Archívumok

MEGINT HAZUDNAK

A tény: „A kiskereskedelmi forgalom 7,6(!)%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva és 0,2%-kal mérséklődött az előző hónaphoz képest” – írta meg a KSH.

Az index címe: „Nagy Márton újabb jóslata kezdett el valóra válni”?! Miért is? mert korábban a miniszter azt mondta: „„egy fogyasztási sokk” alakult ki, a SZÉP-kártyával, a babaváróval és a csok-kal kapcsolatos intézkedésnek pontosan az a célja, hogy ezt „simítsák. Optimista vagyok abból a szempontból, hogy a negyedik negyedévben fordulatot láthatunk a fogyasztásban is.”

Vágod, haver: simította, mert a csökkenés mértéke csökkent!

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Ahogy a Fradi is, mit is ír a ma a nemzetisport: „A Fradinak győzelmi csúcsot hozott az Ekl, a többiek mélyponton”! Vágod haver: győzelmi csúcs, miközben be akart jutni a bajnokok ligája csoportkörébe, sőt tovább!

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Megkezdődött a tanév. Veszélyhelyzet ide, veszélyhelyzet oda; tüntetések ide, tüntetések oda. Megkezdődött. A Rétvári Bence nevű államtitkár nyilatkozott is: „Hiába a baloldali hergelés, a pedagóguspálya továbbra is az egyik legnépszerűbb”. Közben tegnap megjelent az Ipsos Global Education monitorja 29 ország adatairól: „Magyarország a legkevésbé elégedett a tanulók oktatási szintjével. Tízből kevesebb mint egy (8%) írja le jónak az oktatási rendszerét, kétharmaduk (67%) pedig rossznak. Magyarország az az ország is, amely leginkább azt állítja, hogy a politikai/ideológiai elfogultság az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az oktatásnak szembe kell néznie … Hat országban – Magyarországon, Japánban, Lengyelországban, Dél-Koreában, Franciaországban, Németországban – a többség azt mondja, nem ajánlaná gyermekeinek vagy fiatalnak, hogy tanári munkát vállaljon.” Ijesztő történetek keringenek az interneten az elindult iskolaévről: nincs pedagógus az elsősöknél, nincs elég a pedagógus a napközihez, a gondnokot is befogták fizika órát tartani…

 

Szóval: jó úton járunk! Száguldunk! Már majdnem megérkeztünk!

 

Hát hazudnak tovább. Rendületlenül.

 

Közben kapom a jóindulatú figyelmeztetéseket: „minek téped a szád”, „minek pörölsz”, persze a Facebook is töröl néhány üzenetemet.

Nem baj.

Töröljön.

Akkor is írom a következőt…

  1. 09. 06. szerda

AHOGY ÉN LÁTOM…

(8.)

 

2022-ben közel hetvenezer honfitársunk

már megünnepelte 90 éves szülinapját.

Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,

1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!

Én is köztük vagyok.

Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?

 

  1. Lázár és Horthy, Haditorna Verseny

„Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.”

 

írta Cservenkán, 1944. október 6-án Bori Noteszébe Radnóti Miklós, miközben puskatussal „nógatták” gyaloglásra-munkaszolgálatra. Petschauer Attila kétszeres olimpiai bajnok magyar kardvívót Kurszk környékén a Horthy magyar (vitézei) keretlegényei arra kényszerítettek, hogy „meztelenül fára másszon az ukrajnai fagyban” és meghaljon. De ez rég’ vót, talán igaz se – a megemlékezők szerint: „Manapság a politikában a mellébeszélésnek, sunnyogásnak, a hazudozásnak és a gyávaságnak nagy divatja van. Én azt gondolom, hogy világosan és egyértelműen kell beszélni: ma, akik itt összejöttünk, azok tisztelik Horthy Miklóst és emlékét… Azért jöttünk össze, hogy fejet hajtsunk és emlékezzünk” – mondta Lázár János, aki szerint „kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős volt, akinek a teljesítménye „a mai napig megkérdőjelezhetetlen”.

