Az Európai Unióról …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

• Papa, olyan jó volt veled kinn Párizsban, sokat gondolok rá.
• Örülök, én is jól éreztem magam.
• Emlékszel, amikor az Eiffel-toronyban jártunk és még ott is hallottunk magyar hangokat?
• Persze, hogy emlékszem: hosszú ideig álltunk sorban, mert biztonsági kapukon kellett keresztül mennünk, ahol sok fegyveres katona járkált és mert sokan akarták megnézni, fölmenni a tetejére, hogy onnan Párizsra vessenek egy vigyázó pillantást.
• És ott annyiféle embert láttunk: kínaiakat, fekete bőrűeket, meg olyanokat is, akiknek a bőrük színe kicsit volt csak sötétebb vagy világosabb; volt, aki gyorsan, hadarva beszélt, volt, aki lassabban, nem is értettem szinte semmit.
• Igen, nagyon sokféle ember él Párizsban, meg sokan mennek oda turistaként is.
• És elmentünk oda is, ahol Ady járt, egy verset is fölolvastál.
• De jó, hogy emlékszel. Most miért jutott eszedbe mindez?
• Mert néztem a tévében egy műsort, ahol négy ember beszélgetett arról, hogy az Európai Unió válságban van és meg kellene változtatni a politikáját, mert baj lesz, és Párizs is Európában van meg Budapest is, akkor ez minket is érinteni fog, de nem értem, hogy hogyan?
• Mit mondtak a tévében?
• Hogy például Németországba nagyon sok muszlim ember érkezik, és ők nem akarnak európaivá válni, azt se értem, mi az, hogy európai?
• Pedig az előbb olyan szépen elmondtad.
• Hisz nem is arról beszélgettünk eddig, hanem párizsi élményeinkről!
• Ahol annyiféle ember szépen él egymással!
• Igen, úgy láttam én is, de ez most, hogy jön ide?
• Mert eddig „Európai értéknek” a mások tiszteletét, a szabadságot, meg azt tartották, hogy mindenkire egyformán vonatkoznak a törvények, nincs kivétel.
• És ezt eddig be is tartottuk?
• Hát, többé-kevésbé, de legalább hirdettük, próbáltuk ehhez tartani magunkat.
• És ez most megváltozik majd, nem így lesz a jövőben?
• Nem tudom, de nagy a veszély, hogy megváltoztunk.
• De miért lett ez így?
• Ez látod nagyon jó kérdés. Ezt kell mindig föltenni magunknak is, amikor nem tudjuk a választ, amikor új helyzetbe kerültünk, és a szokásos reakcióink már nem segítenek.
• Te sem tudod a választ, Papa?
• Én sem. Sokat gondolkodom rajta, de a „felelet” mindig kicsúszik a kezemből. Talán nem is lehet röviden megválaszolni, mert sokféle oka lehet: talán megint félnek az emberek; talán vannak sokan közöttünk olyanok, akik nem szeretnek „másféle” embereket látni maguk körül; talán vannak olyan hatalmasságok, akik csak akkor maradhatnak „hatalmasságok”, ha mások félnek; de az is lehet, hogy csak egyszerű butaságból.
•  Akkor most mi lesz, Papa, ugye megtaláljuk a jó, az igaz megoldást?
• Remélem, kisunokám, remélem …

2018. 12. 10. hétfő