Vélemény kategória bejegyzései

LÁMPAVASRA…

Rendületlenül…

Írtam tegnap.

Ma is.

Mert a „hatalom” is rendületlen.

Most a lámpavassal.

Hisz’ „veszélyhelyzet” van!

(Ezért(?) repül Türkmenisztánba a SAS! – vagy nem ezért, hanem mert máshová nem hívják, legföljebb küldik.)

Vissza a lámpavashoz.

Veszélyhelyzetben nem lehet oda akármit kirakni.

Hogy nézne az ki.

Pláne, ha a bátor, boldog, hű segget-nyaló haver érdekeit sérti.

Hova tart ez a világ?!

Jesszusom.

Már a Védelmi Tanácsot is össze kellett hívnia.

No, talán nem ezért.

Ezt megoldotta egyedül is: csípőből!

Mi az, hogy a főváros, a „Bűnös Város” pályáztat, meg talán más nyer.

És ha az „unijó” nem ad majd pénzt?

Annak a szegény „csókosnak”?!

Olvasom: „Több mint 9 milliárd forint nyeresége volt a végrehajtóknak tavaly”!

Bameg!

A legtöbbet a Schadlné kaszálta!

Veszélyhelyzet ide, veszélyhelyzet oda.

Meg a sittre vágás is.

Végre csökkent.

A magyar infláció.

Már csak 21,5%!

Még ugyan nő, de már csökken.

Mondta a miniszter.

Ha a miniszter mondja?!

Ugyan ez még a háromszorosa az európai átlagnak, még mindig nem egyszámjegyű, de már látható.

Az élelmiszereké is: az 33,5%!

Veszélyhelyzetben!

Még szerencse, nem tudjuk, mennyi a gumiboté.

Vagy a gáz-szpréjéé.

Annyi baj legyen.

Legföljebb kifizeti a költségvetés.

A te zsebedből.

Érted.

Érted?!

 

Nézem Szabalenkát.

Ott rohan, csúszik-mászik, üti a labdát.

A Roland Garroson.

Neki drukkolok.

Pedig tudod: fehérorosz.

Lukasenka országából.

Mégis neki.

Vajon így gondol a világ is ránk?

Magyarokra?

Az orbán-országiakra?!

 

Rendületlenül…

Írtam tegnap.

Ma is.

Mert a „hatalom” is rendületlen.

Most a lámpavassal.

  1. 06. 08. csütörtök

 

 

 

 

RENDÜLETLENÜL…

Teszem(?) a dolgomat.

A hatalom is.

Én írom a bejegyzéseimet, aláírom a petíciókat, elmegyek tüntetni a pedagógusokért, beszédet is mondok – visszhangtalanul.

Ő(k) közben benyújtj(ák)a a salátatörvényt – tegnap éjjel.

Közben a KSH kiadja az újabb jelentését: az infláció 24% („nem akar érteni a szóból”); 8,3%-kal csökkent az ipari termelés; 12,6%-kal a kiskereskedelmi üzletek forgalma; 0,9%-kal elmarad a tavalyi évtől a magyar gazdaság teljesítménye – viszont a NER oligarcha vagyona nő, már a holdról is látszik.

A másik, a pénzügyminiszter közben benyújtja a jövő évi költségvetést – miközben még a ’21-es sincs lezárva.

„Azt csinálnak, amit akarnak” – írom le, inkább magamnak, minek is?

 

Közben jön a meghívó: az ötvenötödikre…

Már ennyi lenne?

Ötvenöt éve ballagtunk el?

A Feneketlen tó partján?!

Mekkorát fordult azóta a világ!

És hányszor!

Vajon mi is?

Aszerint és úgy is éltünk az elmúlt ötvenötben?

Lehet erről komolyan beszélgetni?

Föl lehet egyáltalán tenni a kérdést?

Vagy nem alkalmas erre az a fehér asztal?

És ha a gyerekeink, unokáink kérdik majd?

