Ma azt hiszem megint nagy öröm fog érni: lesz egy különóránk, ahova az Ofő meglepetésvendéget hívott meg. Már régóta találgatjuk, hogy ki lehet az, mert ez egy nem mindennapi esemény lesz, az biztos. A Robi azt mondta, hogy a Kulka János lesz, mert Ő egy híres színész és nagyon jól beszél és sok híres szerepben játszott már, amiért nagy tapsokat kapott. A Gréczy Zsolti viszont biztos volt abban, hogy az Eszterházy Péter lesz, mert Ő egy nagyon híres író, akinek sok könyve jelent meg és azokat le is fordították sok idegen anyanyelvre is. A Szanyi Tibi úgy gondolta, hogy biztos a Hosszú Katinka lesz, mert Ő tavaly meg idén annyi aranyat nyert úszásban, mint annak idején Helsinkiben nyertünk az olimpián, bár az nagyon régen volt, még az átkosban, ahogyan azt a TV-ben is hallani. A Szigetvári Vikó viszont azt vélelmezte, hogy Koncz Zsuzsa lesz a meglepetés, mert Ő egy állócsillag a magyar popzene egén (hogy honnan vette ezt a dumát, azt nem tudom, biztos olvasta valahol, mert a Vikó egy olvasó – gyerek velünk szemben), aki már jó sok ideje Tovább a folytatáshoz →

Ma hajnalban játszották a Super Bowl döntőt és anyu nem vette észre, mert már régen elaludt, hogy benyomtam a TV-t és megnéztem, ez volt az éjszaka nagy öröme. Nagy zakót kapott a Denver, Peyton Manning a pályán sem volt. Pedig én nekik drukkoltam, de a Robi mondta, hogy mindig azok a csapatok nyernek a döntőben, akiknek jobb a védelmük, és ez most is bejött. Sajnos. Szerencsére ma megint Ofő óránk is lesz, meg ének, meg torna az udvaron, úgyhogy lelazsálom a napot és kipihenem az éjszakát.
Az Ofő órán megint a magyar történelem meg a fasizmus és a zsidókérdés volt a téma, pedig nem is töri óránk volt. Ma Boros Pötya, akit csak hóbagoly fiókának csúfolunk, vitte a prímet, be nem állt a szája, annyit szövegelt. Ő nagyon sokat tudhat arról a világról, mert az apukája a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, és akinek az apukája nemzeti elnök, az biztos sokat tud, vagy legalább is azt hiszi. Az ifj. Tovább a folytatáshoz →

Ma nem ért eddig öröm, mert ónos eső esik odakinn, nem hó és rajta volt az interneten, meg sms-t is kaptam, a Rádió is bemondta, a Bakondi Gyuri apukája, hogy mindenki maradjon otthon, ha nem akar elesni. Különben is ma sokat kell tanulnom, mert holnap kikérdezik a „nincsen apámat meg az anyámat”, hát ez a nap is oda. Anyu rám kiabált, hogy azonnal üljek le tanulni, majd Ő kikérdezi, ha már tudom. Én nem szeretem a verseket, csak az a jó, hogy rövidek. Olvasni se szeretek, mert ahogy a Robi mondja: túl lassú Tovább a folytatáshoz →

Ma szombat van, nem kellett bemennünk a suliba, de nem tudunk semmit csinálni, mert lóg a lába az ónos esőnek. Ezt jó, hogy kitaláltam, mert az Ofő mindig mondja, hogy színesítsem az írásaimat metaforákkal meg ilyesmikkel, de sohasem tudom eltalálni, hogy mi micsoda, meg hogyan kell Tovább a folytatáshoz →

Ma megnéztünk egy kisfilmet az osztályban, ami a közlekedés fejlődéséről szólt. Szó volt az utak kialakulásáról, a lovakról, a hintókról, de sokkal érdekesebbek voltak az autók meg a buszok. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy ma már vannak színes emeletes buszok is, amibe egyre több ember is elfér. A Robi mondta, hogy olvasta valahol, hogy van már egy olyan busz is, amibe belefér a világ leggazdagabb 85 embere is, akiknek annyi az éves jövedelmük, mint három és fél milliárd embernek a földön! 85, szemben 3500 millió emberrel! Ezen persze röhögtünk, mert a 85 nem Tovább a folytatáshoz →

Ma elkezdett nálunk is esni a hó, de ez még nem az igazi, csakúgy esik. Eddig mindig ki kellett mennünk az udvarra a tornaórán, mert a tornaterem mindig foglalt volt. Most is kimentünk. Tavaly még benn csináltuk a gyakorlatokat, de idén már annyi tornaóra lett, hogy nem elég a tornaterem. Mi csak akkor morogtunk, amikor esőben kellett körbefutnunk a kézilabdapályát a sárban, amit a tesi tanárunk, a Pintár Attila bá’ előszeretettel salakosnak hív, de ott sohasem volt salak, csak trutyi. Amikor vége az órának, akkor meg a pedellus, akit a brancs szívesen hív iskola-csicskának, ordít velünk, hogy bevisszük a sarat az osztályba és nem győzik takarítani, ami nem Tovább a folytatáshoz →

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.”[1]

 1.

Tovább a folytatáshoz →

Ma hétvége van, ezért nem mentünk iskolába. Anyu mondta is, hogy porszívózzak föl, amit nem akartam megcsinálni, mert a TV-ben ment a lesiklás Kitzbühelből. Apám sokat mesélt arról, hogy volt a Magyar Televízióban egy legendás, mindenki által megbecsült osztályvezető, a Radnai János, a „papi”, akit nagyon szeretett, és aki csak a síelést meg a tornát közvetítette és nagyon megszerettette sok emberrel a síelést, mert mindig beszélt a kötésről, aminek át kellett mennie a kapuk képzeletbeli vonalán. És most is ilyen verseny volt, de én nem tudtam, hogy mi az a kötés, Tovább a folytatáshoz →