Vélemény kategória bejegyzései

Választások után…

LaokoonMa kettébomlott az osztály: a viktoriánusok röhögcséltek, egymás hátát csapkodták, fátyolos szemekkel néztek a futball-rajongó stadionépítőre, a Vityára, aki kikerekedett arccal, magabiztosan, cinkos vagy cinikus szájbiggyesztéssel magyarázta a román-magyar meccsen lőtt Dzsudzsák gól technikai elemeit. A baloldali padon ülők vöröslő fülekkel hadonásztak egymás felé és magyarázták, hogy miért volt olyan sikeres a sikertelenség, a sikerük szégyenteljes bukása, most már harmadszor idén az osztályelöljárói választásokon. A többiek, a sehova nem húzók, a mindig hallgató legtöbbség pedig rágta a körmét és nem vett részt a dzsemboriban. Szóval a szokásos „rend” uralkodott az osztályban, minden ment a maga kerékvágásában, a Kálmán Olgi is rakott rá további lapátokkal a szarkupacra dögivel vájkálva benne, csak a Robival ültünk magunkba roskadva és egymás mellé zuhanva elkeseredésileg. És akkor a Robi maga elé bámulva elkezdett beszélni:
Tudod ez így nem mehet tovább, ez már tényleg kiábrándító: mindenki csak dumál, osztja az észt, arról hadovál, hogy micsoda siker ez az év, meg most már tudjuk, hogy merre van az előre és majd 2018-ban miénk lesz a világ! Mert nézz oda, nézd meg a körömrágókat: egy szavunk sincs hozzájuk, hogy bocsi, rátok nem gondoltunk, veletek nem is törődtünk, ti le vagytok @arva, úgyis mentek a lecsóba. Azt se mondtuk nekik, hogy gyertek velünk, mert akkor jobb lesz nektek, mert… de itt elhallgatott egy pillanatra. Tudod – folytatta Robi – egy kicsit végiggondoltam az elmúlt évet: nem vagyok egy seggnyaló Mráz Ágoston Samu, de még egy Kéri Laci sem, a többi megmondó-emberről nem is beszélve, de most mégis belepofázok!
És elkezdte:
Tovább a folytatáshoz

ÚJ RENDSZERVÁLTÁST!

alois-nebel_galleryphoto_paysage_stdÚj rendszerváltást!

A Deák Ferenc Kör felhívása

A vasárnapi választásokon bebizonyosodott: sem a kormány irtóhadjárata, sem saját politikai hibái nem semmisítették meg a baloldalt. De bebizonyosodott az is: ez nem lesz elég. Új politikára van szükség, mást és másként kell tenni.

Az ország korszakhatárhoz érkezett. A rendszerváltással felszabaduló energiák rég kimerültek. A múlt század kivándorlási hullámai után Magyarország most veszíti el negyedjére középosztálya és ifjúsága legmozgékonyabb részét. A szegények száma nő. Az országot korrupt, az állam vagyonát saját fényűzésükre, százmilliós luxuspalotáikra költő gátlástalan politikusok, munkával sosem bíbelődött karrierlovagok vezetik. Az oktatás szétverésével, a szociális támogatások tönkretételével mérhetően növelték a társadalmi különbségeket.

Tovább a folytatáshoz

A választások elé…

Hetfoi-gif-challenge-0908_5f4d361c879c0c2c39a9ea2a15549548Ma a zsibongás fokozódott az osztályban: A viktoriánusok magabiztosan röhögcséltek a padok között, mi pedig a bal-padiak csendes melankóliában vegzáltuk egymást. Ezt ugyan nem tudom, hogy mi a csoda, mert ezt a Gréczi Zsolti mondta, de a Robi csak legyintett, hogy hagyjam a csudában az egészet, nem olyan fontos az, röviden: marjuk egymást és annyi meg egy bambi. Pedig a lelkesedés lángját már meggyújtottuk, amikor a kis-Falus helyett a nagy-Bokrost akarjuk főtótumfaktumnak jól megválasztatni az osztállyal. Mert, hogy a megjelent osztály kikérdezősdiből a nézelődő pontosok azt hozták ki, hogy ő sokkal, de sokkal népszerűbbes, mint a kis-Falus, de ez később megcáfolozódott, de akkor már mindegy volt a népszerűségnek. A nagy-Bokros egyébként nem is tagja a padon baloldalon ülőknek, de ez nem zavart meg minket, mert ő legalább demokráciailag erős és most ez a legfontosabb, mindent megelőző szempont, és már a bajusza is serken, mint a Kövér Lacika apukájának. De ezen a demokráciailag erős dolgon egy kicsit elgondolkodtam: mert a Lajos azt mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mit gondolunk mi a baloldalon ülők a padon, neki meg van a véleménye és annyi, és ez a demokrataság. Ezt aztán nem Tovább a folytatáshoz

Üzenet Orbán Viktornak (22.)

reuters-bogdan-christel-d0001C3F8473a3ddcd62e„Gede a repülőtérre tartva az út szélén ballagott, amikor egy luxus minibusz állt meg mellette, dr. Zseb Napóleon miniszterelnök szállt ki belőle. Épp Londonból érkezett, ahol Messi-díjjal tüntette ki magát.
– Ne félj, barátom – mondta résztvevő mosollyal – , tudhatod, hogy én nem hagylak az út szélén, hanem belöklek az árokba.

Gede egy pillanat múlva már a vízlevezető csatornában találta magát. A terepjáróból gratuláló szövegek hallatszottak: – Nagy voltál, Tábornok! Ez még jobb volt, mint amikor hagytad, hogy az öregasszony kezet csókoljon neked.
– Finom angolos humorod van, meglátni, hogy Oxfordban iskoláztál. A miniszterelnök szerényen elhárította a dicséreteket:
– Ismerhettek, fiúk: én mindent az emberekért teszek, és semmit sem az emberek ellen.
A mikrobusz elrobogott. Gede kimászott a dágványból, a füléről leszedett egy odatapadt vadkapor szálat. Felismerte a miniszterelnököt, harag fogta el iránta, megfogadta, nem felejti el ezt a bántalmazást.”

Moldova György: Zsidómentes övezet, Urbis Könyvkiadó, 2014.