Ma megint elkezdődik az országnak az összeülése, az Országgyűlés – mondta a Robi. Ezt bírom a Robiban, hogy ő mindent tud, sőt annál is többet, mert mindig nyer a szópókerben is. Ez azért fontos esemény, mert erre sok-mindenki figyel – mondta, még azok is, akik nem figyelnek, mert este akkor is oda kell figyelniük, amikor holt-közeli fáradtan bezuhannak a foteljükbe egy sörrel a kezükben, hogy legurítsák, mint a hordót és benyomják – csak úgy – a ’királyi’ tv-t, és abban persze ez megy, meg feliratos magyarázatokkal is ellátva, hogy sehogyan másképpen ne gondolkodjanak a sör mellett. Mintha a sör mellett gondolkodni akarna bárki is a sörözők közül. Szóval az országnak van egy gyűlése, ahol föl lehet szólalni azoknak, akiket oda bezavartak választásból kifolyólag, és akik ottan föl vagy be vannak kenve észosztásra. Ezt ugyan nem értem egészen, mert honnan lehet azt tudni, hogy aki képviselő, annak adott a plebanos vagy a rabbi észt és gondolati fonalat is kenőcsileg. Na, mármost én belehallgattam már néhány ilyen országos gyűlésbe, hát nem is tudom, ha ezt a Vera néni, a magyar tanárnőnk hallotta volna, és le kellett volna osztályoznia őket magyaros beszédből, biztosan kiakadt volna az elektromos ellenőrzője az országnak a gyűlésébe begyömöszölt képviselő atyáknak és fiuknak, az asszonyi képviselőkről Tovább a folytatáshoz →

Ma nincs iskola, de összefutottunk a Robival, mert mi haverkodók vagyunk, akik tartják az összeborulást nem csak választáskor. Szóval ment a duma mindenféléről, meg a csajokról különösen, amikor Robi azt mondta, hogy meg kellene hívnunk a Kövér Laci apukáját egy ofő órára beszélgetni két okból is: egyrészt rá kellene kérdezni arra, hogy hogyan tudott ilyen szép, kackiás bajuszt növeszteni, mert ezt már mi is szeretnénk elsajátítani, mert ez olyan magyarosan hetyke és a Barosónak meg a Merkelnek se nem sincs ilyen. Aztán meg a Laci-fater fantasztikus bántóan és durván tudja megzabolázni a fiatalokat, meg a szocikat, meg a mindenkit, még a lovakat is, meg mindenki mást, aki nem tetszik neki véleményileg és mégiscsak meg kellene tanulnunk, hogy mi is tudjuk majdan alkalmazni ezt a módszertant, például éppen a viktoriánusokkal szemben. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de miből jutott éppen ez az eszébe mostan. A Robi erre azt válaszolta, hogy hallotta egyszer a tv-ben, hogy a nemzetközi helyzet Tovább a folytatáshoz →

A szar bizony nem ismer tréfát, se kormányt, se választást. Ha jön, akkor jön: mindegy neki Orbán, Simicska, Tarlós, önkormányzati választás – jön.
Történt pedig, hogy széles e hazában, annak is a székesfővárosában, ott is a legfőbb tér közelében, ahol az ország gyűlése székel, újjáépítési szépítkezési és történelmi átértelmezési akció lebonyolításába kezdtek a munkások, mert országunk fölkent kétharmados vezére és táltos társai imígyen gondolták. Nem volt apelláta, nem volt közmegbeszélési meghallgatása a terveknek, sőt a le civilezési effektus óriási támadásban és meg félelmesítésben öltött testet. A föladat egyértelművé volt téve: a választásokra késznek kell lennie a régiségében pompázó, a múltat visszahozó térkompozíciónak, a megszakított folytonosságig visszatérve meg kell szakítani a megszakítást és folytatni kell a kontinuitást. Tervezőt, munkást, ott lakó-embert próbáló rendeltetése volt mindenkinek. Minden haladott szépiben, még egy műemlék szennyvízgyűjtő-csatornát is sikerült titokban átfúrni, ami pediglen azonnali javításra szorult – volna. De nem, jöhet a szar, terjenghet kibírhatatlan bűz, nem nyúlunk hozzá – döntötték el ízibe a megkent, akarom mondani fölkent elől járóságok: hiszen választás lészen kishazánkban, azt pedig nem lehet megzavarni építkezéssel, csak átadással, azzal aztán dögivel. A szar, meg a bűz vegye tudomásul, hogy most nincs itt az idejük, nincsenek is, az csak a liberalista, gyurcsányista, bajnaista bagázs álnok mesterkedése a mindig egyre jobban és jobban teljesítő ország gyarapító többség hangulatának a megrontása érdekében elkövetve.
De ennek egyszer és mindenkorra vége: vegye tudomásul a szar meg a bűz, hogy október 12-ig nincs! Az ott lakók ne nyissanak ablakot, átjáró házakon keresztül menjenek be lakásaikba, fordítsák el tekintetüket a szarról és csak a szépet, a csodát, a Dunát lássák meg, és így dobják be a (wc)papírt a szavazó úrnába!
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 68.

Ma megint nagy kivir-kavar volt az osztályban, a zsibongás nem akart abbamaradni, még akkor sem, amikor az ofő bejött az osztályba. Három csoportba verődve üldögéltünk a padokon: a viktoriánusok, az osztály bal-felén csoportosulók és a még soha meg nem szólalók – na, ők voltak a legtöbben és ’leghangtalanabb’ süket csendben. A viktoriánusok arról vitatkoztak, hogy nemcsak az Obamának kellene levelet írni, hanem a Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság megválasztott elnökének is, mert az mégse nem járja, hogy ő is, meg az Újhelyi apukája is állandóan bántják a szegény a Tibi, a Navracsics apukáját, pedig ő olyan hithű és legalkalmasabb európai támogató, mint ahogy a Pintér Attila apukája is a leghasználhatóbb arra, amit elvállalt. Aztán beszéltek a civilekről is, hogy vannak a mi civiljeink, meg az ő civiljeik és nem keverhetőek össze a jogaik és a kötelezettségeik, mert az egyiknek vannak jogaik, a másiknak meg vannak kötelezettségeik. Meg aztán az egyiknek vannak pénzeik is, míg a másiknak honnan vannak pénzeik.
Tovább a folytatáshoz →