Tényleg az. Megkérdőjelezhetetlen-megmásíthatatlan. Indulhat akár Országos Haditorna Verseny, hazafias nevelés, lőfegyverrel bánás az iskolákban! Mosdathatják, füröszthetik azt a szerecsen-gyereket…

Vajon miért volt erre szükség? Miért gondolta, érezte úgy a kormány, hogy ott kell lenni, meg kell szólalni?

  1. A Pesty László

Belecsapott a lecsóba. Fröccsent aztán mindenfelé. Abból már nem eszik a Pesthy. Te se. De legalább beszélni lehet róla. Órákat. Akár minden nap, hetekig. Aztán: úgyse történik semmi. Majd hülye lesz neveket, konkrétumokat mondani. Még „elviszi a gomba” őt is, mit nem írok: a „Pesty Laci” nem egy juhász…

De most akkor vajon miért nyitotta ki a száját? Miért nem a kameráját berregteti? Miért nem állt mögé, mint annak idején?! Mire vár még?! És a Polt Péter ezt a megszólalást miért nem értékelte följelentésként? Persze akkor is mindegy lenne.

„A kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk… tehetségtelen, büdös lábú, alanyt állítmánnyal egyeztetni nem tudó, végtelenül ostoba, ízléstelen és tehetségtelen emberek zsarolás és más Btk.-s bűncselekmények útján ráteszik a kezüket sikeres vállalkozásokra…” – mondta a Magyar Hang újságírójának.

És?

Aztán?!

Most „Gyerekevő pedofilok” után kutakodik az interneten…

Vajon miért volt erre szükség? Miért gondolta, érezte úgy Pesty, hogy meg kell szólalni?

  • Egy kirúgásról

Kirúgták. A Tikvicki Dórát. A szegedi Egyetem TV-től. Mert LMBTQ-vitát szervezett, ami később – az egyik résztvevő kérésére – nem került adásba, viszont egy másik szereplő egy részletet nyilvánosságra hozott a TitTok-on. Erre kirúgták. Biztos, ami biztos. Abból nem lehet baj. Na jó: a libsik, ellenzéki szószátyárok biztosan fölkapják, annyi baj legyen. Azoknak nincs semmi hatalmuk. Csak pofáznak össze meg vissza. Akkor se tudják megvédeni. A Tikvicki Dórát. Különben sem ők adják a pénzt az egyetemnek. Akkor meg? Xa@ni kell rájuk, oszt jó napot!

Vajon miért volt erre szükség? Miért?!

  1. Tiborcz magánklubja

Megnyitotta. A magánklubját. Oda nem teheti be a lábát akárki! Egy titkos-bizottság ellenőrzi a jelentkezőket: alanyt az állítmánnyal nem kell egyeztetniük a felvételin…

Vajon miértnem??!

  1. 09. 05. kedd

(Kép: BDPST Group)

BUDAPESTI OLIMPIA – BOPIA

(3.)

 

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

(1936. nov.-dec.)

 

Miért rendezzünk Olimpiát? – Miért ne rendezzünk Olimpiát!

 

Nekem nincsenek erőforrásaim.

Jól-megfizetett apparátusom se.

Csak a „véleményem” van.

Ami nem egyezik a hivatalos, orrán-száján fröcsögő „HIVATALOS”-sal.

A küzdelem kilátástalan, mégse reménytelen.

Neked szól.

