2018. október hónap bejegyzései

LÁTSZÓLAG …

Látszólag fölkel a nap reggel, s elindul a város – bár, ha metróval, HÉV-vel mész, nem biztos, hogy oda is érsz.
Látszólag a tavaszt nyár, a nyarat ősz, az őszt pedig a tél követi – bár, ahogy a fölmelegedést jósolják, már nem olyan „biztos”.
Látszólag az ország, a város, mindenki éli mindennapi életét – bár a rendszerváltás óta egy millió ember kitántorgott az országból.
Látszólag gyógyítanak a kórházakban – bár azér’ sürgősségi osztályra ne legyen szükséged.
Látszólag megújultak az iskolák – bár jobb, ha nem kérded: mi a tananyag és telik-e majd továbbtanulásra.
Látszólag politizálnak a politikusok – bár nem érted meg őket, mert csak elszenveded döntéseiket.
Látszólag azt olvasol, amit akarsz – bár már megszüntették az újságot, nem fogható bárhol a rádió, amit hallgatnál.
Látszólag kimondhatod a véleményedet – bár, ha az nem egyezik a hivatalossal, le se sza@ják.
Látszólag szavazó állampolgár vagy – bár a voksod nem ér annyit, mint a hatalomra szavazóé.
Látszólag hozzájuthatsz a közérdekű adatokhoz – bár ahhoz hosszú életűnek kell lenned.
Látszólag megvédenek téged – bár nem azt tapasztalod, hogy azok ellen, akik ellen kéne.
Látszólag ehetsz, ihatsz, ölelhetsz, alhatsz – bár ez nem is olyan biztos, ha nyugdíjas, közmunkás, hajléktalan vagy.
Látszólag minden annak látszik, aminek mondják – bár …

2018. 10. 09. kedd

ÁLRUHÁBAN …

Hol kezdjem a mesémet? A varázsnál, a lónál, vagy a dakota varázslónál? Igaz-e, nem igaz-e, ki tudná azt megmondani? Élt egyszer a nevesincs királyságban egy csudaszép, egykoron snájdig király, aki híres volt nadrágjáról, öblös hangjáról, szókimondásáról, s persze arról is, hogy sohasem hazudott, akinek csudaszép neve is volt, úgy hívták: „a mindig győző Viktor”! Nemhiába szerette a nép „a mindig győző Viktor” királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyaroknak: rendre kétharmaddal tudta kormányozni királyságát, de ne firtasd a kétharmad kijöttét, úgyse értenéd. Ma már nem is érdekes ez, mert ugye a mesében minden lehetséges, hát még abban a királyságban.
Történt egyszer, hogy a Viktor király hírét vette a királyi tanácsadóktól, akik rengeteg aranyér’ a Nézőpont Intézetbe tömörültek, hogy bizony a szegény földnép úton útfélen morgásra adta az ő fejét, mert erősen sanyargatva érezte magát: többek között a földi helytartók, a magasrangot viselő hivatalnokok és az ő családtagjaik miatt, no és nem is beszélve a királyi párt – mert akkoriban, az illiberalizmusban ez is lett már – és a szövetséges senki nem ismerte, mérhetetlen párt tisztségviselői és vadászai által. Jól van ez így? – tett föl magának magában a kérdést „a mindig győző Viktor” király és azon nyomban álgatyát, hosszúujjú inget vett magára és a nyakába csokornyakkendőt is kötött, gyorsan elzavarta maga mellől a TEK vitézeket (no nem nagyon messzire, csak két lépéssel hátrébb), kiszállt a VW buszából, a hírmondókat is odébb tessékelte és hozzáfogott a vegyüléshez, hogy színről színre meglássa saját szemével is a földi valóságot, megismerje a panaszok valódiságát. Mert gondolhatjátok: jaj lesz annak, aki nem úgy tesz a királyságban, ahogyan az kell!
Persze a híres falujába ment, oda, ahol született, ahol először látta meg Isten áldott napját: megvan-e vajon még a ház, a porta, hogyan élnek arrafelé a népek, rendben mennek-e vajon a dolgok vagy sem. S láss csodát: mindenfelé betonozott utcácskák, virágos lámpavasak, bitumenes kocsi-beállók, s még egy hatalmas makoveczista építmény is volt, ahol nyilván lovas-póló meccseket lehetett rendezni a nép nagy vígasságára. Ugyan rejtette arcát „a mindig győző Viktor”, de valahogyan mégiscsak tudomására jutott Lölő uramnak a hír, hogy híres vendég érkezik a faluba, ezért a közmunkások díszegyenruhába öltöztek, abbahagyták Lölőék portáján a fűnyírást, díszsorfalba tömörültek, mintha éppen ünnepséget tartanának és vivát, vivát – kiáltották harsányan, mert be volt ígérve a két kupa sör a jó üvöltözésért.
A király álruhában elégedetten mosolygott, igazgatta a nyakán a csokornyakkendőjét, néha a nyelvét is kidugta a szájából, s rövid séta után visszaült VW autójába, hívatta hű kidoboló szolgáját, akit Havasinak szólított: doboljad ki édes fiam, mindenkit tömlöcbe veretek, aki azt híreszteli, hogy gond van e királyságban, azok mind ellenségeink!
Úgy is tett.
Hogy a nép hogyan élt? Ki tudja, csokornyakkendőjük persze nem volt.
A mesémnek hát vége: „Ha hibát követtem el valahol, kerüljön vissza a maga helyére, mentől hamarabb és mentől kisebb zajjal.”

