Elhangzott egy beszéd. Nem nagy ügy: a miniszterelnök amúgy is sokat beszél. Persze mindig kinyilvánít. Megmondja, merre van az előre. Nem szerinte, hanem egyáltalán. Megvitathatatlanul. Megfellebbezhetetlenül. Mindig az aktuálpolitikai érdekei szerint. Most például a világról szólt, de ahogyan szokta, a magyaroknak üzent. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a magyarok értsék az üzenetét. Mintha lehetne úgy jó a magyaroknak, hogy közben a világ teljesen másképp gondolkodik, másképp cselekszik. De ez egyáltalán nem érdekes. Csak az a fontos, hogy a hívek, a hívők megértsék. És ebben is követőkké váljanak. Mert most ez lesz nekik az egyszer egy. Még gondolkodni se kell majd rajta. A nem hívek meg úgy is zavarodottak.
Most arról szónokolt, hogy a bevándorlók potenciális terroristák. Ugyan nem ezért hagyják el a hazájukat, hiszen megélhetési bevándorlók, de más a kultúrájuk, más az életmódjuk, egyáltalán: mások, és ez veszély. Tavaly már több mint negyven ezren jöttek. Hívás nélkül. Elszívni a magyarok elől a levegőt, elvenni a munkát, a kenyeret, a jövedelmet, az életteret. És ezt a miniszterelnök nem hagyja. Amíg él és miniszterelnök, addig ezt nem hagyja. Mert Magyarország a magyaroké.
Mintha a terrorista nem tudná megoldani a határok közötti átjárást másként. Mintha bevándorlónak kellene magát álcáznia. Mintha a bevándorlók csak azért váltanának hazát, hogy szétrobbantsák a világot. Mintha nem az ellenkezőjét bizonyították volna az elmúlt évtizedekben: Magyarországon is, és szerte Európában és a világon is. A magyar kivándorlók is! Akik Európába, Amerikába, Ausztráliába mentek új életet, boldogulást keresni. Hogy alkalmazkodtak, hogy beilleszkedtek, hogy élték az életüket a befogadó ország normái szerint.
De ezt Orbán nem érti. Sőt szándékosan félreérti, félremagyarázza. Mert rendszere a konfliktusra, az összeütközésre, a harcra épül. Neki mindig kell egy ellenség, egy megkülönböztetett ember, csoport, réteg, bárki, akivel harcolni lehet.
Neki mindig meg kell különböztetni valakit!
Tovább a folytatáshoz
dr. Radnai György bejegyzései
Eddig még nem sikerült… (A DEKA megalakulásához)
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig nem tudott megegyezni a liberális, a konzervatív, a szociálisan érzékeny és a többi.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig a mainstream csak azt fújta, amit évek óta mindig.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig nem voltak eléggé nyitottak, befogadóak, toleránsak a másik nézőpontja iránt.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig hiányzott a szolidaritás a másik iránt.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig mindenki úgy gondolta, hogy csak az az igaz, amit ő képvisel.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig mindenki úgy látta: a másik demagóg.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig sokan láttak esélyt a kis-kiegyezésre, a külön-alkura.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig a másik támadásában nem ismerték föl, hogy őket is támadják.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig a kollaboráció követendő minta volt.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig mindenki másban látta a hibát.
Miért ne sikerülhetne most?!
Mert eddig mindig volt tovább.
Akkor: Miért ne sikerülhetne most?!
2015. január 19.
József Attila: (Már régesrég…)
Már régesrég rájöttem én,
kétéltű vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.
Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.
1937. jan.
Végjáték 38.
– Árpikám, kezdünk kilábalni
– én is így látom, Főnök
– jókor jött ez a párizsi balhé
– pont időben
– még szerencse, hogy én értem a helyzetet
– ők meg nem, ez a sok tehetségtelen, amatőr, botcsinálta kezdő ellenzéki, meg tüntetéseket szervező, aki alamizsnáért kalapozik, még rendes pénzt se tud összegányolni
– de majd elszámoltatjuk őket a filléreikről is
– úgy lesz, vezérlő tábornokom
– szóval a jelszó: Magyarország a magyaroké
Tovább a folytatáshoz
Végjáték 37.
