem mondta meg a számot, majd december közepén, a siker-mámorában a második meghosszabbítás után megadja! Mert most (megint) „a magyar történelem EGYIK legsikeresebb nemzeti konzultációja” kell, hogy következzék! Nem lehet másképp! A Vezér így akarja! A hívő-híveket tovább kell hülyíteni, a tüzet táplálni kell: rakjunk rá még egy lapáttal!

Akkor a fizetett siserahad lépjen akcióba! Munkára föl! Kapjon föl mindenki egy jeges vízzel teli vödröt és zsupsz, öntse vidáman a nyakába! És életerősen, vidáman, telve bizalommal vigyorogjon a kamerába! És már ömlik is a víz: „… ma még elvégzendő feladatoknál is ennek kitöltésével kezdtem” (Font S.); „meg vagyok döbbenve, hogy sokan elviccelik…” (Szűcs L.); „Én már kitöltöttem a kérdőívet. És Önök?” (Németh Sz.); „A konzultációt december 21-ig lehet visszaküldeni, de az interneten is kitölthető…” (Dr. Pósán L.); „Vegyen részt Ön is a családok védelméről szóló Nemzeti Konzultációban!” (Kara Á.); és így tovább a végtelenségig, pontosabban a Fidesz képviselők és csahosok lehetőségéig!

„Kuka, elégettem, kazán, kidobtam, budi, máglyára küldtem, likvidáltam, összetéptem, bontatlanul a szemétbe, széttépte a kutyusom, csákó, repülőgép lett belőle, a papír túl kemény volt, semmire nem tudtam használni, ment a szelektívbe…”.

2018. 12. 07. péntek

KOCSMÁBAN …

– Hallottad, haver: valami génizés ikreket szült egy kínai anya? Érted te ezt, belebarmolt egy doki abba a nőbe, valami déenesbe, hogy ne kapják meg bébik az édszet. Mindjárt odapetézek én is, hogy mik vannak már manapság.
– Ne má’, vaze, én állandóan szomjas vagyok a sörre, arra nincs valami?
– Ne hülyülj, ez komoly!
– És nem veszélyes ez?
– De, nagyon.
– Ez nem emberkísérletezés?
– Hát aztán: az anya benne volt a buliban, „’oszt jónapot”!
– Akkor nem iszunk?
– De, igyunk!
– Te, haver, mi van a Vidivel, megint agyonverték, a nevét se tudom kik.
– Ne má’, tényleg?
– Közben meg annyit lóvét kapnak, hogy egy egész ménest lehetne abból venni, alig adóznak utána!
– Én se adózok, nincs miből.
– De ők azért nem adóznak, mert jól teljesítenek, ezt mondta egy fideszes hozzáértő-szakértő, nem kéne ezeket is kiküldeni Kínába meggénizélni őket?
– Nem fájdalmas az? Biztos félnének.
– Azt nem tudom, de biztosan kapnának valami cuccot, aztán annyi
– Azt anélkül is kapnak!
– Na, igyunk.
– Igyunk!
2018.12.01. szombat

KÉRÉSEK …

Először megkértél, Te, az „ártatlan”: hallgassak a „szívedre”,
aztán arra, támogassalak
később megaláztad a nyugdíjasokat
majd csak te maradtál új és mégis megszavaztalak.

Akkor megkértél tépjem össze a telefonkönyvemet,
aztán arra, legyek partnered a gyűlöletben,
később „kirúgtad” a Legfőbb Ügyészt, akkor nem értettem
majd focizni kezdtél a parlamentben.

Most már arra kérsz: jelentsek,
írót, költőt, színészt, professzort, orvost,
csak gázszerelőt és örökös pályázat-nyerőt ne,
lőni is kérsz majd egyszer? Meglásd, mi lesz akkor, csak azt ne!

2018. 11. 29. csütörtök

KÉTELKEDÉS

Biztosan én látom rosszul.
Biztosan valamit nem vettem észre.
Biztosan nem voltam elég figyelmes.

