Vélemény kategória bejegyzései

VANNAK DOLGOK

Vannak olyan események, amelyek befolyásolják a világ – és benne Magyarország – alakulását, aztán vannak olyanok is, amelyek ugyancsak…

 

A „súlytalan” magyar köztársasági elnök Kijevbe utazott. Már meg is érkezett. Nem repülővel, nem külön-géppel: vonattal ment. A legendás fülbevalóját nem vette föl. A magyar külügyminiszter nem utazott, nem utazik Kijevbe. Vele se ment. Ő Oroszországba repül. Rendszeresen. Hol ide, hol oda. Ezér’, azér’: gázér’, kitüntetésér’, csak „úgy-ér’”. Azt mondja: a békéér’. Azt nem mondja, mit visz a batyuban a békéér’, de azt harsogja, a „magyarokér’” teszi. Most a magyar elnök ment ki Kijevbe. Itthon hagyta a gondokat. A tanároknak – se fülbevalóban, se anélkül – nem vitt, nem visz „békét”. A szociálisan rászorulóknak sem. Itthon nem egy béke-hordó.

 

Megjelent az Európai Bizottság 2022. évi jelentése az oktatási és a képzési helyzetről Magyarországon. Elkeserítően lesújtó a kép. Tragikus. 2011-hez képest tovább romlott a helyzetünk: az alapkészségekben terén gyengén teljesítő 15 évesek aránya (15 % a 2023. évi cél) olvasásban 25, 3%, matematikában 25,6%; a korai iskolaelhagyók aránya (18-24 éves kor között) 12%; felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (25-34 éves kor között) a tervezett 45% helyett 32,9%. Ha Európával összehasonlítjuk a magyar helyzetet … inkább nem írom le, keresd meg az interneten.

 

„Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek” – mondják a kínaiak. Nálunk még nem jött velünk szembe senki…


Vannak olyan események, amelyek befolyásolják a világ – és benne Magyarország – alakulását, aztán vannak olyanok is, amelyek ugyancsak…

  1. 11. 26. szombat kétszáz-hetvennegyedik nap

#NER #Orbán

DRÁMA

Ez most nem lesz egy vidám bejegyzés.

Tőlem biztosan megszoktátok már.

Nem lesz szó benne se a Holokausztról, se zsidókról, fociról se.

Csak a regnáló hatalomról.

 

Öregszel. Én is. Egyre többen és többen. Már majdnem kétmillióan vagyunk – hatvan felett – Magyarországon. Mert a világ már csak ilyen. Már túléljük a csecsemőkori betegségeket, a vírusok meg-megújuló támadásait, a háborúkat és a békéket is. Én, te, mi lettünk, vagyunk a túlélők! Túléljük(?) még ezt az időszakot is. Meglátod! De, a tér egyre szűkül, egyre kisebb. A sétáink egyre rövidebbek – az emlékeink viszont egyre hosszabbak lesznek. Hogyan is írta Juhász Gyula:

 

„Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihúny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De símogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.”

 

A kiszolgáltatottság botját már nem eresztjük. Remegő kezünkkel görcsösen szorítjuk. Még, amit tehetünk, tudunk – tesszük. De már védelemre szorulunk. És a kultúránk, a hagyományaink szerint meg is kapjuk: szeretetben, törődésben, együttérzésben. Pedig ma mindenkinek nehéz. Nagyon nehéz. És mégis: eddig ebben nem történt változás.

 

De most, ez a kormány ezen is változtatott: kezdte a nyugdíjrendszer állami garanciájának alkotmányos megszüntetésével, folytatta a szociális törvény módosításával és most a egészségügyi rendszer tervezett átalakításával ráteszi a pontot az i-re. Az államnak már nem vagyunk – a többiekkel – „egyenlő” állampolgárai. „Annyit érsz csak, amennyid van…” – mondta egykoron a mára megint miniszter fácánölő. Neked nem emelik milliósra sem a fizetésedet, sem a nyugdíjadat, szociális segélyedet. Te nem vagy hittant oktató, hát neked-nekem-neki coki! Mert a szankciók, mert az ár-sapkák, mert Soros, mert a fa@om tudja miért. Csak. Mert NEKI inkább stadion kell a háza sarkába, Olimpiát akar megnyitni, űrhajót akar a világűrbe lőni, hogy a Holdról is lássák.

És mi mégis élünk!

 

„A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.”

