Ma tényleg nagyon nagy öröm fog történni, igaz nem engem fog érni, de akkor is megírom, mert ez most nagyon fontos nekem. A Balázsról van szó, akit kicsi korában Bogyinak hívtak, és akinek ma lesz a szülinapja, és ez nagyon jó ünnep, olyan, mint a szilveszter meg az újév, csak most nem maradunk fönn hajnalig, csak sokan összejövünk és lesz ebéd meg minden. Apu mesélte, hogy amikor a Bogyi megszületett, akkor apu nem borotválta meg a bajuszát, és azóta is bajuszban jár, mert azóta se vágta le és nem is fogja. Meg azt is mesélte, hogy a születési műtő a másodikon volt a János kórházban, és egyszer csak egy ápolónő egy pólyásbatyut hozott ki a kezében és a pólya nyöszörgött, mert az volt a Bogyi és fölvitte a harmadikra, mert ott volt a csecsemőszoba és ott fürdették le a Bogyit. De akkor ezt apu nem tudta, csak izgatottan járkált le és föl, föl és le, mert Bogyi anyukája akkor már 24 órája vajidott vagy vajúdott, mert szűk volt a medencéje. És amikor visszajött az ápolónő, apu megkérdezte, hogy megszületett-e már a baba, amit akkor még nem tudott, hogy fiú-e vagy lány-e a Bogyi, és akkor azt felelte az ápolónővér, hogy éppen az előbb vitte föl a kisfiút. És akkor apu azt is kérdezte, hogy egészséges-e a Bogyi, mert akkor már Bogyi volt, és megvan- e mindene, még a fütyije is, és jól van-e a Mari, Bogyi anyukája. És minden rendben volt. A Papi meg, a Bogyi nagypapája éppen közvetíttet egy síversenyt és azt mondta a TV-ben, az egyik lesiklásnál, hogy ezt az aznap születetteknek is látniuk kellett volna, olyan szép volt, és ezzel üzente meg, hogy mennyire örül a Bogyi születésének. A Mami, a Bogyi nagymamája is sírt, úgy örült és ezt én nem értem, hogy miért sírnak a felnőttek, amikor örülnek. A Babuka nem sírt, Ő sok mindent hozott ajándékba. Hát így született a Bogyi, negyven évvel ezelőtt…
tanuló