Na de mindig?

Olvasom, hallgatom a híreket, mert olvasnom, hallgatnom kell. Mert ismernem, tudnom kell az életemet, a szeretteim életét meghatározó, befolyásoló történéseket. A hírek ugyanis a – kimondott és kimondatlan – szabályokról jeleznek mindig: a hatalom gyakorlásának a módjáról, szokásainak a változásáról, a mindennapjaimat alapvetően befolyásoló intézkedéseiről.

Olvasom, hallgatom tehát a híreket. Innen is, onnan is. Nem lehet nem olvasni, hallgatni, nézni, aztán torkig lenni velük. Egyszerűek, tőmondatocskák, kijelentések: megfellebbezhetetlen állítások.

Hogy tények-e? Hogy kifejtik-e az igazság minden szálát?

Az már bizonytalan, kétséges. Talán nem is érdekes. Talán nem fontos. Majd kimegy a mosásban. Az idő mindent megold: vagy így, vagy úgy. Rendszerint úgy. „Oszt’ akkor jónapot”!

Nekem kell értelmeznem azokat!

Olvasom, hallgatom tehát a híreket. Most az orosz-ukrán konfliktusról szól az ének. Ijesztő. Itt történik a „szomszédban”. Már hadiállapot van! Harari azt írja: „Sajnos az, hogy a háború a 21. században veszteséges üzlet még nem garantálja a békét. Sosem szabad alábecsülni az emberi ostobaságot. Az emberek egyéni és kollektív szinten is hajlamosak az önpusztításra.” Ezt már többször bizonyították, mint az ellenkezőjét. Kis gesztusok ködös reményekért, aztán hatalmas pofára esés! Az „ostoba” vezetők mindig a nép farkával verik a csalánt! Nekünk sem jutottak mások. És láss csodát, tényleg: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében” – mondja Németh Szilárd saját alapítvánnyal rendelkező birkózó államtitkár, „és nem fogunk a kézifegyverek gyártásánál megállni. Itt is a magyar érdek a meghatározó.”

Megint a sorok közötti ürességből kell olvasnom, a második (harmadik) értelmezést kell észrevennem! Már megint nem azt jelentik a szavak, amit valójában jelentenek.

Nem baj.

Figyelek.

2018. 11. 26. hétfő

MAI MONDÓKÁK …

KATALINKA, SZÁLLJ EL!

Katalinka, szállj el!
Jönnek a „migráncsok”,
Puha ágyba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Párnák közé tesznek,
Onnan is kivesznek,
Szeretővé tesznek,
Aztán elveszejtnek.
Nem is jönnek a migráncsok,
Bee!

EGY BOSZORKA VAN

Egy boszorka van,
Sok gyereke van,
Milliárdos már az egy,
Másik igét oszt’ni megy,
a boszorka kinn a padon
a magáét fújja nagyon,
De nagy hangja van,
Dana-dana-dan.

HINTA-PALINTA

Hinta-palinta
Kettős duma
Kis Viktorka
Ugorj a Tiszába, zsupsz!

PONT, PONT VESSZŐCSKE

Pont, pont vesszőcske,
Készen van a fejecske.
Kicsi nyaka, nagy a hasa,
Készen van a magyar szultán.

EGYEDEM, BEGYEDEM

Egyedem-begyedem, tengertánc,
Hajléktalan, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak hagyjanak békén …

CIRMOS RÉCSÖL
Cirmos Récsöl, haj,
Tele a pelus, jaj!
Ledobtad az út szélére,
Neked: semmi baj!

BOCI, BOCI

Boci, boci tarka,
Se füle, se farka.
Ni-ni, ni-ni, a Gruevszki,
Lakni jött és tejet kapni.

MEGY A HAJÓ

Megy a hajó a Dunán,
Rajta van a kapitány.
Kiabál, ordibál,
És a hajó léket kap és elsüllyed.

2018. 11. 24. szombat