Tudjátok: ez nem költségvetési kérdés! Még csak nem is a rezsié. Ez nem arról szól, hogy nem jut már erre meg arra pénz. Nem. Ez nem igaz. Ez hazugság. Az ő hazugsága. „Akarhatná” „csinálhatná” másképpen is. Megtehetné. Futna rá, jutna rá. De nem akarja. Mert már elszállt vele a világ…

 

Legalább a legkisebb unokám már majdnem a csúcsra ért! Falmászásban…

 

Ez most nem volt egy vidám bejegyzés.

Tőlem biztosan megszoktátok már.

Nem volt szó benne se a Holokausztról, se zsidókról, fociról se.

Csak a regnáló hatalomról.

  1. 11. 25. péntek kétszáz-hetvenharmadik nap

#NER #Orbán

KÖRBE-FŰRÉSZELTÉK!

Csopak híres és idős tölgyfáját.

 

Vajon ki tette?

És miért?

Érdemes ezeket a kérdéseket föltenni?

Ma, Magyarországon?

A NER országában?

Már kitűztek nyomravezetői jutalmat is.

Már az ismeretlen tettest föl is jelentették.

Biztosan: már nyomoznak is.

A tettest talán majd megtalálják.

Vagy nem.

Nem érdekes.

Nem ez az érdekes…

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Huszonhárom fokot mért az egyik képviselő a magyar Országgyűlés üléstermében.

És?

Hogy csak tizennyolc fok lehetne?

Belehelték!

Mit csináljunk, ha a bölcsisek lehelete nem képes fűteni.

Az iskolásoké sem.

A hajléktalanokról, betegekről nem is beszélve.

Belehelték.

Senkit nem jelentettek föl.

Nem is fognak.

Legalább a Poltot nem hozzák nehéz helyzetbe.

Majd létrehoznak egy új HIVATAL-t.

A HŐÉRTÉKELÉSI ÉS HŐTÚLLÉPÉST MEGELŐZŐ HIVATALT.

És kinevezik majd az élére … mindegy.

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Ez „csak” foci.

Aki ebben politikát lát, az vessen magára.

Az egész világ vessen magára.

„MI” akkor is kiutazunk Katarba, meccset nézni.

VIP helyre.

Veszélyhelyzetben.

Mert kell egy kis kikapcsolódás.

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Hogy a fűrész nem vágta le a kezét…

 

  1. 11. 24. csütörtök kétszáz-hetvenkettedik nap

(Kép: propeller)

#NER #Orbán

LEVÉLBEN „KÉRI” …

Olvasom: levélben kéri az orvosi kamara az államtitkártól, hogy vegyék figyelembe javaslataikat.

Igaz: nem is kérdezte őket a kormány.

Ahogy korábban se kérdezett senkit.

Minek.

Csak ő tudja.

Mi a jó, mi a helyes.

Magyarországnak, Ukrajnának, Európának, az egész elbaltázott világnak.

A MOK „kéri”.

Ahogyan eddig sokan: óvónők, diákok, tanárok, szülők és mások.

Színinövendékek.

Nővérek.

Rendvédelmi dolgozók.

 

A focistáknak még kérniük sem kellett…

 

De ne feledd: a víz az úr!

 

  1. 11. 22. kedd kétszáz-hetvenedik nap

#NER #Orbán #Fidesz

NÉZEM A FOCI VB-T

Nézem.

Ma tizenegytől huszonkettőig.

Hacsak nem lesz hosszabbítás.

Akkor ma semmi politika.

Csak a gladiátorok küzdelme.

Nekem is „jár” egy kis kikapcsolódás.

A jó-barátaim is ezt ajánlják.

 

És akkor fölugrik Orbán bejegyzése: „A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!”

Egy miniszterelnök nem lehet ennyire (hülye) naiv: nem hiheti azt, hogy amit gondol, az van. Nem az. Még akkor sem, ha ő sohasem hazudott még – se magának, se a világnak. Ha meg hazudik, akkor pláne! Emlékezzünk csak: Gulácsi ne viseljen szivárványos karszalagot. Akkor ő most miért visel „olyan” sálat?!

Aztán fölugrik a szijjártói üzenet: „már csak nyolc magyar űrhajós-jelölt van versenyben”. „Vazze”: hideg van a lakásban, vidéken benzin-hiány, az élelmiszerárak növekedése a legnagyobb Európában, már a trappista sajt vásárlását is korlátozzák, és akkor te magyar űrhajósokról hadoválsz?!

„Vádat emeltek egy kecskeméti nő ellen, aki hamis ajánlóívekkel lett jelölt az országgyűlési választásokon” – olvasom a másik hírt, de megnyugszom, kisebb pénzbüntetéssel megússza.