Vagy az Oszi leszól föntről?

Á, nem érdemes ezen morfondírozni…

 

Változik minden.

Már tornádót is filmeztek a szomszédban.

Az előbb még zuhogott, most meg már hétágra süt.

Thessza ma nincs jó passzban: csak nyúlik, fekszik.

A háttérben megy a Roland Garros Párizsból.

Párizs!

Ady!

Már ezren vagyunk az „Ady Endre a miénk!” csoportban a Facén!

Ezt nem vehetik el tőlem!

 

Ezt sem…

2023. 06. 07. szerda

VARIÁCIÓK (2.) …

(Fidesz-módi a kilépés az Unióból)

  1. Húzzák, amíg húzhatják
  2. Csinálják, mint eddig is
  3. A Baloldaliakra mutogatnak
  4. Balhéznak még egy darabig
  5. Aztán ártatlan szemekkel kérdeznek
  6. Néhány összetákolt törvényjavaslatot benyújtanak
  7. Békéért imádkoznak
  8. Viszont nem mennek Kijevbe – talán majd egyszer
  9. Moszkvába viszont gyakran
  10. A kárpátaljai magyarokért aggódnak
  11. A Koszovóba küldött katonákért repülőt küldenek
  12. Beküldik Novákot a kórházba is
  13. Közben elfogadja a moszkvai pátriárka kitüntetését a béke élharcosa
  14. Óvatosságra intenek az ellentámadás előtt – a támadás előtt nem
  15. A szankciók hatástalanok
  16. Senki nem béke-párti – szerintük – az Unióban
  17. Csak lopnak és korruptok – szerintük
  18. Ott, Brüsszelben
  19. Itthon minden rendben van
  20. A vagyonnyilatkozatokban – persze néha javítani kell
  21. Akkor (hirtelen) változik a hang
  22. Már hirdetik: a magyar gazdaság az uniós források nélkül is
  23. A haderőt is fejlesztik
  24. Már a sofőröket is nevelik, csicskáztatják
  25. Már elhintik: az Unión kívül is van élet
  26. De még kell az elnökség
  27. Vagy kellene
  28. Lenézni megint a Bűnös Városra
  29. Miközben kézcsókot imitál
  30. Ha nem kell, hát nem kell
  31. Zakson
  32. Közben előkészítik
  33. A búcsúvacsorát
  34. Már itt is az első tószt
  35. Jöhet a „levest”
  36. Aztán megint egy tószt
  37. Aztán a „fő-kaja”
  38. Már föl is szolgálják
  39. Aztán isznak egy pohárkával
  40. És kilépnek
  41. A népre hivatkozva
  42. Vagy nem is így lesz…

 

  1. 06. 06. kedd

 

 

 

ENGEDD EL?!

Hányszor írtátok már nekem kommentben!

Hányszor figyelmeztettetek!

Annyi minden szép van a világon: az unokák, a virágzó kerti tó, Thessza…

Miért nem engeded el?!

 

Hogyan is mondta az ártatlanul(!) börtönbe zárt lány az apjának a láthatáskor: „békéljek bele, el kell engedni az egészet, a gyengeségemet, a bűntudatomat, az ártatlanságomat, nem számít az igazság, csakis a béke…”.

„Nem tesz panaszt az anya, akinek fiát elvitték a rendőrök a Karmelitánál” – olvasom a „hírt”.

„160 milliós osztalékot vett ki cégéből a katonai titkosszolgálatok államtitkára” – ugrik föl a másik.

Elromlott a Ferrarija, hát a Lamborghinijével ment a találkozójára – már nem is tudom kiről, hol olvastam.

„Nyolcadával esett vissza áprilisban a kiskereskedelmi forgalom” – jön az újabb…

„24% az infláció áprilisban” – írja a KSH.

„Kést rántott Orbán születésnapi miséje után egy idős nő Budapesten” – persze a cikkből kiderül, csak „levágta” az ellenzéki molinót.