Ez a reményem, reményünk…

 

Apám 1958-tól harminc éven át volt a Magyar Televízió Sportosztályának a vezetője. Amikor kezdte, akkor még izgő-mozgó, kilencéves kisgyerek voltam, aki szerette a labdát, a futkosást, aztán a küzdést, a győzelem ízét, a vereség keserűségét, szóval hamar a sportot. Apám révén közel(ebb) kerültem a versenysport világához, később egy kicsit bele is kóstoltam. Minden hazai fontosabb versenyen, amit akkoriban közvetített a Magyar Televízió vagy a helyszínen, vagy otthon, a képernyő előtt izgultam-szurkoltam végig. Bújtam a sporthíreket, olvasgattam a sportról szóló könyveket, nézegettem a sport-statisztikákat, még a „Pályabelépő”-sportriporter válogatására is be-be ültem a TF-en, ott találkoztam először a későbbi legendákkal Knézy Jenővel, Gyulai Pistával, Szegvári Katival. Otthon apuval sokat beszélgettünk-vitatkozgattunk mindenről, különösen a sportról, én a fiatalságom minden vehemenciájával, erőszakosságával hangoztattam, hogy végre nekünk is kéne rendeznünk egy labdarúgó világbajnokságot, de legalább egy olimpiát. Apám, aki akkor már az Intervízió, a szocialista országok televízióit tömörítő szervezet sport-vezetője (is) volt, csak mosolygott, hallgatott, aztán nyugodtan megszólalt: naiv vagy, abba belerokkanna az egész ország…

 

Hát most (újból) ez a kérdés nem otthon, a négy fal között hangzik el.

Talán meg kéne vitatnunk – higgadtan, okosan, a másikra figyelve, érvelően.

 

Tényleg: miért is rendezhetnénk Olimpiát?

Miért is rendeznénk Olimpiát?

Hisz’

  • megvan a politikai szándék
  • az első tízben vagyunk
  • libabőrösek leszünk
  • dicsőséget aratunk
  • büszkék leszünk
  • turistákat vonzunk
  • bevállaljuk
  • meg tudjuk csinálni
  • majd lesz belőle gazdasági föllendülés (is)
  • a keresletet is fölpörgetjük
  • lesznek majd munkahelyek (is)
  • „csak”
  • „megérdemeljük”
  • akikre figyelnek az emberek, ők akarják
  • ha lesz 75-akárhány oldalas hibalista, arra is megoldást találunk
  • nem lesz érdemi malőr, ami elér bármilyen ingerküszöböt
  • az elmúlt 13 évben rengeteg nagyon nagy volumenű sporteseményt rendeztünk
  • fölhalmozódott rengeteg know-how, tudás
  • többmilliárd nézőhöz is eljuthatunk
  • …

 

Miért ne rendezhetnénk Olimpiát?

Miért nem rendezzünk Olimpiát?

Hisz’ kérdések tömkelege sokasodik

  • kik is rendeztek eddig XXXII olimpiát az elmúlt száz évben: Athén, Párizs, St. Louis, Athén, London, Stockholm, Berlin, Antwerpen, Párizs, Amszterdam, Los Angeles, Berlin (1936!), Helsinki, London, Helsinki, Melbourne, RómaTokió, Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva, Los Angeles, Szöul, Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén(!), Peking, Rio de Janeiro, Tokió – és jön megint Párizs, Los Angeles, Brisbane…
  • gazdagabbak vagy szegényebbek nálunk?
  • nekik volt diszponibilis (szabadon elkölthető a kötelezően kifizetésre kerülőn felül) jövedelmük?
  • nekünk van?
  • ez jön a sorban?
  • nem a …?
  • mennyibe kerülne?
  • mondjuk amennyit az oktatásra költ az állam egy-három teljes évben?
  • vagy amennyi a teljes kormányzati éves büdzsé?
  • akkor azt nem fizetné az állam egy évig?
  • vagy hitelből?
  • kínai, türk, azeri, netán világbankos hitelből?
  • miből és ki fizetné azt a cechet?
  • a kamatokat?
  • a pedagógusok, az orvosok, a betegek, a sok-gyerekesek?
  • és mi következne utána?
  • …

2017-ben „… nem volt mögötte társadalmi támogatottság” – mondta el nemrég Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár – a NOB felmérésének az eredményét.

 

Most van?!