„Megszavazta a magyar miniszterelnök a szankciókat?” – hallom a Fideszes képviselőkhöz szóló kérdést, aztán a választ is „tette a dolgát”.

Megy a meccs, hallom a magyar riporter hangját, biztosan rosszul, biztosan félreértettem, mintha azt mondta volna, amikor két fekete-bőrű játékos passzolgatott egymásnak, hogy „rokonok” passzolgatnak…

 

Nézem.

Ma tizenegytől huszonkettőig.

Hacsak nem lesz hosszabbítás.

Akkor ma semmi politika.

Csak a gladiátorok küzdelme.

Nekem is „jár” egy kis kikapcsolódás.

A jó-barátaim is ezt ajánlják.

 

  1. 11. 22. kedd kétszáz-hetvenedik nap

(Kép: Orbán Viktor oldaláról)

#NER #Orbán #Fidesz

NEKED BELEFÉR?! NEKEM NEM!

Azt viselek, amit akarok. Szokásaimnak, ízlésemnek, kultúrámnak megfelelőt. Amivel a feleségem is egyetért. A viseletemmel, sapkámmal-kalapommal, sálammal, nyakkendőmmel, fülbevalómmal, ruhámmal, kifejezem, azt üzenem a köröttem lévőknek: én ilyen vagyok.

Gondolom: Te is.

A színész, a celeb, a rock-sztár már a viseletével is „játszik”.

 

A politikus meg végképp üzen a viseletével. Ő ugyanis nem magánszemély. Állandóan közszereplő. Ha mond – kérdez vagy állít – valamit, annak – nagyot szóló – hatása van. Érzékeli, értékeli a szavazó, az egyszerű állampolgár, mindenki – országon belül és országon kívül is.

 

A képen Magyarország miniszterelnöke és a legtöbb válogatottsággal rendelkező labdarúgója látható. A miniszterelnök egy sálat visel a nyakában. Viselhetném akár én is, de eszem ágában nem lenne fölvenni. Egy Nagy-Magyarországot ábrázoló matricás sálat. Hogy én viselném-e, vagy sem, az a magánügyem. Hogy Te viselnéd-e, vagy sem, az meg a tied.

 

De az, hogy OV a nyakába akasztotta, az nem magánügy. Üzenet. A mai – szerinte is – veszélyes, háborús időben különösen az.

 

Egyébként örülök, hogy OV a szekrényében Dzsudzsák Balázs (kipucolt), századik válogatottságán viselt cipőjét tartja, jobb, ha azt nézegeti, mintha Schmidt Mariska összegyűjtött műveit, benne, hogy ki nyerte a második világháborút olvasgatná…

 

  1. 11. 21. hétfő kétszáz-hatvankilencedik nap

(Kép: mandiner)
#NER #Orbán #Dzsudzsák #háború

„SEMMI KÖZÖM…” – SEMMI?!

Megjelent a dal, már a YouTube-csatornán hetvenegy ezer lájkot is kapott (11.22. reggel kilenc óra), Majka és Molnár Tamás dala fut, szárnyal: nagy siker!

 

„Azt beszélik a városban

Egyszer minden megváltozik

Aki ma este ott ül a páholyban

Holnap majd sietve távozik…”

 

Közben Majka nyilatkozik: „Semmi közöm ahhoz, ami a TV2 kapcsán zavarja az embereket”. Mert ő nem akarja magát szembe köpni, hát nem is cenzúrázza dalait. Elénekli. Igaz, nem akkor, amikor, hanem csak jóval később, mert ezek szerint azér’ annyira még ő sem vagány és belevaló-legény a gáton. És továbbra is „bemegyen” a TV2-be, amihez semmi köze. Ahogyan a híres operatőrnek sem volt, mert „nem is értette” a felhajtást.

 

„Büszkén pózolunk az instán

Oroszország meg Dagesztán

Csak a vodka helyett a pálinka megy

Meg tablettás bor tisztán…”

 

Így megy ez mán kis-hazánkban!

 

Vidnyánszky Attila „áthangolja” az SZFE diákjait, hogy „más hangnemet és másik gerincet” képviseljenek. A hallgatók kikérik maguknak. VA a kormányzati fórumon reagál: „jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt”. Persze „a részigazság hazugság!”, de ez VA-t nem zavarja: neki semmi köze a hazugsághoz.

