miért hagytuk, hogy így legyen?
XXI. Század Kiadó, 2012.

„Miért hagytuk, hogy így legyen?” Bródy János
„…én nem hagytam, hogy így legyen.” Spiró György
„…miért hagytátok?” Babarczy Eszter
„Hagyta a fene…!” Szilágyi Ákos
„Nem hagytuk, hogy így legyen, mégis így lett.” Grecsó Krisztián
„…nem >hagytuk, hogy így legyen<, mert esélyünk se volt arra, hogy elmondhassuk: így van.” Tamás Gáspár Miklós
„Nem kell hagynunk, hogy így legyen…” Ferge Zsuzsa
„De mit tegyünk azért, hogy más legyen?” Schilling Árpád

MEGYEK MEGVENNI!
A végső kocsma
Kertész Imre

Kertész Imre új kötete szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó történetét idézik meg. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel. Ahogy írójuk évtizedekkel korábban lejegyezte a maga számára, hogy mindig ugyanazt a regényt és életet kell írni, e program most teljesedik ki leginkább és nyer radikális, gyakran önmagával szemben is kíméletlenül őszinte megfogalmazást. S noha Kertész Imrének ez a legszemélyesebb könyve, a szerző maga mégsem azonosul a sikeres Kertész Imre nevű íróval és márkanévvel és ez a distancia még inkább drámaivá teszi e kötet írásának (és mindenkori olvasásának) a Tovább a folytatáshoz →

„A Princetoni Egyetem (korábban a Harvard) neves közgazdász professzora, Dani Rodrik A globalizáció paradoxona című könyvének fókuszában a politikai trilemma fogalma áll. E politikai trilemma tkp. a gazdaságpolitikai trilemma egyfajta általánosítása. Ha ui. a szabad tőkemozgást a globalizációval azonosítjuk, az önálló monetáris politikát általában a demokráciával, amennyiben a megvalósuló gazdaságpolitikai mix választói preferenciákat kell tükrözzön, a rögzített valutaárfolyamot pedig a világgazdasághoz kapcsolódó nemzetállammal, akkor el is jutunk a Rodrik-féle politikai trilemmához: egyszerre nem lehet demokrácia, globalizáció és nemzetállam. E három elemből legfeljebb kettő fér meg együtt. Rodrik szerint lehet I.) globalizáció és nemzetállam, de akkor a gazdaságpolitika nem a választói preferenciákat fogja tükrözni, hanem a globalizáció imperatívuszaihoz fog igazodni, vagyis nem lesz demokrácia, II.) globalizáció és demokrácia, de akkor a gazdaságpolitikának is nemzetállamok felettivé kell válnia, ami viszont nemzetek feletti, föderális jellegű politika képviseleti és kormányzó szerveket tesz szükségessé, illetve III.) demokrácia és nemzetállam, de akkor korlátozni kell a globalizációt.”

„1919. július 19.
MEGJELENT EGY BURZSUJ
fessen, térdnadrágban jött be a kapun,abban a pillanatban elbújtam a rongyos, vedlett ruhámban, amiben dolgoztam. Egy munkást [Fancseket] keresett nálam, megbeszélt vele valamit s elment. Ha olyan büszke és megelégedett vagyok ezek közt a munkásemberek közt azzal, hogy semmiben sem különbözök tőlük a munka közben: mért szégyellem magam egy elegáns úr jelenlétében?
Az Én mindig első és legkülönb akar lenni: proletárok közt első proli, burzsujok közt első burzsi.”

Ez egy naplóregény a hitleri Németországról, arról, ahogyan egy földrajztanár, Lorenz Ludwig megéli.
„’Minden néger alattomos, gyáva és lusta.’ – Milyen ostobaság! Áthúzom! S már oda akarom írni vörös tintával a margóra: ’Értelmetlen általánosítás!’ – de megáll a kezem. Vigyázat: nem hallottam már egyszer ezt a mondatot a négerekről az utóbbi időben? De hol? Igen: az étteremben a hangszóróból harsogott, s majdnem elrontotta az étvágyamat. Hát ott hagyom a mondatot, mert amit valaki a rádióban kimond, azt nem szabad a tanárnak a tanuló füzetében áthúznia[1]. S míg, tovább olvasom, folyton hallom a rádiót: sustorog, ordít, ugat, kurrog, fenyeget – s az újságok nyomtatásban ismétlik, és a gyerkőcök kimásolják.[2]”

[1] kiemelés tőlem

[2] A négerek 8. old.