– helló
– hi
– akkor most újból
– megint együtt
– hideg van
– ahhoz képest, egész sokan vagyunk
– én mindig kijövök
– én is
– láttad már a perselyező gyereket?
– még nem, pedig most egy húszast akarok neki adni
– én ötvenet, tegnap nyertem az ultin
– kérsz tőle számlát?
– kérjek?
– fölösleges, akkor se írhatod le az adódból: ez nem focira megy
– nekünk nem kéne valami adományozó papírt aláírni?
– na, látod, ez egy jó kérdés, de minek
– egyrészt a Rogán Anti meg fogja kérdezni a szervezőktől, hogy honnan van a zsé, és akkor ők tudják majd igazolni, másrészt előbb-utóbb tőlünk is megkérdezik majd, hogy mire költünk
– mi nem állami pénzt adunk a szervezőknek
– szerinted, de a Rogán szerint ez nem érdekes: különben is, majd azt mondják, hogy a tüntetéseken gyűjtött adományok is állami pénznek számítanak, ha nem a Fidesz a szervező
– hallottál már erről a Tényi nevű fidesznyik gyerekről?
– persze, ő egy notórius följelentő, előszeretettel használja magáncélra a Fidesz e-mail címét is, olyan harcos bárdnak képzeli magát
– ilyenek szoktak a saját ujjukra csapni, féltem a gyereket
– ne féltsd, majd akkor kap valami munkát az Országvédelmi Akcióterv egyik akciócsoportjánál…
2015. január 13.
„Derüljön ki…” Rogán Antal

– mennyire „független” alkotmánybírósági elnök lesz Lenkovics Barnabás, független-e a főügyész Polt Péter, az OBH elnök Handó Tünde, az MNB elnök Matolcsy György, az NVB elnök Patyi András
– mikor fog valódi Alkotmánybíróságként működni az Alkotmánybíróság
– milyen adat kell még ahhoz, hogy Polt Péter elindítson egy korrupciós vizsgálatot
– mikor lesz újra Felügyelő Bizottság az MNB-nél
– hitelesít-e bármikor is népszavazást az NVB
– milyen korrupciót követett el Vida Ildikó
– indított-e „fölkérésre” vizsgálatot az adóhatóság, mikor és ki ellen indít(ott) eljárást a NAV az ÁFA ügyben
– mikor indít vagyonosodási vizsgálatot a NAV azok ellen a politikai és állami vezetők ellen, akiknek és családtagjaiknak tisztázatlan eredetű jövedelemből vannak lakásaik
– mikor indít vizsgálatot az illetékes hatóság az V. kerületi ingatlaneladások ügyében
– lesz-e eljárás az elmúlt évek törvénykezési gyakorlatáról, amelyben az Alaptörvénnyel ellentétes törvények születtek
– ki és mennyivel finanszírozza a „független, civil” CÖF tevékenységét
– mikor lesz újra jogállam Magyarországon…
2015. január 12.
Végjáték 36.
– Zoli, te vagy
– én vagyok, Lacikám
– kéne nyugodtan beszélgetnünk egy zajmentes helyen
– gyere be hozzám, ne aggódj, a gárdistáim mindent ellenőriztek
– de ha bemegyek hozzád, tudni fogják, hogy bementem hozzád
– már akkor tudták, amikor gondoltál rá, úgyhogy ne rinyálj, semmi baj nem lesz, gyere, megiszunk egy kisfröccsöt
– vigyek szódát?