„Büdös komcsi…” – villog a szemembe a komment valamelyik bekezdés alatt.

 

Miért nem engeded el?

 

És akkor „kinyílik” az Ady kötetem.

Ami még apámé volt.

Annak idején.

Amikor a gimibe jártam.

(Most lesz az ötvenötödik érettségi találkozónk!)

Egy versnél.

Benne a ceruzás bejegyzéseim.

„Garami Ernőnek küldöm” – írta a cím alá.

„Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,

Rabságok, sebek, búk és keservek

Izzadtságos, rossz magyar földjét…”

 

Tényleg „megmunkáltuk”?

 

Hisz’ szájtátva álldogálunk az ablakunk előtt!

„Ennek így kellett lennie.”

Vad geszti bolondok vagyunk mindannyian!

„Úrnak, magyarnak egyként” rongyok…

„Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,

Keletiség, zsandár, alázat,

Egy Isten se tudná lefogni

Ereinkben ma már a lázat.” – írta 1912-ben!

Ma vajon mit írna?

 

Hogy hallgassuk „az esték zümjét”; „friss sóhaját a reggeleknek”?

Mert „Budapest futós utcáin/ S falvak csöndjén…” bizony dühök nem remegnek…

 

Miért „engedjük el”?!

 

Olvasom a ceruzás bejegyzéseimet a vers mellett: „egy lendület… végtelen, fokozódó düh… tehetetlenség… vagy-vagy… sürgetés, rohantatása az időnek… csak a forradalom”.

Vagy „A csúf Halált itt vetették el”?

 

Most és itt nincs más, csak a „züm”.

Csöndes, minden csöndes.

Pedig el se zúgtak…

 

Dél van, egy írással rövidebb, „és egy nappal az élet is…”.

 

  1. 06. 06. kedd

SZELLEMI POLGÁRHÁBORÚ?!

Az.

Az országunkban.

Ami az enyém is.

A tiéd is.

Nemcsak az övé!

Polgárháború zajlik.

 

Ma még csak az éterben.

 

A kommunikációs térben.

Vesztésre állunk.

Nagyon.

Nincs már hova visszavonulnunk.

Se rendezetten, se rendezetlenül.

Minden kilátó-lombkorona sétány az övék!

A rádiók-tévék- internetes portálok is.

Fröcskölik szanaszét a mocskos gyűlöletet!

Ahonnan osztják az észt, értsd: a hazugságot!

Brüsszelről; migránsokról; Sorosról; Gyurcsányról; a pedagógusokról; a diákokról; a megszolgált, de nem érkező pénzekről; a dollár-baloldalról; Trianonról; a „béke-pártságról”; a magyarok szittyaságáról; az „építési területről”; az „ásatásokról”; a szakszerű és arányos gumibotozásokról; a nemlétező, mégis száz-milliárdokkal hizlalt magyar fociról; terroristák kegyelméről; a nyugdíjak értékmegőrzéséről; a jogállamiságról; a Keleti nyitásról…

 

Már a humor sem segít.

 

Néha „bocsánatot kérnek”.

Az olyan is: adtak is, inkább nem is.

A szemük se rebben.

Nekik bármit, érted: BÁRMIT szabad!

A bíró is velük van.

Mindig „hazai” pályán játszanak!

Ha kell: zárt kapuk előtt.

Mindent bevetnek: amikor azt kell, egyel többen lesznek.

Amikor azt, megváltoztatják meccs közben a szabályokat.

Mégis: a félelemkeltés a legfőbb fegyverük.

 

Ez van, ezzel kell/lehet játszani.

 

Hogyan is írta a költő:

„Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.”