2018. 10. 06. szombat

BÖZSI NÉNINÉL

– Hogy van, Bözsi néni?
– De jó, hogy kérdezi, drága Viktorom: nem jól.
– Ne mondja már, Bözsi néni, látom a ház rendben, a szőlő is, a tűzifa is megvan télire, most emelem majd a nyugdíjat is, kell ennél több?
– Hát a gyerekek nagyon hiányoznak: kinn vannak London-országban szerencsét próbálni, lehet, hogy már nem is magyarok, mert bárcsak magyarul tudnak, de az unokáim ott születtek.
– Hát csak ez a baj, majd mondok egy másik beszédet.
– Meg az egészség sem a régi: találtak valamit a ketyegőmnél, előjegyezte a Székely doktor a műtétet, de most hallom, már nem doktorizálhat.
– Inkább arról beszéljünk, hogy mennyi minden épült itt a faluban maguknál, Bözsi néni!
– Hát épült alulról locsolós, műfüves, estifényes futszallós pálya, szoktam is látni azt a veszekedős gyereket, na, segítsen már, azt a jólfésültet, akik mindig berendel valakit magához és jól megmondja neki, tudja, akinek a szülei sok pénzzel kedvezményelték, na hogyishíjják?
– Nem érdekes, Bözsi néni, nincs sok időm!
– De Viktorom, ugye elvisz engem egyszer sétautazásra, ahogyan a Schmidt Mariskát is, azzal a szép bumburnyák géppel?
– Bözsi néni, most nem ezért jött ki velem ez a sok riporter: megint hoztam konzultációs ívet!
– De örülök, aztán miről nyilatkozzak?
– Hát a demográfiai helyzetről!
– Jaj, Viktor, maga nagyon huncut gyerek, elkerüli már a gólya ezt a vidéket: inkább az ÁFA lenne kisebb, nem tudná elintézni?
2018. 10. 05. péntek

SORSOK …

„Az Örökkévaló szabad akarattal
ajándékozta meg az embert,
a választás súlyos és minduntalan
erkölcsi következményekkel járó
terhével és lehetőségével.”
(Frölich Róbert–Gábor György–Vörös Kata: ÉS 38. sz.)

Emberek.
Akik szabadon élni, boldogulni akarnak. Magyarok és nem magyarok. Magyarországon és – amikor úgy hozza a sorsuk – máshol. Küzdenek. Van, amikor kudarcot vallanak. Aztán újra és újra megpróbálják. Nem adják fel.
Ettől emberek.

