Vélemény kategória bejegyzései

Mérce

Nem emlékszem, hogy az 1936. évi nyári olimpiai játékokat, amit Berlinben rendeztek, bojkottálta volna a világ…

Az 1936. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a XI. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1936. augusztus 1. és 16. között rendeztek meg a németországi Berlinben.

A helyszín kijelölését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1931-es barcelonai ülésszakán döntötte el. A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutása miatt elterjedt a hír, hogy Németországot megfosztják az olimpiai játékok rendezési jogától. A júniusi bécsi ülésen a német kormány képviselője kijelentette, hogy tiszteletben tartják az olimpiai szabályzatot, és a német származású üldözöttek részére is lehetővé teszik a játékokon való részvételt. E nyilatkozat folytán a NOB meghagyta Berlinnek a megrendezési jogot.

49 nemzet közel 4000 sportolója küzdött az olimpiai bajnoki címekért. Ezen az olimpián érkezett meg először az olimpiai láng, és égett a fáklya a versenyek végéig. Az ősi Olümpia romjai között a nap tüzével gyújtott fáklyát 3000 atléta futva, egymást váltva vitte a berlini játékok megnyitójára. 21 sportág 129 versenyszáma szerepelt a műsoron. (http://hu.wikipedia.org/wiki/1936._%C3%A9vi_ny%C3%A1ri_olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok)

„Ezzel a durva lelkű néppel szemben a humanizmusnak is határt kellene szabni!”

TRUBINYI JÁNOS

Az Országgyűlés képviselőháza, Budapest, 1902. március 11.

A századforduló „szélcsendes” (sic!) országgyűlési életében szinfolt volt a Pozsony melletti Dévényújfalu káplánja, Trubinyi János (1853-1919). Itt közölt felszólalásában a katolikus néppárti képviselő a belügyi tárca 1902. évi költségvetéséhez, konkrétan a közbiztonsági kiadásokhoz szól hozzá, részletesen taglalva a cigány és csavargókérdést. Demagóg hangneme, amelyet a probléma kapcsán megüt, annál megdöbbentőbb, hogy ha másról nem, de papként legalább a Rerum novarum című, a szegényekkel és elesettekkel való szolidaritást hangsúlyozó pápai enciklikáról tudhatott volna. Elképesztő szociális terveihez méltóan elképesztő szóhasználattal él: a lovakról, mint „gebékről” beszél, amelyek „az ország minden szögletébe beleviszik a lóbetegség csíráit”, valamint ” veszedelmes csavargókról”, akik „kéjgyaloglást végeznek a mi szabad hazánkba, Magyarországba.”

Tovább a folytatáshoz

Fölhívott: igyunk meg egy kávét.
Féléve nem találkoztunk. Azelőtt együtt dolgoztunk. Véleményünk a világról egyezett. Aktívan segítettük a baloldali, liberális kormányokat. Ő inkább liberális, én inkább baloldali nézőpontból. Mindkettőnket kirúgott az új kormány. Én nyugdíjba kényszerültem. Ő vegetál, nincs munkája. Gyerekei vannak, lakástartozás szorítja. Még nem éheznek, még nem lakoltatták ki Őket.
Tovább a folytatáshoz

„Cseh Tamás nyomában”…

Tegnap elmentünk az egyik „hosszúlépés” sétára, a „CSEH TAMÁS NYOMÁBAN BUDÁN” programra. A programajánló érdekes szembenézést ígért:

„A Vízivárost is szeretem. Valószínűleg azért, mert életem aranyideje telt ott, könnyes szemű, szép idők. A Vízivárosban minden megtörtént, a lányok, a szabadság, a saját otthon, Géza, Baksa, a dalok, akkor lett az autóm.”
(Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve)

Tovább a folytatáshoz