„Micsoda különbség vagyon a nagy tolvaj és a kis tolvaj között?
A kis tolvajok vasbékóban járnak, a nagy tolvajok aranyláncot viselnek. A kis kurvát a pellengérbe verik, a nagy kurvák az ablakból nevetik.”
Bod Péter: Szent Hilárius MDCCLX.Esztendőben..
Külügyminiszter (Villatulajdonos): Vezérem, baj van
Miniszterelnök (Örökös focista): Mondjad, kicsi Péter, akarom mondani külügyminiszter úr
Villatulajdonos: Nem mehet a doktor Vida elnök asszony Amerikába
Örökös focista: Na és, akkor ne menjen
Villatulajdonos: De mennie kéne, mert meghívtuk a New England Patriot-ot a Pancho Arénába egy amerikai foci meccsre, amit minden magyar TV-nek kiajánlottunk és köteleztük őket közvetítésre a normál ár tízszereséért, amit majd az RTL Klub fizet, és le kéne tárgyalni az ÁFA- mentességet és az adó visszatérítést
Örökös focista: Aztán miért nem mehet a mi doktor elnök asszonyunk Amerikába
Villatulajdonos: Mert visszavonták az állandó belépőjét
Örökös focista: Hát akkor hosszabbítassa meg, ha lejárt, vagy adjunk neki mi egyet
Villatulajdonos: Éppen ez az, nem járt le, hanem visszavonták, mint a Hernádi Zsoltinak is tették annak idején
Örökös focista: Hát akkor a Bíróság vizsgálja meg a doktor asszonyt és mondja ki, hogy egészséges és semmi se nyomja a lelkét, írjanak föl neki valami Richter gyógyszert vagy aszpirint, ’oszt jó napot
Tovább a folytatáshoz
Ma megint leültünk a pad balszélére nagyokat hallgatni meg dumálni a helyzetről. De nemcsak hallgattunk. Sajnos. Elkezdtünk veszekedni, ahogy már korábban is tettük ezt, az elöljáró-választások után ízibe. Ezt mi úgy hívtuk, hogy tiszta víz-öntés a pohárba elemzésileg a helyzetet. Ez abból a szempontból jó buli, hogy mindenki mondhatja a magáét, meg amit csak akar, úgyse nem figyelt rá senki balhéilag. Meg ez olyan jó mutagatósdi, meg erőnek fitogtatása, de többre se. Nem baj. De legalább még történik valami, ha nem is a szennyes kimosása csak a kiteregetése. Úgyis mindenki azt mondja, hogy le kell írni a baloldalt a padokról, hogy csak jobb oldala legyen, bár ezt még elképzelni se nem tudom, hogy azt hogy lehet megcsinálni. De hát majd megnézem a királyi tv-ben, meg elolvasom nemzeti híroldalakon.
Tovább a folytatáshoz
„1 kiló rizs, fél kiló tészta és szintén fél kiló sertészsír, egy kis doboz tejföl, 6 krumpli, 4 alma, 1 paradicsom, 1 paprika, 1 fej vöröshagyma. Ez nem vicc, van olyan magyar család, akiknek tényleg csak ennyi jut, HETENTE!”
Neked és lakájaidnak mennyi jut?
Meleg őszi nap van. Ugyan esik az eső, de még lehet a parkban aludni éjszaka…
2014. október 16.
Nincs demokrácia. Önkény, autokrácia, kezdődő diktatúra van. Tudjuk.
A szabályokat ennek megfelelően az autokrata megalkotta, a lakájhad megszavazta, a kihirdetők kihirdették. Nem mindet: van, amit most fognak majd(???) elfogadni. Megtehették – megtették! Aki mégis, ilyen föltételek mellett is elindult és részt vett a szavazáson, az utólag ne hivatkozzon arra, hogy ez nem volt szabad, demokratikus választás: diktatúra van, így nem ér a nevem! Ez nem következetes, demokrata hozzáállás. Így azt mondani: küzdök a demokratikus rend helyreállításáért – hiteltelen! A részvétellel ugyanis szentesítette a szentesíthetetlent!