 

Ez legyen az első lépés…

  1. 06. 05. hétfő

CSAK BESZÉLGETTEK

  • Szevasz.
  • Neked is!
  • Beülünk egy sörre?
  • Rendben.
  • Igyunk a Hatvanasra!
  • Nem mindegy kire?
  • Megérdemli!
  • Most, ivás előtt akarsz összeveszni?
  • Mért akarnék: nagy a faszi!
  • Kövér.
  • Hát aztán: igazi magyar!
  • Ha ilyen a többi is, cseszhetjük…
  • Ne ba@@má’, igyál!
  • Anyám beteg lett.
  • Doktor látta?
  • Látta, azt mondta ez gyógyíthatatlan, de karban tartható.
  • Legalább az
  • Gyógyszer kell, élete végéig.
  • Akkor szednie kell.
  • Ha van.
  • Nem értem?!
  • Eddig volt, de most nem tudom.
  • Ez így nem kerek!
  • Tegnap az újság szerint megjelent a rendelet: megadóztatják a gyógyszergyárakat!
  • Nem a te bajod!
  • Még, most anyámé!
  • Ne parázz!
  • De félek! Drága a gyógyszer, nem fogják Magyarországra hozni.
  • Biztos megint lukas a gyógyszerkassza!
  • Az, láttam az elemzésben.
  • Hát akkor ne csodálkozz, intézkedtek, mondtam én, hogy nagy a faszi!
  • Nem az! Lelketlen hazudozó!
  • Ne kiabálj: mit csináljon, rendben kell tartania a költségvetést, nem jön a pénz!
  • Persze: azért adják az NB II. osztályozó visszavágóját qurvára sok pénzért az M4-en!
  • Csöndesebben
  • Meg elrettentő haderő; meg Vizes „apámfa@a”; milliós fizetés-emelések a hivatalnokoknak; meg ellenőrizhetetlen tartalékok, amiból annak oszt, akinek akar…
  • Most mért kiabálsz?
  • Még kérded? Haragszom! qur@ára mérges vagyok! Amikor arra a tokás csüngőhasura szavaztál, akkor erre szavaztál!
  • Én a Gyurcsány, a Soros, Brüsszel ellen, a békére szavaztam!
  • Nagy marha vagy, komám, az: marha!
  • Mér, a másik jobb lenne?!
  • Ez rossz! Félelmetes! Testet-lelket ölő!
  • Igyunk inkább!
  • Mi lesz anyámmal?
  • Megoldódik!
  • A nagy fa@t oldódik meg: meg fog halni!
  • Mindannyian meghalunk!
  • De nem így kéne!
  • Igyál!
  • Nem kell …

 

És otthagyta a sörét, elviharzott, legközelebb az anyja temetésén találkoztak…

  1. 06. 04. vasárnap

 

 

ÍRÁS…

Próbálom megírni.

Napról napra.

Azt: ahogyan élünk.

Ebben a xar világban.

Benne Magyarországgal.

 

Közben levágom a füvet.

 

Aztán vissza.

Izzadtan, lucskosan.

Mert közben is cikáztak.

A gondolatok.

Tettekké nem váló gondolatok.

Hiába: már kifele tartok.

 

A vidéki rokonra, a tanítóra gondolok.

 

Hogyan tudnék segíteni neki.

Hogyan tudna ő segíteni a nebulóinak, a diákjainak.

Tüzeljem?

Visszafogjam?

Az ő élete.

De ha ő se…

 

Thessza ma nyugtalan – biztos az idő.

 

Tegnap is tüntettek.

A diákok.

A tanáraikért.

Pintér tegnap se ment ki.

Tegnap a pribékjei sem.

 

Most éppen kisütött a nap.

 

Ő csak hazudik.

Tovább.

Nemcsak reggel, délben, este.

Ebben él.

Már csak így tud.

Közben számolja a közpénz-milliárdjait.

És Erdohgnért imádkozik.

 

Talán vihar jön: föltámadt a szél, be kéne húznom a napernyőket…

 

Próbálom megírni.

Napról napra.

Azt: ahogyan élünk.

Ebben a xar világban.

Benne Magyarországgal.

 

  1. 06. 02. péntek

 

 

CSAK NÉZEM…

(„Mind csalódást okozunk egyszer…”

 

Nézem a filmet.