  1. 09. 04. hétfő

(Kép: BOMA oldaláról szerkesztve)

„POZSONYI PINKICS”

Sétálok a Pozsonyi úton bandukolva, előttem egy anyuka kézen-fogva vezeti tipegő kislányát, aki csacsog és csacsog végig mellette: „nézd, ott egy vau-vau, ott egy másik is, fagyit kéjek, mikoj éjünk oda?” és ők is tipegnek-bandukolnak tovább. Egyszer csak az anyuka fölemeli a kislányt, „látod ott azt a fehéret, mindjárt ott leszünk!”. A kislány hallgat, majd megszólal: „Az már a pinkics?”…

  1. 09. 02. szombat

BESZÉLGETÉS A CSALÁDBAN…

Apu és anyu, miután a mai iskolai tájékoztatót meghallgatták, ahol kiderült: még nem minden osztályban van osztályfőnök, a délutáni napközire nem futja tanárokból, ezért kérték a szülőket, hogy ebéd után vigyék haza a csemetéiket, megbeszélik a jövő heti beosztást (a valósággal való egyezést rád bízom):

  • Akkor a jövő héten, hogyan lesz?
  • A hétfő nekem nem jó, a kedd sem, szerdán reggel akkor viszem mindkettőt és elhozom a kisebbiket és a nagyobbikat is ebéd után, csütörtököt még nem látom, péntek megint az enyém!
  • Rendben, a jövő hetem nekem is zűrös, ezért hétfőre hívjuk az egyik nagyiékat, kedd az enyém, szerda a tied, csütörtökre a másik nagyit hívom, péntek megint a tied.
  • És ha a nagyiék nem tudnak jönni?
  • Meghívom a Gulyást, hogy hozza el és vigyázzon a gyerekekre…
  1. 09. 01. péntek, az első iskolai nap

(Kép: Pákey László)

LIBABŐRÖS KÁTYUZÁS

Budapesti Olimpia – BOPIA (2.)

 

Tegnap este az M5 csatornán ment az „Ez itt a kérdés” című műsor.

A US Opent néztem, éppen hatalmas küzdelemben nyert egy nekem „ismeretlen” svájci teniszező, Stricker, aki megverte Tsitsipast; reklám-szünet jött, hát kapcsolgattam a TV-t: beugrott az M5-ön az „Ez itt a kérdés”, „Már a tizedik legnagyobb sport-város vagyunk a világon … Magyarország a sport hazája … hogyan építette az országimázst a Budapesti Atlétikai VB…” – hallom a mondatokat, amik az egyik fülemen be, a másikon ki távoztak. Visszamentem a teniszre, „vajon milyen meccs jön”, de nem hagyott nyugodni a „kérdés”, megint kapcsolás az M5-re, és ott ragadtam.

Éppen a vébét szervező Budapest 2023 NZrt. vezérigazgatója beszélt, aki legutóbb arról írt bejegyzést a Facén, hogy „👉 Sz.rnak, bajnak nincs gazdája❗️Így szól  a mondás. És ez természetesen fordítva is igaz! Amint kiderült, hogy a világbajnoksággal NINCS BAJ (sőt…), akkor azonnal megjelennek a “gazdák””, ez mutatta számára a sikert, nos belekezdett egy fejtegetésbe, hogy nekik bizony kátyúzniuk kellett a gyaloglás meg a maraton útvonalán, az Andrássy úton, mert különben kitört volna a gyaloglók és a futók lába, hát kátyúztak, mert az országimázs, meg a siker miatt kellett, meg még szemetet is szedtek!

Vágod, haver?!

 

KÁTYÚZTAK!

 

Mert a gyaloglók meg a futók még a végén a lábukat törik!!!

Képzeld el, haver: vajon meddig lesz az az út „kátyúmentes”, amit ők gányoltak össze?

Amíg az első eső, tél beköszönt; vagy az első autóbusz megjelenik?

Legalább addig?

Vagy csak a közvetítés(ek) végéig?!

