Mindjárt vége lesz. Ugyan még nem ismerem a „hivatalos” eredményt, csak sejtéseim, megérzéseim vannak: megint biztosan agyonnyerik majd magukat. Az nem lehet vitás. Ahogy eddig is, ahogy ezután is, ahogy mindig. Mert amit akarnak, azt elérik: így vagy úgy, de elérik. Ha nem, akkor is. Legalább is szóban, a hírekben, a tévékben, a kommunikációban. Úgyhogy már izgalommentesen várom, ami úgyis jön, az eredményhirdetést, hogy utána legalább egy kis ideig vége legyen. Mert akkor legalább utána átmeneti „csönd” lesz, vagy „csöndebb”.
Mióta nem volt csönd?
Már nem is emlékszem, milyen az.
Mert már megint KONZULTÁCIÓ van: a kormány már megint konzultál népével. A kormány megint eljátssza, hogy véleményt mondhat az ország! Eljátszatja az alattvalókkal a demokráciát. Úgy csináltat velük, mintha az lenne, mintha érdekelné: mit gondolnak, mit akarnak, hogyan képzelik el a jövőjüket, kivel akarnak és kivel nem együtt élni; és persze ehhez a játékhoz még jópofát is kell vágniuk!
És persze mindenki eljátszogatja, amit ráosztottak: a hívő hívek (egyre erőszakoskodóbban) térítenek, az elutasítók vaktölténnyel pufognak, az idős ember és a civilek tiltakoznak, a szimpatizáló külföld kontraproduktívan és hatástalanul próbálkozik, a kormáy(fő) rárak még egy lapáttal – a karaván meg baktat szépen (a „lenini úton”) tovább!
Szóval KONZULTÁCIÓ zajlik kis hazánkban: a kérdőívek (ellenőrizhetetlenül) jönnek-mennek; a plakátokra milliárdok jönnek-mennek; virtuális robbanás történik a főváros egyik aluljárójában és megindul a gyors mentés; miniszteri dzsemborikon már a belső ellenzék kilövését fogalmazzák; migránsok meg, azok az istenadta, akarom írni Allah-adta migránsok meg sehol!
Viszont a KONZULTÁCIÓ végeredményének a kihirdetése előtt már a győztes megvan; még nem fújták le a meccset, de már tudjuk ki a nyertes; még „játszanak”, még kinn vannak a pályán a csapatok, de már ismert a diadalt arató!
A gyűlölet ugyanis már ott van, már visszavonhatatlanul megjelent, beleégett: a közbeszédbe; a falugyűlések ordítozásába; az internet online híreibe, a Facebook bejegyzésekbe, kommentekbe; a vak ember ütlegelésébe; kiránduló közmunkások följelentésébe; a temető-látogatók gyanúsításába; angolul megszólaló elűzésébe; kocsigumik kiszúrásába; bevándorlónak nézett barát megverésébe és még ki tudja, mi mindenbe.
A KONZULTÁCIÓ meg még javában zajlik! Ugyan jogi következményei nincsenek, szabályai nincsenek, ellenőrei nincsenek, fellebbviteli fórumai nincsenek: az egész nem más, mint alapzat-nélküli hivatkozási kitaláció, egy Dakota ló. Az ül föl a lóra, vagyis az tölti ki és annyiszor, ahányszor csak akarja, aki akarja. Frászt: ki se kell tölteni, akkor is beleszámolják majd.
De mindjárt vége lesz.
De mindjárt befejeződik.
Nyugtatgatom magam.
Eközben Jézus-hívők egykedvűen toporognak a HÉV megállóban, én meg a kutyámmal bokáig gázolok az állomás lugasában a friss lószarban.
De már elbizonytalanodtam: az eredményhirdetés után vajon tényleg a csönd jön el, a „csöndebb” vagy valami egészen más…

2017.11.10.