Más kell!!!
Tétlenül
Kómában meddig fekszel még, hazám?
Se életre, se halálra nem elég
a vénádba csöpögő sós infúzió.
És semmit sem ér, hogy aggódva,
tétlenül ülünk kórházi ágyad körül,
s nézzük tetszhalott vergődésedet.
Csodára várunk?
Harangzúgás, bachi fúga,
papi prédikáció nélkül
hinnék a Bibliának!
Mária Magdolna szavait
boldog heurékázással fogadnám:
„Jézus föltámadt!”
Reszkető kézzel tapogatnám
barbár római lándzsa okozta sebeit.
„Csoda!” „Isteni csoda!” – kiáltanám.
De más a hit és más a földi valóság.
S te kómában fekszel, hazám.
Ma kettébomlott az osztály: a viktoriánusok röhögcséltek, egymás hátát csapkodták, fátyolos szemekkel néztek a futball-rajongó stadionépítőre, a Vityára, aki kikerekedett arccal, magabiztosan, cinkos vagy cinikus szájbiggyesztéssel magyarázta a román-magyar meccsen lőtt Dzsudzsák gól technikai elemeit. A baloldali padon ülők vöröslő fülekkel hadonásztak egymás felé és magyarázták, hogy miért volt olyan sikeres a sikertelenség, a sikerük szégyenteljes bukása, most már harmadszor idén az osztályelöljárói választásokon. A többiek, a sehova nem húzók, a mindig hallgató legtöbbség pedig rágta a körmét és nem vett részt a dzsemboriban. Szóval a szokásos „rend” uralkodott az osztályban, minden ment a maga kerékvágásában, a Kálmán Olgi is rakott rá további lapátokkal a szarkupacra dögivel vájkálva benne, csak a Robival ültünk magunkba roskadva és egymás mellé zuhanva elkeseredésileg. És akkor a Robi maga elé bámulva elkezdett beszélni:
Tudod ez így nem mehet tovább, ez már tényleg kiábrándító: mindenki csak dumál, osztja az észt, arról hadovál, hogy micsoda siker ez az év, meg most már tudjuk, hogy merre van az előre és majd 2018-ban miénk lesz a világ! Mert nézz oda, nézd meg a körömrágókat: egy szavunk sincs hozzájuk, hogy bocsi, rátok nem gondoltunk, veletek nem is törődtünk, ti le vagytok @arva, úgyis mentek a lecsóba. Azt se mondtuk nekik, hogy gyertek velünk, mert akkor jobb lesz nektek, mert… de itt elhallgatott egy pillanatra. Tudod – folytatta Robi – egy kicsit végiggondoltam az elmúlt évet: nem vagyok egy seggnyaló Mráz Ágoston Samu, de még egy Kéri Laci sem, a többi megmondó-emberről nem is beszélve, de most mégis belepofázok!
És elkezdte:
Tovább a folytatáshoz
Új rendszerváltást!
A Deák Ferenc Kör felhívása
A vasárnapi választásokon bebizonyosodott: sem a kormány irtóhadjárata, sem saját politikai hibái nem semmisítették meg a baloldalt. De bebizonyosodott az is: ez nem lesz elég. Új politikára van szükség, mást és másként kell tenni.
Az ország korszakhatárhoz érkezett. A rendszerváltással felszabaduló energiák rég kimerültek. A múlt század kivándorlási hullámai után Magyarország most veszíti el negyedjére középosztálya és ifjúsága legmozgékonyabb részét. A szegények száma nő. Az országot korrupt, az állam vagyonát saját fényűzésükre, százmilliós luxuspalotáikra költő gátlástalan politikusok, munkával sosem bíbelődött karrierlovagok vezetik. Az oktatás szétverésével, a szociális támogatások tönkretételével mérhetően növelték a társadalmi különbségeket.
„Sírni csak a győztesnek szabad”
Székely Éva