(41.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
- Jenő, utazzunk el Indiába az idén!
- Lujza, nem megyünk.
- Akkor legalább Csádba, Dajamendzsalába, olyan szép hely …
- Először is N’Djamena, másodszor is most ott harcok vannak, harmadszor…
- De Jenő, te sehová sem akarsz menni!
- Nekem veled itthon is annyira jó lenni.
- Jenő! Ez most nem vicc, el akarok jutni még egyszer Indiába és kész!
- Lujza, mikor voltál Indiában?!
- Amikor a Seherezádé meséit olvastam, elképzeltem magam, ahogyan mesélek neked az ágyon és te hallgatod a mesémet, kinn lágy indiai szellők fújdogálnak…
- Lujza! Honnan veszed, hogy Sahrazád szultána Indiában mondott el ezeregy éjszakán keresztül Sahrijár szultánnak mesét?
- Azt én nem tudom, de mindegy is, azóta akarok elmenni Indiába és kész.
- Nem megyünk, és kész.
- De Jenő, vihetnénk anyát és apát is, meg a szomszéd Pista is jöhetne, legföljebb azt mondjuk: ő a testőrünk, te hozhatnád a nyolcvanéves háziorvos-körzeti dokinődet is, aki a náthádat kezelte a múltkor, úgyse látta még Indiát.
- Lujza, fejezd be, kérlek…
- Te ott is Twitterezhetnél nyugodtan.
- Miről írnék én a Twitterre?
- Azt nem tudom, de biztosan találnál egy témát, az Orbán miniszterelnök úr is találta azt a támadást, ami Dajamendzsalában történt, olyan szépet te is tudnál írni, hogy „nehéz szívvel” hallottál a szuverenitási és biztonsági erőfeszítéseikről mert tényleg szívmelengető, hogy ott még nyelvtörvény sincs a magyarok ellen, mint Kijevben…
- Most már elég volt, Lujza, tényleg elég, légy szíves és melegítsd meg a töltött-káposztámat…
- De utána, ugye, megbeszéljük az indiai utat?!
- 01. 09. csütörtök