1916. május 21-én halt meg Görgei (Görgey) Artúr honvéd tábornok, az 1848-49-es honvéd haderő főparancsnoka. „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.” (Görgei nyilatkozata Mikszáth Kálmánnak)
Máig tartanak a viták: áruló volt-e a vegyész vagy sem?!
„Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni.”
Az Görgei az utolsó haditanács összehívása előtt Csány Lászlóhoz így szólt: „… helyzetünkben felszerelés nélkül, pénz nélkül, a hadsereg ellátásában egyes-egyedül harácsolásra utalva határozottan tagadom, hogy – még ha további sikerek lehetőségét föl is tesszük – ellenállásunk tartós lehet; és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a háborúnak az említett wallensteini elv szerint való folytatása tulajdon hazánkban – bűn.”
Ma nincs olyan megszólalás a kormány tagjai részéről, ahol a nemzet, a haza ne hangzana el. Miközben leszakadunk a szomszédjainktól, elmaradunk még azoktól is, akik néhány éve még messze mögöttünk kullogtak, miközben rohanunk a vesztünkbe. Mindenkit, aki nem így gondolja, ellenségnek, hazaárulónak tartanak.
Nekik Görgei is hazaáruló! Pedig, ha ma csak ilyen „árulónk” lenne, nem itt tartana az ország!
2018. 05. 21. hétfő