Amíg az utolsó vendég haza nem utazik?!

És utána?

És máshol?

Az egész ország egy kátyú!

EMBER: MAGYARORSZÁG KÁTYÚ-ORSZÁG!

Hogy az inflációról, a pedagógus-hiányról, többéves műtétre várakozásról, a kivándorlásról ne írjak, beszéljek.

De persze a kátyúk.

Mert ő kikátyúzta, a felelős helyett!

Tudod miből kátyúztál: a nyugdíjasoknak törvény szerint járó, ki nem fizetett infláció-követéséből, amit – mert a „zOrbán” kormány nem adott oda a nyugdíjasoknak – ők kamatmentesen meghiteleztek a „zorbáni” álomra!

 

És akkor meghallom a másikat, a sportszakmai csatorna igazgatóját.

Akinek lúdbőrös lett mindene – mondta.

Mert a közönség, a drága magyar közönség állva tapsolt a lányoknak.

Akik országos – nem világ – csúcsot futottak.

A döntőbe ugyan be sem jutottak azzal az eredménnyel, de nem az az érdekes, nem ez volt a mérce: hanem önmaguk, az országos csúcs – így a csatornaigazgató.

Tudod hányan küzdenek nap mint nap a maguk „országos csúcsáért”?!; hogy a gyereknek, az unokáknak, maguknak megvehessék, amit az alapvető (nem jachtra, nem luxus-nyaralásra, utazásra, csak tisztességes emberi életre) szükségleteikre kell?, hogy taníthassák, iskoláztathassák a következő generációt?!;

Libabőrös lett a csatornaigazgató.

Büszke is!

 

Aztán jött, aminek jőnie kellett, hisz a volt-sportoló, mára már soványnak nem mondható (kövér) SAS korábban már kimondta: OLIMPIA!!!

Mert az nem lehet, hogy…

 

Nem néztem tovább.

Minek.

Innentől nem érdekes.

Innentől már ismerős történet lenne.

 

Te mit gondolsz, arról kell most vitáznunk: rendezzen-e vagy ne rendezzen Magyarország Olimpiát?!

Szerintem nem!

 

  1. 08. 31. csütörtök

NYÍLT LEVÉL A BUDAPESTI OLIMPIA (BOPIA) ÜGYÉBEN…

Már dübörög.

A kisegér az elefánt mellett.

A budapesti Olimpiáért.

„Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek…”

 

  1. miniszterelnök úr;

és sportért vagy (egyszerűen) Magyarországért felelős politikusok; újságírók, sportot közvetítő riporterek; PR-szakemberek; „Youhuu”-k és más kabalafigurák!

Azért fordulok hozzátok, mert már be is indítottátok a kampányotokat.

A Budapesti Olimpia (BOPIA) megrendezéséért!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Még csak most lett vége a Budapesti Atlétikai VB-nek. Ami maga volt a „CSODA!” – mondtátok be nap, mint nap és rendre a TV-ben.

Láttuk-hallottuk.

Ahogyan a helyszínen a Türk Tanács is.

Minden nap, hogy „aszontta”: „Ilyen még nem volt…, a kábel is ki van húzva végig az Andrássy úton…, csodálatos a hangulat…, siker-siker és siker…, meg tudtuk csinálni!”

A visszabontásról viszont nem fogtok győzelmi-tudósításokat írni, mondani.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Miért rendeztétek meg vajon?!

Miért „adtatok bele apait-anyait”?!

Hisz’ mi nem vagyunk „atlétikai nemzet”.

Hisz’ (sajnos) egy kezünkön megszámolhatnánk az éremre esélyes magyar sportolókat.

Mégis: építettetek háromszázvalahány milliárd forintért egy (írd és mondd: egy!) atlétikai stadiont, amit vissza kell majd bontanotok, mert nem tudjátok majd kihasználni.

A mai időszakban!

