Nyilvános, 1 azaz egy perces, nem meghívásos ÁRVERÉST hirdetek a mai napon a tulajdonomban levő „ALAPTÖRVÉNY ASZTALA” elnevezésű műre, amely a mellékelt képeken látható.

A mű leírása:

asztal lecsavarozható lábakkal, amelyek talpán fekete gumitalpak találhatók. (A terítő és a terítőt rögzítő műanyag eprek nem természetes részei az asztalnak, de megegyezés és licit esetén elvihetők. Szintén nem tartozék a háttérben feltűnő föltűnő karácsonyi doboz és puff sem.)

A mű eredete:

eredeti, bár nem 2011 áprilisában készült, de apósom által elmondottak szerint kövéri áldással (sem) bír, viszont több demizson terhét sikeresen bírja.

A mű története:

a képeken látható asztalt a trianoni béke megszületésekor nem asztalként anyakönyvezték, de – Pokorni Zoltán által is ismert történészek szerint is – egyértelműen megállapítható, hogy magyar erdőben töltötte gyerekkorát. Később, hosszú évtizedekig egyszerű ebédlő-asztalként funkcionált a konyhában, időnként az udvaron, a diktatúrában a padláson, aztán az „átkosban” a disznóölésnél – a böllérkés mellett – elengedhetetlen tárgyként szolgált. Az ezredforduló idején kisrádió állt rajta, amin (lehalkítva ugyan, de) fölhangzott a elhíresült „öszödi-beszéd” is. Már eddigi története is jelezte: nagy feladatok hárulnak még rá! És lőn a beteljesülés: végső történelmi szerepét 2011-ben nyerte el, amikor is Kerényi tanár úr (Isten nyugosztalja) kitalálta, hogy nem magyar család az a család, amelyiknek nincsen „ALAPTÖRVÉNY ASZTALA”! Drága apósom dühös morgása kísérte a javaslatot, viszont a „drága mama” azonnal az ügy mellé állt és ezzel a kérdés el is lett döntve: a szomszéd által is elfogadottan az asztal elnyerte a teljes család közbizalmát: így az a HAZA ÉS AZ ALAPTÖRVÉNY méltó alapjává vált. Az asztal különlegességét növeli, hogy egyszer a város jegyzője, amikor az önkormányzati választások hitelesítése miatt meglátogatta a családunkat, akkor pillantásával megsimogatta azt.

Az eladás oka:

miután a gránitszilárdságú ALAPTÖRVÉNY annyiszor, de annyiszor módosult (talán csak Borkai polgármester úr hajókázhatott egy kicsivel többet, de a MINISZTERELNÖK úr biztosan nem repült annyiszor a Csányi úr repülőgépén), nem győzzük az egységes szerkezetbe szerkesztett ALAPTÖRVÉNYT megvásárolni, de nem akarjuk megcsúfolni az „ALAPTÖRVÉNY ASZTALÁT”, hogy megint a disznóvágás tárgyává tegyük, ezért Á(T)RVERÉSRE bocsátjuk!

A licit mindjárt indul: a kikiáltási ár (340 forintos árfolyamon) értendő…

2020. 01. 30. csütörtök