 

„Mert semmik nem vagyunk, csak a színházukban díszlet…”

 

A nem (látható) létező kisebbik kormányzó párt akciót hirdet: „FOGADJ ÖRÖKBE EGY KERESZTET!”, miközben semmi köze a kereszthez, már régen megtagadta a tanításokat, belehazudik a „képébe”, a képedbe. Miközben ugyan még „nem lőnek ránk”, de kegyetlen és véres háború zajlik a szomszédban, itt ólálkodik a közelünkben és arat a halál, neki „az utak mentén álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása” a fontos, a „parizert-far-hátat” keresők le vannak #a@va!

 

„Azt beszélik a városban

Hogy nem tűri tovább az Úr

És igaz lesz, nem csak álmodtad

Reggelre sok fej a porba lehull…”

 

Így megy ez mán kis-hazánkban!

 

„Semmi közöm hozzá, semmi…”, akkor te (is) vagy a semmi…

 

#NER #kereszt #Majka #KDNP

2022. 11. 21. hétfő kétszáz-hatvankilencedik nap

KÉPEK

KÉPEK

Nézem a képeket. A több-száz, több-ezer képet. Amit mostanában a Facebook, a Twitter, az Instagram földob a képernyőmre. A kipirult arcokat. Gyerekekét, fiatalokét, középkorúakét, idősebbekét. Ahogy állnak ott – összekapaszkodva – a „közösben”: hallgatják, figyelik a szónokokat. Aztán – botladozva vagy sietősebben, énekelve vagy beszélgetve, rigmusokat is skandálva – sétálnak-haladnak-vonulnak a parkokban, a hidakon. Ahogy tiltakozásul fölemelik a mobiljukat és világítanak. Számon-kérik a jelent. Üzennek a jövőnek.

 

Kik ők?!

Kik vagyunk?!

Akik most már hetek, hónapok, talán évek óta – esőben és napsütésben – tiltakozva rójuk az utcákat?!

És mik a céljaink, mit akarunk elérni?!

Vannak-e, és ha igen, milyen eszközeink vannak?!

És vajon „tudatosak” vagyunk-e?!

 

Gyerekek vagyunk, akik diákok, vagy azok lesznek. Szülők, akiknek gyerekeik vannak, akik már diákok vagy azok lesznek. Nagyszülők, akiknek az unokáik diákok vagy azok lesznek. Óvónők, pedagógusok, tanárnők, tanárok, akik érzik, látják: így nem mehet tovább! Minden perc számít! Mert a jelen egy pillanat alatt múlttá válik! És vele együtt a jövő is. A mi jövőnk is. Mert „a féligazság is hazugság”! Mi már tudjuk!

 

Megfélemlítenek és kirúgnak; elveszik a pénzünket és a becsületünket; meghurcolnak és megaláznak; megfosztanak a tiltakozás-sztrájk jogunktól és a szólásszabadságunktól! Pedig „csak” normálisan élni, dolgozni, boldogulni akarunk. Mi is. Nekünk nincs hatalmunk. Mi nem vagyunk a kormány. Mögöttünk nem állnak az erőszakszervezet „katonái”. A jog sem a mi szolgáló-leányunk ma már. Láthatóan, érezhetően a hatalom tudomást sem vesz rólunk: számukra nem létezünk, xa@nak ránk!

 

És mégis! “Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” – írta Hemingway és az öreg halász a partra vontatta a halat…

 

  1. 11. 19. szombat kétszáz-hatvanhetedik nap

#pedagógus-sztrájk #NER #tiltakozás

 

SZERINTED?!

„Félig tele, félig üres” – tartja a szólás.

Szerintem ez most nem így van!

A katari labdarúgó VB katari szervezői – az előzetes megállapodások ellenére – nem engedélyezik a pályák környékén az alkohol árusítását.

Ja: a VIP szektorokban engedélyezik.

Szerintem, már a katari helyszín kijelölése is hiba volt.

A körülötte fölcsapott megvesztegetési balhé nem különben.

Persze tudom: a foci már régen nem(csak) a fociról szól – sőt!

A pénzről. A hatalomról. Az üzletről.

Azér’ ez most mégis túlmegy minden határon.

Persze nem fog történni semmi: a VB rendben lezajlik, mindenki fölmarkolja a (jól-megérdemelt-megszolgált) pénzét, aztán „Jó napot!”.

 

Orbán is VIP meghívott lesz.

Persze, ő biztosan nem fog inni.

Mert ő a magyar úton jár.

Ami most nem az európai út.

Meg hát: ez is szankció!

Ami ellen tiltakozik!