Amikor a nálunk gazdagabb, atlétikai hagyományokkal is rendelkező városok sorra mondtak le a világbajnokság megrendezési jogáról, mert fontosabb célok megvalósítására kellett (nekik) a pénz.

Ti mégis!

Talán kitöltött és visszaküldött konzultációs kérdőíveken követelte tőletek a „MAGYAR” a megrendezést?!

Dehogy: arra is gyávák voltatok!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Persze kiderült.

Nem is az atlétikáról volt-van szó.

Csak (egy) AZ „álomról”.

A miniszterelnöki álomról.

Ami a BOPIA-ról víziónál.

„Ez aligha maradhat így az idők végezetéig!” – mert ez nem maradhat álom csupán!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

És lám-lám: a gépezet beindult.

Tegnapelőtt Szöllősi György, ma meg már Czipó Ádám „érezte úgy”, hogy ”bársony nesz inog, / a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok…”.

Ma-holnap az „M”-mel kezdődő minden csatornán ömlik majd a BOPIA-t követelő „se@@nyalók” szájából a „HOZSÁNNA”!

„Az kell, már csak az hiányzik, megérdemeljük, meg tudjuk csinálni, a pénz, a könny, a következmény nem számít!”

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Marad a megosztott Magyarország!

Mert az kell, ugye miniszterelnök úr?!

Akkor lehet riogatni, erőt mutatni, fitogtatni „pici, alig látható” kardodat?!

Ehhez most Új kérdés kell!

Új ellenség!

Akit megint, újból és újból le lehet győzni!

Aki persze mindig ugyanaz az ellenség.

Most nem a libcsinek, a migráncs-simogítónek, a „sorosistának”, a civilnek hívjátok majd!

Most az BOPIA-t nem támogatónak!

Mert a józan észre hivatkozik majd.

A gyerekek oktatásáért, jövőjéért aggódik majd.

Ők lesznek most a hazaárulók!

BOPIA vagy nem PIA! – ez (lesz) itt a kérdés.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

A zászlót már lobogtatjátok!

A bélyeget már kinyomtattátok.

Érv, meggondolt válasz már nem érdekes.

RIA-RIA zúgja már a nép!

Az előéneklők már rázendítettek…

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Azt tudtátok, arra emlékeztek, hogy a 2004-ben, Athénban rendezett XXVIII. nyári olimpia mibe került, a felépített stadionok, csarnokok, olimpiai falu hogyan néznek ki most?

Hogy Görögország az olimpia után (majdnem) csődbe ment?

Hogy mi lesz a miniszterelnöki álomból, amikor fölébred(ünk)?!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Hatvan éve hangzott el a mondat: „Van egy álmom…”

Az egy más mondat volt!!!

 

T. sportot-szerető vagy (csak) néző magyarok; öregek és fiatalok, akik megpróbáltok itt maradni-élni a Kárpát medencében!

Hozzátok is fordulok, mert beindult a kampány a BOPIA megrendezéséért!

Most mi vagyunk a „következő-ellenség”.

Ha akarjuk, ha nem.

Csöndbe maradhatunk, meghúzódhatunk, babrálhatjuk itthon a TV-t, melegíthetjük a lábaskában a levesünket, néha-néha megsimogathatjuk az unokáink fejét, megsétáltathatjuk a kutyát.

Megvárhatjuk, míg összecsomagolják a motyójukat, döntenek és kitántorognak „Amerikába”.

Érdemes?!

  1. 08. 29. kedd

(Kép: 444, Milos Bicanski/Getty Images)

A „SZOLGA” …

I.

 

Varga Mihály pénzügyminiszter (is) megszólalt a Fidesz (házibuliján) rendezvényén Tihanyban.

„Magyarország alapvető és jól felfogott érdeke, hogy az euró bevezetésének feltételeit mihamarabb teljesítse” – mondta többek között. Azt is mondta (leírva is vagyon az index által): „az első lépés a hiány és az államadósság további csökkentése, aminek érdekében a kormány a veszélyes nemzetközi környezetben is folytatja az egyensúlyi mutatók javítását”.

