Tegnap a mindhárom magyar kupacsapat – a pályán – kikapott és kiesett az Európa-ligából: a Debrecen egy nála jobb olasz csapattól, a Fehérvár FC egy, a svájci másodosztályban(!) szereplőtől, a Kispest a román Craiova együttesétől. Így– a dolgok mai állása szerint – nem lesz magyar csapat augusztustól – ahogyan már az a korábbi években (egy-egy kivételt nem számítva) is történt – nem lesz magyar csapat az Európa-ligában.

Igazándiból ez nem lenne nagy ügy, nem lesz, nem lesz és kész: sok országban élnek emberek, akiknek országából nincs csapat a ligában, oszt’ mégis jól érzik magukat.

Csakhogy nem így a MAGYAR!

Nálunk a foci, a stadionok építése, az Akadémiák létesítése Nemzeti Ügy: az állam százmilliárdokat, elképesztő mennyiségű pénzt fektet be, akarom mondani szór, tékozol el a miniszterelnök kedvenc játékára.

Közben semmi, de tényleg semmi előrelépés nem látható; se a játékban, se pénzügyi megtérülésben (hacsak azt nem számítjuk bele, hogy ezen a csatornán keresztül is ömlenek az állami pénzek a csókosok magán zsebeibe): a pénznek itt nem lenne helye!

A pályán mindegyik csapat elvérzett: a mutatott játékuk alapján „megérdemelten”! Azér’ edzők és játékosok a meccs után nyilatkozgattak: a szurkolóktól nem ilyen bánásmódot érdemeltünk – mondta például a „legendás”(?) középhátvéd; ha ennyien jönnének ki a bajnokira, bajnokok lennénk – így az edző, aki alig tudja összefogni a hasán a gatyáját.

De van még esély!

Történt ugyanis, hogy a Honvéd idegenbeli meccsén – a hazai román szurkolók – hanggránátot robbantottak, majd öngyújtóval úgy megdobták az ír bírót, hogy hosszú percekig, a mentőautóból kilépő orvosoknak kellett ápolni. Aztán a meccs furcsa körülmények között fejeződött be(?). Több megjegyzés kívánkozik ide:

• a mérkőzés előtt, alatt és után történteknek vajmi kevés közük volt a sporthoz;
• a két ország között újra „háborús” hangulat van (kialakulóban), az emberek fölhergelve, a szurkolók beizzítva, a legfőbb magyar vezető (és lakájai) provokatív beszédeikkel az élen járnak a fölbujtásban;
• a román fél „természetesen”(?) fölveszi a kesztyűt és tevőlegesen is előidézi a „helyzeteket”;
• mindeközben … de ez nem érdekel senkit.

Feleim, ne csüggedjetek: azér’ nem árt a bespájzolni…

2019. 08. 02.péntek