(117.)
Van egy ritmusa a napjaimnak és ahogy öregszem, egyre ritkábban akarok eltérni attól. Hogyan is írta Pascal: „Az emberek minden baja abból ered, hogy nem tudnak nyugodtan megmaradni a szobájukban”. Néha-néha el kell szállnom a megszokott mókus-kerekemből, mert Thessza hamarabb szeretne sétálni menni, azt azért tolerálnom kell, de a megszokás egyre erősebben köt. Már megtaláltam a mai Ady versemet, a napindító hangulatos képet, amit azonnal megosztottam a Twitteren, már átnéztem a tegnapi és a hajnali híreket is, kidühöngtem magam, amin kell és Thessza sem hív sétálni.
Hozzáfogok az íráshoz: „Saját telkére vezette a védett forrás vizét az erdész alpolgármester” – olvasom a hírt és nem is csodálkozom, hisz’ ezt csinálják a „nagysasszonyok és urak” hivatalosan, törvény-alkotással, uniós források – nagyipari módon történő – lenyúlásával, kormányzati támogatással, mert a kiválasztottaknak ennyi jár! Hogyan is mondta Orbán: létre kell hozni a magyar középosztályt, a magyar tulajdonú bankrendszert, üzletlánc-hálózatot, a „magyar focit” és rögtön hozzá is fogott einstandolni a trafikokat. Ebben a miliőben nem is olyan feltűnő egy védett patak ellopása: istenem, kellett a friss víz a pisztrángoknak. Majd valahogy megmagyarázzuk, jönnek majd a jogászok „oszt jó napot”! A nemzet Lölője, a volt gázszerelő naponta nyer milliárdos pályázatokat versenyben(?), a végeredményt aztán tisztességesen ki is hirdetik. Kell ennél több? „Munka-munka-munka!” – mondta, amikor kérdezték az egykor tisztességes szakmából élő, friss férjembert, aki okosabb Bill Gatesnél is. „Saját telkére vezette…”, és akkor mi van? Mi lesz? Majd megírja az „egri ügyek”, átveszi néhány hírportál, néhány jó bejegyzés is megjelenik a Facebookon és a Kövér László „házmester”, Varga Judit „ex focista” miniszter asszony, Kovács Zoltán „és sikerült” kormány-megmondó kinevezett majd büszkén jelenti az Uniónak: nálunk szólás és vallásszabadság (is) van!
Apropó, május nyolcadika van: hetvenhét éve ezen a napon fejeződött be a Második Világháború, tették le a fegyvert a hitleri fasiszta csapatok. Valamiért a kormány évek óta nem emlékezik meg erről a napról. Most sem. Azaz dehogynem: nyolcmilliárdért Magyarországról indult a Giro d’Italia kerékpáros körverseny („vágod, haver”: nyolcmilliárdért!), amit természetesen az M4 élőben ad, mutatja a lelkes, csápoló nézőket, közben hallom az ifjú-titán riportert, aki elmondja, most „Ürgümburgum” falván halad át a mezőny, ahol azt mesélik a zemberek, hogy ’45-ben, amikor a németek föladták a falut, a katonák aláaknázták a református templomot, de mielőtt végleg elmentek volna, a német parancsnok hívatta a lelkészt és elmondta neki, hogyan hatástalanítsa az aknákat, de közben megjöttek az oroszok, akik megölték a lelkészt és a lovaikat a templomba szállásolták el… A másik riporter lelkendezve mondja: akármerre nézünk, jobbra-balra, mindenütt éljenzés, mire az ifjú-titán közbeszól: csak jobbra nézünk…
„Vannak igaz dolgok, amelyeket vitatnak, s vannak hamisak, amelyeket vitatás nélkül elfogadnak: márpedig sem a vitatás nem a hamisság jele, sem a vitatás hiánya nem az igazságé.” Hogy nem lehet ezt megérteni? Az ország Házmestere bohócnak nevezi az ellenzéki képviselőt, aki tiltakozásul nem megy be a nyitó-ülésre bólogatni, egyedül eldönti majd, mikor jöhet esküt tenni. Ilyen jogosítványa ugyan nincs, de „kreatívan” értelmezi jogosítványait. Majd hat év múlva a strasbourgi bíróság helyre rakja őt, ha bírságot kell majd fizetni, te, kedves állampolgár majd kifizeted a Házmester helyett a bírságot is. Erről is szavaztál néhány napja. Úgy kell neked (is).
Abbahagyom: Thessza böködni kezd: induljunk már…
- 05. 08. vasárnap hetvenharmadik nap