Persze előtte biztosan megkérdezi a Türk Tanácsot a véleményéről.

Vagy Vlagyimirt.

Engem, Téged nem kérdez meg, veled nem fog erről konzultálni.

Se a diákokkal-tanárokkal.

 

Vagy mégis fog inni a VIP lelátón?!

  1. 11. 18.

(Photo by Robbie Jay Barratt – AMA/Getty Images)

#Orbán #tiltakozás #NER

A „KÖNNYEK ALKONYA”

Megint olvasgatom Bálint Györgyöt. Most éppen a „KÖNNYEK ALKONYA” című, 1936-ban írt tárcáját. Az Amerikából érkező „színes hírek”-ről, csodákról ír: a zenélő öngyújtóról, egy minnesotai biológus megállapítását, hogy a „kopaszodás főoka a materialista világszemlélet” lenne, de ezeket csekély jelentőségűeknek vélte. Bezzeg az a hír, hogy egy „hölgy kívánatra, bármilyen helyzetben oly kitűnően tud sírni, hogy megható filmeknél óriási hatása lehet a közönségre … Sok mozi tart már előnevetőt és most végre van elősíró is”, mindez Bálint Györgyöt elgondolkoztatta.

Engem is. Igaz, azóta eltelt nyolcvanhat év, de vajon változott-e valami?!

Hisz’ ma is tömegével vannak, államilag busásan megfizetettek, aki vállalják az „elősíró-izélő” szerepet; még örömüket is lelik benne; ki se kell utazni értük Amerikába, még csak a szomszédba se; itt vannak köztünk. Igaz, ma éppen nem sírniuk kell, (sőt) hanem örülniük, rámutatniuk a szépre, a jóra, a nagyszerűre, hogy „Magyarország előremegy, nem …”; hogy „a kerítés áll és megvédi Európát”; hogy „a történelemnek van magyar oldala is…”; hogy „egyre több barátunk van a világban…”, amit ők – ha nincs is valójában – meglátnak és („elősírnak”) „előtapsolnak” hozzá, hatalmas csinnadrattát csapva köré közkincsé is teszik.

Többnyire – „halálmegvető bátorsággal” – vállalják arcukat, állhatatosságukat, harcosságukat, is. Ők a „közpénzekből (ami már régen elvesztette közpénz jellegét, ahogy tudjuk) korrumpált gerjesztők”, akiknek az a feladatuk, hogy sírásra-nevetésre-fölháborodásra késztessék az egyszerű magyar embereket, akik nem értik, látják a csíziót, nem képesek fölfogni a fölfoghatatlant. Szóval: ma is „kellenek” az „előizék”, másképpen nem megy ez egy „rendes” (diktatúrában) önkényuralomban!

Persze vannak olyanok is, akik nem vállalják ezt a szerepet, még pénzért sem. Közülük sokan „semleges” nézőknek vallják magukat, akik megfizették (már) a belépőjegyüket az előadásra, hát most élvezni akarják a műsort: hát bűn ez?!

Hogy közben diákok, tanárok élőláncot alkotva, hetek óta tüntetnek jogaikért, a normális oktatásért, megélhetésükért: ez kit érdekel?! A hatalmat biztosan nem. Értük nem kellenek „előizék”, nem kellenek figyelemfölhívók, nem kell, hogy értük „szóljon a harang”, hisz tudjuk: „a tanárok a ballibcsi ideológia uszályába kerültek” már régen, ők (is) belső ellenségekké váltak!

Hogyan is írta nyolcvanhat évvel ezelőtt Bálint György: „Az ember mindig valami után sír – mi után sírhatnánk mi? Ezért nem is sírunk és ezt az időszerűtlen tevékenységet átengedjük a »Szomorú vasárnap« kitűnő szerzőjének. A mi vasárnapjaink és hétköznapjaink nem szomorúak. Sokkal lesujtóbb: kellemetlenek. És nincsenek – sőt a mai nemzedék számára nem is voltak – olyan vasárnapok és hétköznapok, melyeknek nosztalgiás szemlélése megríkathatna bennünket. Ezért nem ismerjük a szomorúságot, csak az undort, ezért nem könnyezünk, csak az orrunkat fintorítjuk…”

Megint olvasgatom Bálint Györgyöt. Most éppen a „KÖNNYEK ALKONYA” című, 1936-ban írt tárcáját. Igaz, azóta eltelt nyolcvanhat év, de vajon változott-e valami?!

  1. 11. 18. péntek kétszáz-hatvanhatodik nap

#zsarnokság #NER #Orbán