Ősidőkben, még az „átkosban”, voltak „az egyszeri takarékossági intézkedések”. Aztán a „késre-menő” éves költségvetési csatározások: a 2 százalékos(!) dologi automatizmus megszüntetése, az „egyéb fejlesztések” rostálása, a háttérintézmények megszüntetése, meg tudom is én még mi miden nyirbálás. Valahogy túléltük, elkerültük az összeomlást. Igaz: a rendszer, az átkos megszűnt, később a szoci-szadesz kormány megbukott, de nem lett csőd.

Már tizenhárom éve vannak (van) hatalmon.

A „zOrbán”!

Azt csinál, amit csak akar.

Veszélyhelyzetben.

Most a karcagi szolgája bevallja: bár jó lenne az „ajró”, ha lenne, de ahhoz ezt meg azt kéne csinálnunk.

A „DNS-SAS” meg mást akar.

Ezt persze a karcagi legény nem mondja.

Annyira nem egy vagány legény.

Csak egy szolga(lelkű) miniszter.

Már tudom is én hány éve!

Ilyenek kellenek ma!

Meg a „lölőfélék”.

A „matolcsy-ivadékok”.

A Porsche-gyűjtők sok.

A „bátorok”.

Az „andik”.

Meg akik megírják, elmondják, példának állítják.

Őket.

Ja: te is kellesz hozzá, mint olvasó, néző, (bér)tapsoló, újból és újból megszavazó.

Aki elkábulva nézel csak magad elé, amikor elbúcsúzol a gyerektől.

A reptéren.

Mert kivándorol szerencsét próbálni…

 

II.

 

DE MINDJÁRT VÉGE!

„Mindjárt vége!” – hallom innen is, onnan is.

„Tényleg vége?” – gondolom (reménykedve).

 

Aztán meghallom: „az atlétikai VB-nek”…

Hm, legalább annak.

Az is valami.

Mi jön itthon?

Az OTP liga.

A Puskás Akadémiával, a Gyirmóttal, Pakssal.

Mit nem írok: a Gyirmót nem is, bocsika.

Mindegy.

Kisvárda, Mezőkövesd: dettó…

Viszont a Milos Kerkez meg az Vili Orbán!

Na látod!

 

„Mindjárt vége!”

 

Minek is?

 

„Putyinnál is rosszabb lehet, aki őt követi majd Oroszország élén…” – írja az index.

Mindegy.

Ha már utána lennénk.

De még nem vagyunk.

Még van hátra.

Ebből egy nap.

Ami biztosan megint történelmi lesz.

 

„Matolcsy Györgyék döntését lélegzetvisszafojtva figyeli mindenki”.

Az indexnél.

Meg Tihanyban.

Vajon a gyerök milyen autót vesz hétfőn?

 

Mindegy.

Neki biztosan van „ajrója”…

 

Mindegy.

Előbb-utóbb volttá válik ez is…

  1. 08. 27. vasárnap

(Kép: szotyola a kertből)

FELELŐSSÉG!!!

Lehet ma (meg)bízni bármiben, bárkiben?

Ha nem?

Ha igen?

 

És a nyilvánosságban?

A HÍR-ekben?

A tudósításokban?

 

Újságíró vagy?

Riporter?

Csak „olvasó”?

Mindegy.

Akkor is van.

Neked is.

 

Felelősséged!

 

Mert az igazságnak bemutatott verziói vannak.

Verziói.

Amit az újságírók, riporterek, operatőrök írnak, filmeznek, vágnak össze eléd.

Amit aztán te megnézel.

És onnan kezdve, amit értesz, gondolsz róla: a te verzióddá válik.

Kinek és mit hiszel el.

Melyik verziót tartod igaznak.

Hogy már csak még tíz év kell – vagy egy másikat?

Hogy gyomrost vitt be a kormány vagy a celeb-szóvivő „kislány” az inflációnak – vagy egy másikat?

