deportálás

Már két napja nem ért semmi öröm, ezért nem írtam az Osztály Krónikába semmit. Az ofő kérdezte is, hogy mi van velem, ebből baj lesz a végén, mert a Hoffmann Rózsa főpedellus néni majd ellenőrizni fogja a Krónikát és olyan nincs, hogy nincs öröm, mert öröm mindig volt, van és lesz, csak észre kell venni és le kell hajolni érte. Erre én azt mondtam, hogy ne tessék velem viccelődni, a földön nincsen öröm, amiért érdemes lehajolni. Erre ott hagyott, hogy buta vagyok.
Az osztályban megint nagy viták voltak. A Lázár Jani hosszasan sutyorgott a Szakály Sanyival a leghátsó padban, el sem tudtuk képzelni, hogy miről. Aztán rájöttünk: a Szakály a Veritas Őrs parancsnoka, és Ő meg az őrs most azt a feladatot kapták, hogy kutassák meg a múltat, és ha tudják, változtassák meg a képet, ami kialakult róla. Ezt, már amikor az Ofő mondta, akkor se értettem, de hát a Szakály elég jól tud festeni (Ő a legjobb rajzoló a rajztanár szerint az osztályban), úgyhogy majd átfesti és kész. Most valami idegenrendészeti átfestésről lenne szó, arról, hogy a deportálás feliratot le kell mázolni idegenrendészetre. ’Mer’ az mégiscsak másképpen néz ki. És a Lázár Jani nagyon pipa volt, mert az átmázolás elég rosszul sikerült, a falra is , meg a szőnyegre is jutott festék, és ezért sokan hangosan morogtunk (például a Krausz Tomi meg a Karsai Laci és a Robi is meg én is velük értettünk egyet) és kértük, hogy a Szakály Sanyi hagyja abba a festést, sőt volt, aki az őrsvezetésről is követelte a lemondását. De a Lázár Jani, aki az egyik rajparancsnok, csak annyit mondott, hogy a Sanyi egy jó festő, és ez egy festészeti probléma, majd megoldják.

Aztán itt van a kirándulás-szervezés ügye is. Az osztályban mindenki szeret az erdőben kószálni, mert ott jókat lehet rohangálni, meg hülyülni, és nem kell felelni és a készülés azt jelenti, hogy bevágjuk a hátizsákba az ipadot meg a kaját. Persze az utazás meg az egyebek nagyon sokba kerülnek, ezért az osztály „jobbik”-fele azt mondta, hogy öltözzünk föl mindenféle egyenruhába, amit a háborúban meg máshol, például mindenféle táborokban az őrizők hordtak és akkor kapunk pénzt érte, amiből majd telik mindenre. Meg vigyünk magunkkal makett, vagy hatástalanított, vagy engedély nélkül tartható airsoft fegyvereket is. Ez jó bulinak tűnt, csak az volt gyanús, hogy csak akkor kapunk pénzt, ha egy bizonyos napon, a „kitörésnapján” csináljuk mindezt. De azon a napon az osztály nagyobbik fele nem ér rá, ezért lefújtuk az egészet.
Jutott még egy ügy mára, mert most nagyon beindult a raj és őrsvezetés. Azt mondták, hogy jó lenne megemlékezni a náci megszállásról mert van a Kormánynak egy rendelete, az 565/2013.(XII.31.) számú, ami a „Magyarország német megszállásának emléket állító, Budapest V. kerületben felállításra kerülő emlékmű megvalósításához szükséges közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről szól” (ezt a Robi találta az interneten a Magyar Közlönyben, de majdnem összevesztünk, mert szerintem ez így egy nagy marhaság), és ezért a Lázár Jani, meg a Rogán Anti azt mondták, hogy mi is ünnepeljük meg. Erre mi azt mondtuk, hogy ez egy akkora ökörség, amilyet még nem hordott a hátán a föld. Miért ünnepeljünk mi egy sima zakót, hogy a Viktort idézzem az osztályból: egy agyrázkódást! Úgy megszálltak minket, mint a huzat, mintha ott se lettünk volna – lehet, hogy nem is voltunk ott. És ami utána történt. Nagyanyám nem egy történész, de amit mesélt, hogy mi minden történt, az még nekem is sok volt, pedig én már sok Fűrész filmet láttam. És akkor eszembe jutott: ez biztos megint egy festés lesz, mint az idegenrendészet. Csak már túl sok az átfestés, már túl sok az átmázolás, és az a hülye múlt mégsem akar megszépülni… a jelenről és a jövőről nem is beszélve.
tanuló