T1. (31 éves)
Elvégezte a SOTE-t, az orvosit. Természetesen szak-vizsgázni akart. Alaposan körülnézett itthon a választható kórházak között, de mindenütt középkori állapotokat; kiszolgáltatottá tevő körülményeket; megalázó szerződési feltételeket talált. Akkor külföldi pályázatok után nézett. A sok lehetőség közül hármat kiválasztott, az összes helyre elküldte jelentkezési pályázatát, azonnal reagáltak rá és mindenütt rögtön fogadták is volna. Választhatott! Választott egyet. Ez négy éve történt. Az évek során többször hazajött körülnézni, mert bármennyire is elégedett volt sorsával, mégsem érezte jól magát odakinn. Itthon mindig ugyanaz az elkeserítő helyzet fogadta: semmi nem változott! Végül sikeresen levizsgázott, miközben önálló egzisztenciát is teremtett. Újra hazajött a friss szak-diplomájával körülnézni, de ugyanazt a lepusztultságot, kilátástalanságot találta, hát visszament. Ősztől szakorvosként, az egyik leghíresebb klinikán fog dolgozni.
Addig járja a világot …

J. (45 éves)
Mire felnőtt, olyan mindenhez konyító, vagány, bevállalós férfi lett. Először az apjával ment nyugatra, segíteni a munkájában, aztán már egyedül: Anglia, Ausztrália, aztán megint Anglia. Ahogy „kupálódott”, úgy mert egyre többet vállalni: már csapata lett, csupa magyar fiú. Aztán megismerkedett egy magyar lánnyal, összeházasodtak, a fiú föladta a vállalkozását, mert a lánynak nagyon szaladt a szekér, úgyhogy azóta besegít neki. Már lakásra gyűjtenek, családra gondolnak.
Megérkeztek…

Zs. (46 éves)
Itthon élte a magyarok szokásos életét: megnősült, gyerekei születtek, vállalkozást indított, amihez kölcsönre volt szüksége. Kapott, visszafizette a dupláját, de még mindig megmaradt a duplája. Mindent fölszámolt, csődbe vitt, majd – nyelvtudás nélkül – a családdal elrepültek szerencsét próbálni. A szerencse nem kacsintott rá, élte a kivándorlók életét: dolgozott, ami jött, fizette, amit kell, ráment a házassága is, de tovább küzd, eszébe sem jut „hazajönni”.
Kallódik…

T2. (55 éves)
Csak úgy élte, éli az életét. Ahogy lesz, úgy lesz. Mindig „csak” próbálkozik, küzd ugyan, de a lehetőségeit nem ragadja meg. 10 éve már külföldön tengődik, de nincs semmi baja: kaja-pia-cigi-nők mindig jönnek-mennek. A jövő nem érdekli, ami csurran, addig elég, amíg; és még futja utazásokra is. Hát akkor nincs is semmi baj?!
De mi lesz 10 év múlva?!

T3. (24 éves)
A középiskola elvégzése után – mert angolból is érettségizett – Dániába jelentkezett tovább tanulni. Fölvették. Munkát vállalt, hogy fizetni tudja a költségeit, a tanulás jól megy, megismerkedik egy német sráccal, jól vannak. Portugáliába küldi az iskola, hogy ott ismerkedjen a marketinggel, most Peru van soron, aztán meglátja. Néha hazajön, meglátogatja a nagymamát, aztán megy vissza a dolgára. Most még tanul.
Ő is megérkezett.
André (45 éves)
Francia állampolgár, tanár. Egyszer járt Magyarországon, megtetszett az ország: itt ragadt. egy vidéki városba költözött, tanári állást vállalt egy kétnyelvű iskolában, megtanult magyarul. Ma már osztálya van, él-hal a diákjaiért, akik nagyon szeretik.
Itt ragadt!

Mila (65 éves)
Holland lány, aki még az átkosban költözött Magyarországra, mert tetszett neki az akkori magyarok nyitottsága. Munkát vállalt, ide költözött. Ma már megint Hollandiában él.

I. (66 éves)
Nyugdíjas. Előtte könyvelő volt egy multinacionális cégnél. A lánya férjhez ment és Bécsbe költözött, megszülte a gyermekét. Az unoka miatt kiköltözött hozzájuk, albérletet vett ki hozzájuk közel. Most válik a lánya, még nem tudja mit tegyen.

Emberek.
Akik szabadon élni, boldogulni akarnak. Magyarok és nem magyarok. Magyarországon és – amikor úgy hozza a sorsuk – máshol. Küzdenek. Van, amikor kudarcot vallanak. Aztán újra és újra megpróbálják. Nem adják fel.
Ettől emberek.
2018. 10. 04. csütörtök

NEMZETI KONZULTÁCIÓT!