Hogy „Magyarország a sport hazája – vagy egy másikat”.

Hogy „több darabban” már mi is rendeztünk olimpiát” – vagy egy másikat?

Hogy „az éremtáblázatban … az első tíz helyezett ország közül mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat” – vagy egy másikat?

 

Hogy „ez aligha maradhat így az idők végezetéig” – vagy egy másikat?

 

Nézem a TV-t.

A Budapesti Atlétikai VB-t.

„Ilyen még nem volt … talán nem is lesz … siker … magyarok … megérte … csodálatos … mennyi magyar és nem magyar ember mindenünnen … köszönjük”.

Ömlengés.

Egy érem már jutott.

Talán más is.

De ez nem fontos: a részt-vétel, a küzdés, az élmény a fontos.

 

Meg tudtuk csinálni!

 

Egyszer már akart Olimpiát rendezni.

Ő akart.

Meg az emberei.

Az így vagy úgy haszonélvezők.

Persze: én is azt akarnám: bárcsak rendezhetnénk!

De most?

Éppen most?

Amikor „a haderőnket is fejlesztenünk kell”!

Azt is: minek?!

Amikor minden, ami „reál” csökken!

Amikor nem jön a pénz a pedagógusoknak sem?

Amikor…

 

Felelősséged van!

Neked is.

Nemcsak a riporternek, operatőrnek, rendezőnek.

A nézőnek is.

 

Te: mit gondolsz?!

  1. 08. 26. szombat

(Kép: Orván Viktor oldaláról)

AHOGY ÉN LÁTOM…

(7.)

 

2022-ben közel hetvenezer honfitársunk

már megünnepelte 90 éves szülinapját.

Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,

1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!

Én is köztük vagyok.

Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?

 

Reggel levágtam a füvet a kertben.

Aztán letusoltam, elkészítettem a következő kávét a kotyogóban, majd leültem a TV elé, már kevergetem-kortyolgatom is.

Bekapcsolom (mindig a tizenegyes csatornán zárom el, mert régebben az ATV volt a kedvenc), most már nem az, de a megszokás…

Rögtön átmegyek a négyes csatornára

Az Atlétikai VB-re.

Este is azt néztem.

 

Tényleg a sportok királynője az atlétika!

Kár, hogy itthon nem ez a sport a „csúcsok-csúcsa”!

 

De most, néhány napig mégis az lett!

Merthogy „MI” rendezzük!

És itthon, a „bűnös városban” ugyan, de itthon!

Még „háromszáz-tudomisénmennyi” milliárd forintból még új stadionra is tellett, ami megérte, mert a vendégéjszakák, meg a figyelem, meg az egyéb izék, meg utána vissza is kell bontani, ami megint csak munka lesz ebben a nehéz időben, amikor a reál és bruttó bér is csökken – szegény.

Minden magyar szívnek hangosan kell dobognia és vernie!

Mert ez akkora siker, hogy még a holdról is…

 

Már van egy bronzunk is.

Meg talán valaki be is jutott na döntőbe.

 

Hallgatom és nézem a tv-t.

Kép a képben is van!

A nagyobban a magyarok, a kisebbikben a legjobbak.

Kit érdekelnek?!

Most nem a „nulla vagy null” a kérdés.

Nem is az: mit látsz.

Az nem érdekes.

Mit KELL látnod?!

„Ez a kérdés”!

Sikert.

Mert kitették a szívüket is.

A legjobb egyéni eredményüket is meghaladták.

Hogy ennyire futotta?

És a focistáink?

Milliókért?!

Havonta?!

 

Ezt is meg tudjuk csinálni!!!

Megtudtuk.

Beérett a lovagrend…

 

Te meg barátom – velem együtt – vágd le a füvet, keverd meg a kávédat, idd, amíg ki nem hűl, simogasd meg az unokáid fejét és csöndben kapcsold le a tévédet…

  1. 08. 24. csütörtök