Ma elkülönült az osztály kétfelé: az Ofőhöz közelebb húzódtak a viktoristák, mi pedig hátrébb, az utolsó padokat foglaltuk el. Azért neveztük el viktoristáknak őket, mert a Hiller Pista, aki szereti a történelmet és sokat kupálja magát olvasással felolvasott egy idézetet a múltkor a Múltkor című folyóiratból: „A Tovább a folytatáshoz →

Ma arról beszélgettünk az ofő órán, hogy mi az az egyenlőség és egyenlőtlenség. Az Ofő azt mondta, nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert ez az egész életünkre kiható következtetésekre fog bennünket sarkallni. Ezt ugyan nem értettük, mert a sportcipőnkben mi nem szoktunk sarkallni, még a kosárlabda közben se. De azért odafigyeltünk, mert a matek órán se igen értettük az egyenlőtlenséget: különösen azt nem, hogyha a két oldalt fölcseréljük, akkor megfordul az egész, és akkor, ami eddig kevesebb volt, az aztán több lesz! De az Ofő azt mondta, hogy Ő most a társadalmi egyenlőtlenségekről beszél: persze a Robi rögtön azt kérdezte, hogy itt is igaz, hogyha megfordítjuk, akkor ami eddig kisebb volt, akkor az nagyobb lesz? Az Ofő azt mondta, hogy itt is Tovább a folytatáshoz →

Az osztályban kezdődik a balhé: az Ofő bejelentette, hogy április 6-án lesz az osztály- nótafa választás. Mi később szerettük volna megtartatni, mert májusban is kell – más osztályokkal – szavaznunk arról, hogy ki legyen az iskola nótafája, és mi a Robival nem akartunk volna kétszer szerveződni! De a Kocsis Máté is, meg a Hoppál Pete is jót röhögött rajtunk, mert már ezt régóta tudják, hiszen ők ajánlották az Ofő-nek az időpontot, aki persze egyet értett velük, így is Tovább a folytatáshoz →

deportálás

Már két napja nem ért semmi öröm, ezért nem írtam az Osztály Krónikába semmit. Az ofő kérdezte is, hogy mi van velem, ebből baj lesz a végén, mert a Hoffmann Rózsa főpedellus néni majd ellenőrizni fogja a Krónikát és olyan nincs, hogy nincs öröm, mert öröm mindig volt, van és lesz, csak észre kell venni és le kell hajolni érte. Erre én azt mondtam, hogy ne tessék velem viccelődni, a földön nincsen öröm, amiért érdemes lehajolni. Erre ott hagyott, hogy buta vagyok.
Tovább a folytatáshoz →

Ma a hazaszeretetről beszélt az Ofő az osztályfőnöki órán. Az osztályfőnöki órákat azért szeretem, mert azokra nem kell külön készülni, és nem kell otthon agyalnom azon, hogy mit mondjak az anyunak: miért nincs most semmi tanulnivaló másnapra. A Robi is szereti az Ofő órákat, nála úgy tudják az ősök, hogy háromszor van egy héten.
Tovább a folytatáshoz →

tisztesség

Ma az Ofő megdicsért, hogy javul a hejesírásom. Én mondtam Neki, hogy segítenek a többiek is, aminek nagyon örült, hogy milyen jó fejek vagyunk. Azt is mondta, hogy figyeljek oda arra, hogy azt írjam le, amit gondolok, mert úgy látja, néha nem értem igazán, amit írok, vagy nem jól fejezem ki magamat. Ezt tényleg nem értettem, mert szerintem tök király amit írok, ezt a Robi is megerősítette, és Ő is mindig pontosan azt értette, amit én.
Ma a tisztességet kezdtük tanulni az osztályfőnöki órán. Még csak nem is kapizsgáltam, hogy mi ez, miért Tovább a folytatáshoz →

LÉT

Ma tényleg örömöt jöttem mondani! Már negyedik napja, hogy nyilvánosságra került a LÉT koncepció (amiről anyu is olyan boldogan beszélt), és egyre többen szólnak hozzá! Elhatároztuk a Robival, hogy segítünk az osztályban azoknak, akik drukkolnak, hogy sikerüljön, ezért időről-időre közzéteszünk érdekes, a témába vágó cikkeket, videókat, véleményeket. Ez nem kis Tovább a folytatáshoz →

Hoppál Péter

Tegnap az anyut érte el valami jó, mert megint nevetett, igaz nekem nagyon gyanús volt a nevetése, hogy nem igazi. Az Ő nevetése mostanában sosem olyan igazi. Azt mondta az anyu, hogy most hallotta a Hír24-ben, hogy vannak emberek, akik kitalálták és egy nagy tanulmányban közzétették a LÉT-pénzt, ami mindenkinek jár majd, csak azért, mert megszületett és ember lett, nem állat: a felnőtteknek 50 ezer forint, a gyerekeknek 25 000 forint és a várandós anyáknak pedig 75 ezer forint minden hónapban. Én ugyan ezt a várandós anyát nem értettem, pedig Ők kapják a Tovább a folytatáshoz →

Kósa Lajos

Ma is kerestem a jót és örömet is akarok írni, mert már nagyon szükségem volt rá. Az Ofő ugyanis azt mondta, hogy elveszi az okos-telefonomat, ha háromnál több hejesírási hibát fog találni a szövegemben, amit az Osztály Krónikába írok. Ezért egy összekapaszkodást kellett szerveznem a Gréczy Zsoltival, meg a Szigetvári Vikóval és szóltunk a Szanyi Tibinek is, és persze itt van a Robi is, de Ő ebből a szempontból mindegy, hogy segítsenek kijavítani a hejesírási hibákat. Azért nekik Tovább a folytatáshoz →

Ma megint engem ért őröm. A Harrach Petya mekkeresett a notafa választás ügyében. Petya a Viktor egyik kedvence mert Ö szokta masszirozni a Viktort a meccsek elött és még a lelkét is masszirozza a Viktornak mert Petya nagyon szeret beszélni és ojankor úgy beszél mint egy plebános: halkan keneteljesen és soha nem néz a szemedbe mert biztos az zavarja. A multkor is a szilveszteri bulin valami ojat mondot hogy reményteljes uj esztendőt vár. Senki se értete ezt a marhaságot. Néha Tovább a folytatáshoz →