„Nem csak a múlt és nem csak a jövő
veszett el: ma már nincs meg a jelen sem,
a kategóriák csendjében élünk.
Reménytelen csőd. Mélyülő vadon.
A látást mégis gyakorolhatom,
s mint látásában élő, úgy tekintek
– nem időn kívül, mégis – az időre:
semmi sem úgy volt, s nem ez lett belőle.”
Mozgó Világ 1987 eleje, miért hagytuk, hogy így legyen XXI. Század Kiadó 2012.