Kormányzati manipuláció

– Miniszterelnökséget vezető Miniszter úr, Dr. Vukovich Gabriella KSH elnöke keresi
– őt kapcsolhatja
– Vukovich Gabriella vagyok, drága Miniszter úr
– hallgatom, Gabikám
– nem tudjuk tovább halogatni „A háztartások életszínvonala” – című összeállításunk megjelentetését
– pedig jobb lenne, ha meg se jelenne
– már többször módosítottuk a megjelentetését
– miért kell egyáltalán ilyen összeállításokat közölni?
– törvény és uniós előírások szabályozzák a megjelentetést
– hát akkor találjanak ki valamit
– már kitaláltuk, hogy megváltoztatjuk a korábbi évekhez képest a metodikát és így összehasonlíthatatlanná válnak az adatok
– ez jó, ezt csináltuk a költségvetéssel is, de ott nem vált be, mert a szakértők rögtön konvertálták az adatokat
– nálunk is az a baj, hogy az Akadémiáról a szociológusok rajta vannak a témán
– akkor ne jelenjen meg
– nem tudjuk tovább húzni
– akkor Gabikám nincs mese: hívnia kell a főnököt, a leendő ELNÖK URAT
– …
– Miniszterelnök úr, Dr. Vukovich Gabriella KSH elnöke keresi
– nem bír magával, miért nem a Rolex Bubblebacket viselőt hívja
– már beszélt vele is, ezért fordult ÖNHÖZ, Miniszterelnököm
– órát tud venni, a KSH problémáit nem tudja megoldani?
– azt mondja az elnök asszony, hogy nemzetgazdasági és államvédekezési meghatározó ügyről van szó, a stadionépítéseket is érintheti
– akkor mire vár, azonnal kapcsolja
– Vukovich Gabriella vagyok, vezérlő, európai formátumú Miniszterelnök úr
– már meg mi a baj, Gabókám
– jaj de aranyos tetszik lenni
– engem mindenki szeret
– ezért hívtam aranyló Elnök urat, hogy…
– na, ne szaladjunk annyira előre, de látom, hogy maga is érzi a keleti szelek fuvallatát
– annyira, de annyira érzem: ezért nem szeretném, ha valami megzavarná a szelet
– az nem lehet, velem van az erő
– pontosan ez az, Miniszterelnök úr, az erő nincs a szegényekkel, egy kicsit sem, ezt mutatják a számok
– a számokat sose szerettem, csak megzavarják a vérkeringésemet
– azt semmiképpen nem akarom: szóval meg kell jelentetnünk a magyarországi szegénységi számokat, és bizony azok nagyon lesújtóak
– tudom
– jaj de jó, akkor mit csináljunk
– amit eddig is csináltunk: a bukást sikernek, a vereséget győzelemnek, a feketét fehérnek fogjuk mutatni
– de örülök ennek a hamis, akarom mondani igaz beszédnek; aljas, akarom mondani becsületes útmutatásnak
– szóval Gabriellám, biztosan nőtt ’egy kicsit’ az egyenlőtlenség, de még mindig bőven alatta kell, hogy legyünk valamilyen átlagnak; Budapest biztosan rosszul teljesített, mert bűnös város, de vidéken sokkal jobb a helyzet; a kirekesztettség kockázata biztosan csökkent; a fogyasztással sem lehet baj; folytassam még?
– de jókat tetszett mondani: viszont ebből nem derül ki, hogy mekkora a baj…
– hát nem érti, Vukovich asszony, nincs baj
– de értem
– akkor jól van, vegye úgy, hogy meg van hívva az elnöki beiktatásomra…
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 107.