Honfitársaim, MAGYAROK!
A világ forr, pezseg, a Bombardier Global repülők alacsonyan szállnak: esőt jeleznek!
De MI, MAGYAROK kitartunk!
Nem hagyjuk magunkat becsapni, meg másokat sem békén: érezzék csak a törődést!
Veszélyes időket élünk, már a Századvég, a Heti Válasz, a Petőfi Irodalmi Múzeum sem a régi: nem győzöm figyelemmel, dorgálással, mert MI (ÉN) „sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”, így hát – jó magyar kifejezéssel élve – kirúgjuk őket. De nem nyugszik a határainkon kívül élő ellenség sem: Mindenféle hazug un. „Jelentéseket” gyárt, mindenféle cikkelyekkel fenyegetőzik, meg rendre lepofozza a Vidit is.
Ezt már ÉN sem hagyhatom tovább! Mert „Nem jó az, ha Magyarországon valaki vállaltan keresztény, vállaltan nemzeti gondolkodású és emiatt megbélyegzik, ázsiainak tartják” – még ha onnan is érkeztünk, oda is tartunk, tehát lehet benne valami. De hogy jönnek ahhoz, hogy ők ezt ki is mondják!
Ezért, alig telt el néhány hónap és ÉN már megint kíváncsi lettem, HOZZÁM hű honfitársaim, a véleményetekre: megint konzultációra hívlak benneteket.
„Újra itt van, újra itt van a nagy” lehetőség, éljetek vele!
Nem kell aggódnotok, már az eredményt is tudom: megint nyertünk!
Most a kérdéseim a látszólag a „gyermekáldásról” szólnak majd. Ugyan ettől se születik majd több gyermek e szép hazában, viszont megint lecsipegethetünk rengeteget a közpénzekből a nyomtatásnál, a szétosztásnál, a kihordásnál, a plakátozásnál, a spotok elkészítésénél, ami megint növelheti a saját lábán álló leányaink és vejeink megélhetését.
Bízzatok BENNEM továbbra is!
Hisz bővül, gyarapszik országunk: új börtönöket, stadionokat, kilátó-helyeket építünk mindenfelé, majd sor kerül a HÉV jegypénztárakra is, megláthatjátok, ha győzitek kivárni.
Siker, siker hátán: már az államadósság is az eget ostromolja, de ÉN kitartok, mert imáitokat hallom, érzem lelkemben; s ti tudjátok, a jó munkához és a pénzhez idő kell, amit megadtok NEKEM, tudom!
Hát hajrá magyarok!
2018. 10. 04. csütörtök

ÉS AKKOR …

És akkor bezárták a tanszéket, ahol kutatott
És akkor rögtön kirúgták, mert „csak”
És akkor utánanyúltak és máshol sem engedték dolgozni
És akkor nem tarthatta meg az előadását sem
És akkor nem szólalhatott föl a parlamentben, mert „csak” az Európai Unió Parlamentjének volt a tagja
És akkor rendszeresen együtt jártak meccset nézni: a miniszterelnök, a MOL vezér, a gázszerelő, a bankelnök, a repülőgép-tulajdonos és a Legfőbb Ügyész
És akkor még mindig nem történt semmi ELIOS ügyben
És akkor már harminc éve egy közpénzekkel kitömött oligarcha repülőgépével járt a magyar miniszterelnök külföldre meccset nézni
És akkor megígérte, hogy továbbra is így jár majd
És akkor nem volt fűtés a Fóti Gyermekvárosban
És akkor sürgősségi osztályok zártak be orvos, ápoló és műszerezettségi hiány miatt
És akkor a kilakoltatások napi rutinná váltak
És akkor az utcán már nem szabadott életszerű életet élni
És akkor a Soros és a migráció a kormányzati propaganda sláger-témája maradt még mindig
És akkor 34 ezer forintra büntették, mert kijavította a járdát
És akkor, ha a hülyeség fájt volna, az egész ország üvöltött volna…

2018. 10. 03. szerda

HANGULAT-JELENTÉS …

„… gyűlés a legalább két személy
részvételével közügyben való
véleménynyilvánítás céljából tartott
nyilvános összejövetel”
2018. évi LV. törvény
a gyülekezési jogról

Pintér Sándor miniszterelnök-helyettesnek, belügyminiszternek
Rogán Antal miniszternek, Miniszterelnöki Kabinetiroda Vezetőjének
Budapest