Olvasom a könyvet.

Értelmezem.

Mennyi kín.

Mennyi közöny.

Mennyi szenvedés.

Mennyi megaláztatás.

Csak megyünk a kolomp után…

 

De hisz’ ez csak egy könyv!

De hisz’ ez csak egy film!

Vajon csak én olvasom így?

Vajon csak én látom így?

 

Mégis?

 

Az ÉLET más.

(Súgod magadnak talán te is, „csak feküdj nyugodtan”.)

Szebb!

Is lehetne…

De nem az.

Nézz csak körül.

Mit látsz?

Sietős embereket?

Lehajtott fejjel?

Egyedül?

Párban, de nem is beszélgetnek?

Rohannak a „dolgukra”?

Munkába?

Akinek van.

Orvoshoz.

Vagy csak ülnek egy padon.

Maguk elé bambulva.

A kavicsot rugdosva.

De nini: valaki ott átrohan a pirosban!

Hova rohan?

Miért?

És ha elüti egy autó?

Talán zaklatták?

Vagy ő a zaklató?

Netán csak egy jót röhögött rajta?

„Jó buli volt” megnézni?

Vagy „csak” nem tudja megoldani a problémáját?

Az ő baja.

Semmi közöd hozzá.

Észre sem veszed.

Már.

Aztán viszont.

Amikor megtörténik a baj…

Csak rád fonódik.

Szorít.

Összenyom.

Hogy nem segítettél.

Nem álltál mellé.

Nem fogtad meg a vállát.

Szorítottad meg a kezét.

Hogy te mégis itt vagy.

Hogy miért vagy itt.

Miért nem máshol.

És ott jobb lenne?

 

„A gondolatok nem feltétlenül vezetnek tettekhez…”

 

Nézem a filmet.

Olvasom a könyvet.

Értelmezem.

Mennyi kín.

Mennyi közöny.

Mennyi szenvedés.

Mennyi megaláztatás.

Csak megyünk a kolomp után…

  1. 06. 01. csütörtök

HATVAN …

Gyűjtés ismeretlen gyűjtőtől…

 

„Az Operában, a szünetben

megszólított. A mosolyától

fénylett kezemben a pohár bor…”

 

„Egy munkásnő szólt: Boldog vagyok, boldog:

én megcsókoltam arcát egy ebéden.

Ö rámnézett és évődve mosolygott:

„Még jó, hogy ezt nem látta feleségem!””

 

„Éjszaka álmodik a csendben

Kan-Gün-Hi, csöpp leány:

ágyához lép …,

végigsimít haján, betakargatja…

Kan-Gün-Hi boldog… s Ő… az ágya szélén

megcsókolja sárga kis homlokát.”

 

„Megy … a tanácsba

Körülötte fia, lánya,

Szava mint az ezüstharang,

Feje fölött békegalamb,

Jobbján munkás, balján paraszt,

Lába között zörg a haraszt.”

 

  1. 05. 31. szerda

(Kép: nem tudom már honnan)

A SZIJJÁRTÓ

Behívat.

Berendel.

Utazik.

Megmond.

Fölszólal.

Kinyilatkoztat.

A „tutit”.

Ledorongol.

Kiosztja a lapokat.

Mindig tudja.

 

Most kussol.

Egy szava sincs.

A magyar katonákról.

Akik súlyosan megsérültek.

Mégse mond semmit.

Hallgat.

Néma.

Most nem rendel be.

Nem tiltakozik.

Nem figyelmeztet.

 

Most nem tudja, mit szóljon.

A süket-némasága viszont árulkodó.

Mert a „barát”-nak mit mondjon.

Akinél néhány órával előbb tömeggyűlésen szónokolt.

Pedig magyar katonák súlyosan megsérültek.

Mégse toporzékol.

 

Majd holnap kimegy a meccsre…

Magyarország, a NER korában…

  1. 05. 30. kedd

(Kép: Napi Újság)