– nem kell, az is van a hűtőben
– akkor jövök
– várlak, leadom a neved a VI.-os kapunál, ott gyere be, annyit mondjál, hogy tanácsot adni jössz, de nincs szerződésed és akkor nem kérdeznek rá a pénzre
– …
– beszélnünk kellene a jövőről
– én is azt gondolom
Tovább a folytatáshoz
Csak ülök…
Ülök a számítógépem előtt. Nézem a képernyőt: a TV5, a France 24, a CNN képeit. Fölváltva. Hol Párizst, a kóser zöldségest, hol a Charles De Gaulle reptér közelében a gyárat. Már vannak újabb halottak is. Tudom, lesznek még többen is. De akik benn vannak, ők még élnek. Most éppen minden mozdulatlan. Állnak az autók, nem repülnek a madarak sem. A fák is mozdulatlanok. Már a katonák is leültek a támaszfal mögött. Csak a riporterek ideges hangja(i) hallatszanak. Meg a szakértők értelmezései. Ők ingben, nyakkendősen, konszolidáltan. Vannak, akik zakóban magyarázzák a megmagyarázhatatlant. Látszólag nem történik semmi.
Miközben éppen, percről-percre törik össze világunk. Már semmi sem lesz úgy, ahogy eddig volt. Már megint ŐK és MI leszünk. Vagy MI és ŐK. Már megint körül fogunk nézni. Már megint figyelni fogjuk egymást. Már megint több lesz a zár. Több a riasztó. Óvatosabban fogunk viccelődni. Óvatosabban fogunk nevetgélni. Megint elkezdünk figyelni a mögöttesre. A sorok között kimondatlan üzenetekre. Megint újra kell tanulnunk mindent…
2015. január 9.
Videók…
Megnéztem a videót. Párizsból. A háztetőről vették föl. Néhány órával ezelőtt. Lövések. Egy férfi elesik. Mozog, nem tud fölkelni. Két álarcos férfi kiszáll egy fekete kisautóból. Odamennek hozzá. A fekvő férfi hárító kézmozdulatot tesz. Az egyik álarcos kíméletlenül fejbe lövi. Kétszer. Kivégzi. Visszamennek a kiskocsihoz. Elhajtanak.
Megnéztem újból a videót. A 2007-ben Bagdad külvárosában készültet. A célkeresztet. Mögötte az utcán mozgó újságírót, és a fényképészt. Ahogy fölporzik az út. Ahogy esélytelenül menekülnek. „Mind a nyolcat leszedtük.” „Szép vadászat volt, köszönöm mindenkinek.”
Idegesen állok föl a székről. Görcsben van a mindenem. Menekülök, rohanok a vécére. Nem bírom sem gyomorral, sem tudattal.
Hány videó készül még? Vége lesz ennek valamikor?
Mi kell ahhoz, hogy vége legyen…
2015. január 7.
Végjáték 35.
– hívja föl a Lázár Janót
– máris hívom
– Lázár vagyok
– nincs sok időm: készülök a Merkelre, meg a Putyinra
– hallgatom, Vezérem
– ellentámadásba kell átmennünk, nem vonulhatunk örökké vissza, nekünk még nincs Szibériánk
– erről is akar majd tárgyalni a Putyinnal?
– ne bomolj, viszont unom már ezt a sok tüntetést
– pedig sokat hoz a konyhára: így demokratáknak látszunk, nem annak, amik vagyunk
– ezt tudom, de zavar az a sok delete Viktor, meg „Orbán takarodj”, úgyhogy módosítsátok a gyülekezési törvényt
– már a ki Gulyás hozzá is fogott a szövegezéshez a laptopján
– tegye bele, hogy „O” és „V” betűkkel kezdődő feliratokat nem lehet majd a táblákra írni, és a takarodj szó előtt is „Gy” betűvel kezdődő szónak is kell állnia
– már szövegezzük is
– meg mi az, hogy hetek óta táboroznak a felújított Kossuth téren
– mi is ezt tettük annak idején
– az rendben volt, mert rendben volt, de most nincs rendben
– én is azt mondom, Főnök
– de ez nem elég
Tovább a folytatáshoz