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr, miniszter úr!
Jelentem a mai nap úgy indult, mint a többi, de aztán mégse: még nincs 10 óra, de már több riasztást regisztráltak a kollégák, mint az elmúlt héten mindösszesen: a telefonjaink megállás nélkül csöngenek, már az összes járőrkocsink kinn van az utcán, a pihenő és a tartalékos állományt is be kellett hívnunk szolgálatra, mert annyi bejelentés érkezett.
Jelentem: ma mindenki előzetes bejelentés nélkül, spontán gyülekezik!
Majd később személyesen tájékoztatom az igen tisztelt és szeretett miniszterelnökhelyettes és miniszter urakat, előzetesen összefoglalom a legfontosabb bejelentéseket:
– 1. sz. bejelentés: 6 óra 30 perckor egy XV. kerületi óvoda előtt egy anyuka három ikergyermekével veszekedett, mert a gyerekek nem akartak bemenni az óvodába, a szóváltásba bekapcsolódtak az utcán gyermeküket vezető más szülők is, véleményüket nyilvánították óvodai közügyekben, a hideget és a meleget mondtak, szidták az óvónőket, később elhangzott néhány trágár kifejezés is különböző nagynénikről, a kivonult szirénázó járőröket a gyerekek örömmel fogadták, később a sikert beárnyékolta a szülők igazoltatása, ami mentes volt a kényszerintézkedésektől, de mégis sírást váltott ki a gyerekekből;
– 2. sz. bejelentés: 6 óra 38 perckor egy XVI. kerületi buszmegállóban 3– majd 5 perc elteltével további 8 – ember gyűlt össze, mert buszkimaradás történt, amiről elfelejtették tájékoztatni az utasokat és a fölbőszült utasok a munkahelyükről való várható késés miatt közügyekről kezdtek véleményt formálni, többek között 17 alkalommal elhangzott Miniszterelnök úr neve is nem leírható szó-összefüggésekben, a kiérkező rendőrök föloszlatták a buszra várakozókat és kihívták a közmunkásokat összeszedni az elszórt csikkeket;
– 3. sz. bejelentés: 6 óra 43 perckor az agglomeráció egyik kisvárosának iskolája közelében a felfestett gyalogátkelőnél nem álltak meg az autók, mert a jelzőlámpa elromlott és a gyalogosoknak mindig pirosat, az autósoknak mindig zöldet mutatott, 87 iskolás gyűlt össze, aki először rágyújtottak egy-egy cigire, majd a tornazsákjukkal elkezdtek focizni és egy kis idő múlva közügynek nyilvánították a lámpa elromlását és elkezdték szidni a lámpa-karbantartók édesanyját, a kiérkező rendőrök összeszedették a tornazsákokat és 4 kilométeres elterelő útra vezették a gyerekeket, aki így az első órát kihagyták;
– 4. sz. bejelentés: 7 óra 00 perckor az utóbbi időben a sajtóban gyakran szereplő kórház sürgősségi osztálya előtt az utcán 47 ember gyűlt össze, mert a sürgősségi ellátásra várók sorának vége már a kórházon kívülre került, többen lefeküdtek a járdára és az úttestre, mert állni nem tudtak, akadályozva ezzel a normális forgalmat és életet, részükről hangos szó nem hangzott el, némán, sípoló tüdővel fejezték ki véleményüket a közügyekről, a kivonuló rendőrök velük szemben kényszerintézkedést alkalmazva enyhítették a sürgősségi osztályra nehezedő nyomást, gyógyításra azonban nem került sor;
– 5. sz. bejelentés: 7 óra 12 perckor az egyik XXII. kerületi kocsma előtt megjelent néhány női személy, akik a kocsma előtt fetrengő, vélhetően illuminált állapotban lévő, férfiaknak tűnő homosapienseket akartak hazatérésre bírni, miközben cigány és zsidó összefüggésben trágár kifejezéseket használtak közügyekben, a rendőrség fönntartotta a rendet;
– 6. sz. bejelentés: 7 óra 22 perckor a Czinege utcában 6 gyanús külsejű, fekete öltönyös embert láttak, akiknek a füléből drót lógott ki, időnként összeverődtek, megálltak, morogtak valamit, majd meghatározott rendben újra szétszéledtek, a kiérkező rendőrök később elnézést kértek a TEK őrző-védő embereitől.
Kérek személyes meghallgatást!
Tisztelettel: ügyeletes tiszt
2018. 10. 01. hétfő