BESZÉLGETÜNK…

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

Most éppen kisütött a nap.

Végig az úton szakadt az eső.

Amióta megérkeztünk, folyamatosan esett.

Most végre elállt.

A nap is előbújt.

A szél viszont csontig hatol.

 

Azért teljesítettük-teljesítjük a penzumot.

Járjuk a környéket, mindent, amit a házigazdáink mutatnak megnézünk.

Templomokat, szőlőskerteket, XIII. században épült házakat, kertészetet – mindent.

Közben jókat eszünk-iszunk.

És persze beszélgetünk.

„Sokkal kisebbnek érzem most a nappalit, mint a múltkor, amikor néhány éve itt jártunk” – mondtam, az első este pezsgőzés közben, „talán lehetett még valami akkor a szobában”, folytattam és ő elmosolyodott, „hogy te mikre emlékszel…”, s aztán elmondja, hogy akkoriban mi és miért volt éppen ott és ahol, miközben mosolygott, mosolygott, mosolygott.

„Viszont a családfátok itt van még mindig a falon, akkor is itt volt” – vettem föl megint a beszélgetés fonalát, azonnal reagált, „igen, akkor is itt volt, ez a helye…”.

Este van megint.

Megint koccintunk.

Most a helyi testes vörös bort isszuk.

Közben megy a duma.

„Nem szeretnék politizálni, de azért elmondom a véleményemet, nem értelek benneteket, itt voltak a múltkor a rokonok otthonról, mindent elutasítottak, amikor mondtam nekik, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogyan azt az Orbán mondja, lehurrogtak, de, minden rendben, ő látja jól, ti is meg vagytok fertőzve a Sorostól, mi jól élünk, szabadon-boldogan, erre abbahagytam, inkább másról beszélgettem velük, de hát én nem szeretem a focit, csak néha-néha nézek meccseket…, inkább ne politizáljunk, mi sem…”.

Belekortyoltam a borba, nagyon finom volt az illata is, íze is.

Belevágtam: „jobbágyok vagyunk még mindig, zömében itthon, nem „polgárok”, tudod az a különbség, hogy még mindig nem hiszünk magunkban, ezért az „hűbér-urunktól”, a „gazdától”, a „birtokostól” várjuk a védelmet, a megváltást, aki nem ilyen – zömében a fiatalok – azok már régóta a külföldet választották, választják, mennek, ki merre lát, a saját szemünknek, életünknek sem hiszünk, elfogadjuk, bármit szól-mond a „gazda”, ez ömlik mindenhonnan, tévébő, rádióból, még a meccsek szünetében is folyik a hülyítés, ömlik a hazugság…”.

Ő is kortyol, közben látom, elbizonytalanodik.

Én is elhallgatok, magam elé bámulok: meddig lesz ez így, mitől változik, változik-e egyáltalán, hisz ezer éve…

 

Most éppen kisütött a nap.

Végig az úton szakadt az eső.

Amióta megérkeztünk, folyamatosan esett.

Most végre elállt.

A nap is előbújt.

A szél viszont csontig hatol.

  1. 08. 03. csütörtök
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük